• ELŐTÖRTÉNET
Ha azt hiszed, tudod definiálni a pocsék szót, akkor még nem kellett végignézned, ahogy a szüleid válnak.
Ha azt hiszed, tudod definiálni a hűtlenség szót, akkor még nem láttad, milyen mikor apád a saját házatokba hurcolja haza a nőket anyád háta mögött.
Ha azt hiszed, tudod definiálni a elfogadás szót, akkor még nem találkoztál anyámmal, aki hónapokon keresztül nyelte apám szemétségeit.
Ha azt hiszed, tudsz bármit is rólam, akkor még nem találkoztál velem.

Próbálj meg most nem arra fókuszálni, hogy nem ismerjük egymást! Próbáld meg nem csak a szőke tincseket és a barna, ártatlan szemeket meglátni, hanem kicsit megérteni engem. Mert az bizonyos, hogy még egyáltalán nem ismersz, de máris bíráskodásba kezdesz azt illetően, hogy milyen lehetek, mintha egyáltalán sejtésed is lehetne róla. Nincs. Halvány lila gőzöd sincs arról, ki vagyok, miért vagyok itt és mit szeretnék kezdeni magammal. Oké, utóbbiról még nekem sincs fogalmam.
Most is csak ezt a poharat bámulod a kezemben, ugye? Nem fogom elhinni, hogy a körmeimet lested vagy hogy járok-e manikűröshöz. Ez elég esetlen válasz lenne a részedről, inkább valld be, hogy részeges egyetemistának hiszel, aki szerelmi bánatában iszik - nos, tévedés. Tulajdonképp minden sejtemmel tiltakozok az állítás ellen, miszerint alkoholista lennék. Nem vagyok. Ismerek embereket, akik a pia rabjai, köztük Arthur bácsikámmal, aki jelenleg London utcáin ténfereg és a kukákat bújja, esetleg alamizsnáért könyörög, de semmiképp sem szedi össze magát és megy el munkát keresni. Mióta a nénikém kidobta otthonról, lefelé csúszik a lejtőn és nincs remény számára. Nem vagyok ilyen és nem azért, mert anyám még szerencsére ellát pénzzel és étellel. Inkább azért, mert tudok mértéket tartani és tudom, mikor van szükségem a bódulásra, hogy elfelejtsem a gondjaimat. Még mindig jobb, mint a kábítószer, nem?
Nem azért láttál mellesleg múltkor a sitten, mert gyilkos vagy betörő vagyok. Még csak nem is drogbirtoklás vádjával vittek be, esetleg fegyvercsempészetért - habár kétlem, hogy azért mindössze annyi büntetés volna, hogy ott kell kuksolnom órákig. Egyszerűen csak elkaptak ittas vezetésért, amiért nem csak a jogsimat vonták be, de vaskos kis összeget kellett letennie apámnak értem. Mondhatni megvett a rendőrségtől. És igen, ezért látsz mostanság gyalog az utcán, nem pedig abban a szépséges Opelban, amit még a tizennyolcadik születésnapomra kaptam. Ezért kell most dolgoznom - afféle büntetés -, és ezért kapok kijárási tilalmat hétvégére, ami kicsit bosszant, elvégre már húsz éves vagyok.
Ejtsünk néhány szót a bátyámról, akit igen, itt a hátam mögött láthatsz amint épp a vacsorát főzi. Ő rendesebb, mint én, legalábbis nem érintette olyan rosszul a szüleink válása, ahogy nem szól az alkohol miatt sem. Ezt az üveg bort is ő nyomta a kezembe, mondván foglaljam el magam. Drake megért engem, kár, hogy hasznavehetetlen. Amióta a menyasszonya faképnél hagyta az írásba temetkezik - merthogy hivatásos írónak vallja magát - és ki sem mozdul ebből az egérlyukból, amin állítása szerint szívesen megosztozik velem. Természetesen visszautasítottam, mert még magáról sem tud gondoskodni, nemhogy rólam.
Most, hogy már tudsz néhány dolgot, igazán félreállhatnál. Nincs ínyemre mások társasága, főleg ha ilyen megvetően bámulsz rám. Gondolom rájöttél, hogy nincs túl sok barátom a modorom miatt. Na és? Mikor érdekelt engem mások véleménye?