my pretty face
I'm a prince
this is me Hozzászólások száma : 26 Join date : 2013. Jul. 17.
| Tárgy: A Mesélő Hétf. Nov. 25, 2013 6:56 pm | |
| Unod a sima játékokat? Kalandra és akcióra vágysz? Vagy egyszerűen csak szeretnél egy új lehetőséget kipróbálni? Egyet se félj, Mr. Murder majd segít! Amit tudni érdemes: Az oldal játékainak feldobása érdekében egy új dolgot vezetünk be, ez pedig egy új admin karakter. Az ő feladata az lesz, hogy teljesen random beleírjon a játékosok játékába. A szava pont olyan, mintha Mesélő tenné ezt, szóval kötelező lereagálni. Természetesen karakter halált és durva dolgokat nem kell várni, hiszen nem vagyunk szívtelenek, illetve vannak akik nem is örülnek ennek. Mindenesetre a problémák és esetleges konfliktusok elkerülése végett, kéretik ide beírni mindenkinek a saját karaktereinek a nevét, illetve azt, hogy mennyire engedi a játékba való beleszólást! Köszönjük! Némi kiegészítésként szeretnénk imitálni nektek, hogyan is kell elképzelni az ilyet: - Minta:
Gamer 'A': Nem tudom, hogy jutottam arra a megállapításra, hogy nekem Franciából is különórákat kell venni, mivel abból nem vagyok rossz. Legalábbis fele annyira sem, mint matekból. Mégis arra vetemedtem, hogy elinduljak a lány kolesz felé és felkeressem Faitht. Nem először járok erre, így ismerek olyan utakat, ahol egyik tanár sem veheti észre, hogy merre ólálkodok. Igazából fogalmam sincs, hogy mikor kezdett csírázni ez az ötlet az agyamban, de abban biztos vagyok, hogy már egy ideje, mert valami mostanában nem szokott nyugton maradni, és, amikor elindultam, ezt az érzést már kevésbé éreztem. Végig a folyosón azon gondolkoztam, hogy vajon nem fogja-e tolakodásnak venni, ha hirtelen megjelenek az ajtajánál. Ennek kicsi a valószínűsége, mivel már eddig is csináltam ilyet a lányoknál és senki sem panaszkodott. Se előtte, se utána. Megint nem hoztam magammal cuccot, de hogy lássa, nem vagyok annyira felkészületlen, azért egy füzetet magammal hurcoltam. Szerencsére nem látott senki út közben, mert elég hülyén festhettem. Ahhoz a bizonyos egyes szobához érve egy pillanatig haboztam, majd bekopogtam az ajtón. Persze, most is csak ebben a pillanatban jutott eszembe, hogy mi van, ha Faith szobatársa nyit ajtót. Valószínűleg semmi, de mégsem az lenne életem fénypontja. Mondjuk, a kimagyarázásokban nagyon is jeleskedek, szóval ezzel még gond sem lenne. Amíg vártam, hogy valaki ajtót nyisson, azon gondolkoztam, hogy melyik klubba adjam le a jelentkezésemet, vagy egyáltalán leadjam-e. Egyedül a sportklub az, ami nagyobb érdeklődést vált ki belőlem, a többi kicsit sem érdekel. Elbambulhattam, mert az egyik pillanatban már azt vettem észre, hogy nyílik az ajtó és egy vörös hajú Faith néz vissza rám.
Gamer 'B': A mai napom... hát, elég szar volt, még szépen fogalmazva. Először is, Cheryl már megint szivat, akárhányszor meglát a folyosón, mindig odajön hozzám, hogy valami fontosról beszéljünk. Eközben persze mindenki figyel, arra kíváncsiak, mit vétett az elsőszámú okoska, amiért a diri folyton keresi. Igazából semmit, de az anyám iránt érzett haragját hajlamos rajtam levezetni, és ennek én egyáltalán nem örülök. Tényleg nincs jobb dolga ennél? Na, mindegy. Aztán a biológia dolgozatom nem maximum pontos lett, ami még jó is lenne, mármint nem vagyok az a fajta, aki néhány pont miatt kiakad. De ha az embertől megszoknak egy szintet, akkor mindig azt fogják elvárni, és hiába jó az átlagom, és hiába jó a jegy, ha csalódást okozok vele. Utálok csalódást okozni, és Cheryl ezekre nagyon szemfülesen figyel is. De végre, itt ülök a szobámban, a laptopom előtt, és írom az irodalom esszémet. Legalább van egy kis nyugalmam, és hiába ez is tanulás, engem megnyugtat. Szeretem az irodalmat, és jó érzés leírni a véleményem egy könyvről, ami még tetszett is. Hajlamos vagyok észrevenni minden apró hibát, ezeket is beleírtam, csak, hogy ne lehessen benne hiány. Tudom, nagyon stréber vagyok, de ez van, nem tudok másmilyen lenni. Nem tudok úgy beadni egy esszét, hogy az nem tökéletes. Egyesek szerint ez egy kifejezetten idegesítő szokásom, egyet is értek velük, de sajnos nem tudok változtatni rajta, és igazából nem is szeretnék. Ettől vagyok olyan jó és sikeres tanuló. Gondolataimat kopogás szakította meg, pillantásomat az ajtóra vetettem, majd gyorsan mentettem a munkámat, és lehajtottam a gépet. Nem örültem, hogy félbeszakítanak, de lehet, hogy valami fontos. Gyorsan felkeltem, majd végignéztem magamon. Egy egyszerű sort és trikó volt rajtam, a hajam kontyban a fejem tetején. Laza voltam és csinos, bár nem hiszem, hogy bárkinek tetszenem kéne most. Az ajtóhoz léptem, majd kinyitottam azt, és megláttam Tommy-t. A szemem tágra nyílt a döbbenettől, és már átkoztam magam, amiért nem öltöztem fel rendesen. - Szia! - köszöntem még mindig döbbenten. - Mit keresel itt?
Mesélő: A kollégiumokra vonatkozó legfontosabb szabály, hogy a fiúk nem járhatnak át a lányokhoz, és fordítva. Ha valaki rajtakap titeket ezen, nagy baj lesz... A folyosó eddig nyugodt volt és csendes, de hirtelen ajtó nyikorgását lehet hallani, hogy észreveszitek-e, rajtatok múlik. Egy fiatal lány lép a folyosóra, második évfolyamos, hosszú, szőke hajú, tipikus hercegnő. A neve Eleanor Cardiff, az anyja divattervező, az apja híres filmrendező.
A Staff |
|
my pretty face
I'm a princess
this is me Hozzászólások száma : 74 Join date : 2013. Jul. 10. Age : 31 Tartózkodási hely : Westburry University
| Tárgy: Re: A Mesélő Hétf. Nov. 25, 2013 9:59 pm | |
| Jelezni szeretném, hogy köszönöm de nem kérek ebből, úgy hiszem Stephennek és nekem van elég fantáziánk, szóval nem tartunk attól, hogy a mi játékaink nem lennének érdekesek. :'D |
|