Behind darkness
Beneath candles
Whispers waltz
Around our dreams

Csak nemrég kaptam meg a megrendelést.
Miss Messie új célpont, és lehetőleg élve fogjam el… egy haja szála sem görbülhet, de a lelki állapota már az én jóindulatúságomtól függ. Hát, remek játék lesz, mondhatni.
Alig várom, hogy a kezeim közé kaparinthassam azt a nőt. Lányt. Mennyi idős? Azt nem mondták… jó lenne tudni, de hát… mit számít a kor? Nem fogom megerőszakolni. Nem fogok liliomot tiporni két túrabakanccsal a lábamon. Csak egy kicsit… kibillentem a lelki egyensúlyából. Segítek visszavenni az arcából, és kicsit átszabom az önbecsülését.
Vajon ki lehet a megrendelő?
Az édesapjának egy politikai ellensége… ó, a csodás versengés. Sosem bírtam a politikát, mostantól se állok át a jobbikosokhoz. Inkább szép csendben operálok, hogy egyáltalán ne is figyeljenek fel rám.
Az a Gerard Brightmore… jó pénzt ajánlott Faith Messie-ért cserében. Még nem volt ilyen jó ajánlatom, és szerintem meg is éri kockáztatni a saját épségemet ennyi pénzért.
Megint csak cserkészni… cserkészni, és cserkészni. Felülök a faágra, hogy úgy vadászhassak, mint Sólyomszem. De, sajnos nekem nincs olyan jó reflexem, mint annak a Bosszúállónak. Csak szép, csendben osonok a nő – lány – után, és amikor megfelelő alkalom adódik, lecsapok, és magammal viszem. Nem fogok neki ártani – fizikálisan. A szavak sokkal nagyobbat ütnek, mint egy férfi ökle. Soha nem fogja kiheverni azt, amit tőlem kap. Vagy ha ki is heveri… talán, akkor az is hónapokba… évekbe fog telni. Nem fogom hagyni, hogy elfelejtse mindazt, amit okozni fogok neki.
Egy ujjal sem érek hozzá… nem érek hozzá szexuális céllal. Nem fogom megerőszakolni. Csupán letördelem az ördögszarvait. Gatyába rázom. Érzelmileg megkutyulom. Élvezni fogom – és nyilvánvalóan: ő nem. Semmi élvezetet nem fog abban lelni, hogy alárendelem, érzelmileg zsarolom, és lelkileg megtöröm, szilánkosra zúzom az ábrándjait, és mindent elsöprök benne, ami iránt bármilyen érzelmet is táplál.
Szó se róla: nem fogok pletykákat terjeszteni róla. Talán fogva sem tartom majd… ahogy hozza a szükség. Elcsalom arról a szórakozóhelyről. Nem ígérek semmit. Nem a lakásomra viszem. Ne higgye azt, hogy nyomulok rá.
Talán az apja egyik kollégájának adom ki magam. Vagy egyáltalán nem hazudok… csak elhallgatok bizonyos dolgokat. Nem fogom az orrára kötni, milyen ügyben kerestem fel őt.
Nem fogom vele éreztetni, hogy esetleg kívánom őt… nem is fogom magam felhergelni, hogy az egyik sikátorban nekiessek, és megadjam neki, ami jár. Nem hangsúlyozom, hogy egy ujjal sem fogok hozzáérni. Azok után, amiket hallottam róla… szexrabszolga, és mellette egy férfit is tart? Nem mocskolom be a Férfiúi Büszkeségemet vele.
Lassan öltözök, hogy húzzam az időt, mielőtt Faith keresésére indulnék. Minél később akarom meglepni. Amikor az alkohol annyira elbutította már, hogy bárkivel szóba áll… nem fogom hagyni, hogy csak úgy lekoptasson.
Az autóban ülök már. Sietek arra a szórakozóhelyre, ahonnan legutóbb hallottam hírét. Biztonságban lesz az inkognitóm. Nem ismerik az arcomat. Lazára vettem a figurát: erős húszasnak nézhetnek az emberek, aki rockrajongó, és betegesen akar ismerkedni másokkal, hogy soha ne legyen egyedül. Elő kell vennem a kisfiús figurámat, aki örökké csak keresi a társaságot, örökké magányos… és szeretetre vágyik. Szükségem volt erre az álcára, hogy mások közelébe férkőzhessek, közben pedig megőrizzem a hidegvérűségemet. Egyszer már elkövettem azt a hibát, hogy közel engedtem magamhoz egy embert, és később ellenem fordult. Soha nem bocsátom meg magamnak azt a baklövést.
Lefékezek a szórakozóhely előtt. A kocsi kulcsát a zsebembe süllyesztve lépek be a helyiségbe, és a zene rögtön félig megsüketít.
A fogaimat csikorgatva keresem azt a nőt – lányt –, akire vadásznom kell.

