Sarah Helen Mitchel

• 1993. 08. 12. • 20 • foglalkozás: tanuló • play by: crystal reed • i'm a lucky •

• ELŐTÖRTÉNET
Te mit tennél meg azért, hogy népszerű legyél? Hogy befogadjanak? Talán semmit, mert nem érdekel az egész. Végül is tanulni jársz ide, nem barátkozni. Vagy olyan vagy mint én és az emberek nagy többsége. Be akarsz illeszkedni, mert ez a társadalom elvárása. És biztonságosabb azok közelébe lenni, akik bármit el tudnak intézni egy csettintésre. Egy szavukba kerül és máris bent vagy álmaid munkahelyén. Plusz mindannyian tudjuk, hogy mi történik a nyomikkal. És most először én is az Ő táborukat erősítem. Elképesztő! Csak azért, mert nincs annyi pénzünk mint nekik. Elég undorító, de én mégis közéjük akarok kerülni. Ha most Max látna, biztos nem lenne már olyan büszke a nővérére, sőt kimondottan csalódott lenne. Talán most az egyszer örülök, hogy nincs velünk. Nem látja mennyi mindent teszek meg értük. És még így is vonz az a csillogó világ. Ha most nem kerülök be a köreikbe, akkor soha és nem lesz belőlem semmi.
Meghúzom a felső tusvonalat a szememen, majd felrakom a spirált. Vetek egy utolsó pillantást a tükörképemre, amivel most kifejezetten meg vagyok elégedve. Kinyitom az ajtót, de abban a pillanatban Faith lép be.
- Oh, szia. - Mosolygok rá. Tudom, hogy szerinte hagynom kéne ezt a kényszeres beilleszkedést, de nem megy. Próbáltam, de mintha már közelednék a célhoz. Csak pár buli és megleszünk.Elfogadnak a hercegnők is, és minden mesebeli lesz ezután.
- Biztos megéri elmenni? Nem emlékszel mi volt múltkor? - Sóhajtok az ajtónak támaszkodva. Faith néha el tudja venni a kedvem a hosszú monológjaival, amit most nem fogok meghallgatni.
- Tudom, de most nem oda megyek. Majd jövök. - Villantok felé egy tipikus ezer wattos mosolyt. Leszaladok az udvar hátsó felébe, ahol Ben helye van. Lassítok ahogy körvonalazódik alakja, amint egy cigit szív. Gyűlölöm a cigarettát, de az  hosszú, vékony ujjai közt még az is jól áll.
- Rég láttalak cica. Csak nem ki akarsz próbálni valamit? - Vigyorog azzal az elégedett mosolyával. Legszívesebben odamennék, átölelném és megcsókolnám azokat a telt ajkakat, de ilyen könnyen nem kap meg.
- Még mindig csak Sarah, de még mindig kihagyom, kösz. - Próbálok minél magabiztosabbnak tűnni, de a közelébe elég nehéz. -  Csak társaságra lenne szükségem. - Vallom be őszintén. Nem tudom miért, legalább azt mondtam volna, hogy veszek valamit az egyik haveromnak. Ben nem az az érzelgős fajta, minek strapálom magam. Mielőtt találkoztunk volna, csakis Faith-hez mentem volna, de Ő szinte vonzz, hogy "gyere Sarah, nem bánod meg." De biztos ez?