Lou ;

Utálom a Karácsonyt, azt, hogy mindenki olyan nagyon boldog és próbál mindent megadni a másiknak csak azért, hogy annyit se kapjon, hogy köszönöm. Én például imádom, hogy ha az emberek megköszönik a nekik vett ajándékaimat, ezért is izgultam attól, hogy mit fog szólni Lou, ha a kezébe veszi a neki szánt ajándékokat.
Tudom, hogy még nem jött el az ideje, hogy átadjuk egymásnak de én nem tudtam rá várni muszáj volt, hogy üzenjek neki. Muszáj tudnom, hogy mit szól hozzá, meg egyáltalán hogyan fog hozzám viszonyulni. Elvégre egy évvel nagyobb vagyok nála, és bi, amiről nem mindenki tud… mondjuk nem fogom az orrára kötni a másságomat.
Sóhajtva dőlök hátra a kávézó egyik eldugottabb részében, és úgy teszek mintha nagyon érdekelne a forró teám gőze. De ez nincs így, csak próbálom palástolni azt, hogy nagyon izgulok és legszívesebben a falra másznék, de nem teszem meg.
Még soha nem éreztem így, legalábbis nem akartam azt, hogy meglássak valakit, aki valami okból kifolyólag egyből megtetszik és örülök is annak, hogy Őt húztam ki az ajándékozáshoz.
Dobolok az ujjammal, egyre jobban izgulok és félek attól, hogy nem fog eljönni. Jézusom, nyugodj már le kedves Dexter, nem a kivégzésedre mész. Bár most úgy érzem magam, mint Lord Stark mikor a kib*szott Joffrey mindenki előtt lefejeztette. F*ck you Joffrey.
Ha választhatnék akkor a Trónok Harcából Renly Baratheon lennék attól eltekintve, hogy meghal szegény… legalább neki volt egy szuper szexi pasija… nem mint nekem. Tűt keresek a szénakazalban.
Hirtelen kapom fel a kávézó csengőjének hangjára a fejemet, és elégedett vigyor ül ki az arcomra, majd megigazítva magamon a ruhákat indulok meg felé. Magamban számolom a lépéseket, amiket meg kell tennem egészen hozzá, hosszú ez az út de megéri megtenni.
- Louis? Szia… Dexter vagyok, én tőlem kaptad az üzenetet. – mutatkozok be vigyorogva, majd ha reagált megmutatom az utat az asztalunkhoz és kihúzom neki a széket. Baszus.

Lou ;

El se tudom mondani, hogy mennyire izgultam ettől a találkozástól. Nem olyan volt, mintha elmentem volna az egyik évfolyamtársammal tanulni, vagy randizni egy lánnyal, aki még csak nem is tetszett csak néha fent kell tartani a látszatát a dolgoknak. No, mindegy a lényeg viszont még mindig ugyanaz, nagyon izgultam, izzadt a tenyerem és dobogott a mellkasomban a kis mütyür ezerrel. Ezért nem szeretek olyan embernek ajándékot venni, akit talán jobban kedvelek az átlagnál és még jól is néz ki hozzá. Túlteszem magam rajta, nem fogja látni rajtam mert a lehető legnormálisabban fogok vele beszélgetni és csak úgy lenni.
- Benne vagyok a telefonodban? – kérdezem kissé meglepve, majd az asztal fele véve az irányt gyorsan lejátszottam magamban a dolgokat. Honnan ismerhet? Lenne közös ismerősünk és én nem tudok róla? De ha így is lenne miért nem szólt, hogy megadta a telefonszámomat.. áh mindegy. – Honnan van meg? Ha megtudhatom…
Mikor visszaértünk az asztalomhoz megjött az a nagyon csinos pincérnő, ha jól emlékszem Angelnek hívják, és egyből felvette a rendelésünket, ami nekem egy újabb bögre feketetea volt. Ez megnyugtatja az idegeimet legalább.
- Te ne haragudj rám… megzavartam valamit? Nem akartam, csak már nem tudtam várni a dologgal. – zavartan szakítgattam az előttem lévő szalvétát, majd elhatároztam, hogy ideje átadni az ajándékomat, ami nem más mint néhány dedikált Ed Sheeran CD volt, és két jegy a következő koncertjére. – Na szóval… én voltam a titkos angyalkád, és gondoltam átadom az ajándékod. – mosolyogtam rá, majd elővéve a csomagot nyújtottam át neki.
- Boldog Karácsonyt, remélem tetszik. – néztem rá, miután átadtam az ajándékát, viszont a következő szavaira teljesen meglepődtem. Talán tudja, hogy én… ? Nem hiszem…
- Szívdöglesztő pasi? Hol? Merre? – néztem körbe a helyiségben, majd hátradőltem a székemben. – Szerettelek volna megismerni. Ennyire egyszerű, ezért is gondoltam, hogy ezen a nagyon ’romantikus’ helyen legyen az első randi. – nevettem el magam.