Nem telik bele sok idő, hogy kiszúrjam. A haja csak úgy világít a sötétben. Elindulok felé, gyakorlatilag vitorlázva, mint egy öblös hajó, hogy minél könnyebben keresztül fúrjam magam a tömegen.
Megállok mellette, felveszem az álcámat, és jó kisfiú módjára, megkocogtatom a vállát.
- Ü-üdv – kezdem látszólag kínban. – Faith… M-messie, ugye? – Megnyalom a szám szélét, akárha ki lenne száradva. Toporgok, a bakancsom talpa halkan koppan a talajon.
Kezdődhet a játék.

TAGGED: helló-belló, Faithy

WORD COUNT: 627

OUTFIT: What is this, oh shit

NOTES: wtf.

Template by RUMPLED LACE @ Caution 2.0

Hogy én mennyire utálok bulizni... Miért is hagytam magam rávenni, hogy elmenjek ebbe a klubba, vagy mibe. Sarah viszont... hát, ő imád bulizni, és általában engem is magával rángat. De hogy miért, azt nem vágom. A vége úgyis mindig ugyanaz, ő táncol, iszik, jól érzi magát, én pedig ücsörgök, és próbálok elhatárolódni a zajoktól, a tömegtől, és olvasok valamit. Általában filozófiás, esetleg pszichológiát. Szép látvány lehet egy ilyen csaj egy szórakozóhelyen, nemde? Most egy kriminológiával foglalkozó könyvet süllyesztettem be a táskámba a nélkülözhetetlen dolgok mellé, mint telefon, pénztárca, sminkek, kiskutya, stb... Oké, utóbbi csak vicc.
- Faith, siess már! - hallottam meg Sarah hangját a szobából bekiálva a fürdőbe, ahol éppen magamon igazgattam a miniruhámat. Azért nézhetek ki jól, annak ellenére is, hogy nem próbálok meg felszedni senkit. Elvégre, ott van nekem Tommy, akivel ugyan hivatalosan nem vagyunk együtt, de fontosabb nekem annál, mintsem mással kezdjek. Ez alól kivétel Alex... azaz Mr. Davison. Már emiatt is egy olcsó ribancnak érzem magam, pedig hivatalosan nem csaltam meg senkit, de mégis. Annyira tudtam, hogy ha kezd jóra fordulni a szerelmi életem, el tudom rontani valahogy. Ráadásul Alex jóval idősebb is nálam, és a tanárom, és ha Cheryl megtudja, úgy kivág, hogy öröm lesz repülni. Te jó ég... Sürgősen le kell zárnom ezt a dolgot, még mielőtt komolyabban sérül valaki.
- Megyek már - kiabáltam vissza, majd gyorsan belebújva a cipőmbe kimentem, hogy aztán el is induljunk. Az én kocsimmal mentünk, mivel én ilyenkor sosem iszom, maximum kólát, az pedig nem tudatmódosító szer, és simán vezethetek vele. Sarah viszont általában olyan részeg, hogy a hazafele a hátsó ülésen húzza a lóbőrt, és nekem kell felrángatnom a szobánkba. De hát erre való egy barát, nem?
Sarah tudta az utat, így ő navigált, én pedig követtem az utasításait, amennyire tőlem tellett. Nem vagyok valami élő GPS, képes vagyok egy egyenes utcán is eltévedni. Néha a zseniknek is van valamilyen hiányossága, nos, nekem ez a tájékozódás. De remélem, visszafele em lesz gond.
Hamar oda is értünk, most kifejezetten nem volt gond az úttal, még viszonylag világos is van. Sarah azonnal rávetette magát a bárpultra, kért valami piát, én pedig tőle nem messze foglaltam helyet, és szokásomhoz híven mindössze egy pohár kólát kértem, s elengedve a fülem mellett a csapos bókolását, elővettem a könyvemet, és elkezdtem olvasni. Nem terveztem, hogy ma befejezem, bár gyors olvasó vagyok.
Alig telt el tíz perc, s alig olvastam el tizenkét oldalt, meghallottam magam mellett egy srác hangját, aki a nevemet mondja. Felnéztem rá, és azonnal meg is állapítottam, hogy idősebb nálam, de nagyon cuki.
- Igen, én vagyok - feleltem azonnal. Istenem, Sarah... Biztosan ő küldte rám, hiszen még nem meséltem neki Tommyról, bár kéne. Ez az eset is csak azt bizonyítja, hogy jobb lenne őszintének lennem. - Segíthetek? - kérdeztem, majd összecsukva a könyvet, letettem azt a bárpultra.

Behind darkness
Beneath candles
Whispers waltz
Around our dreams

Nem is értem, hogy volt annyi eszem, hogy egy szórakozóhelyre menjek a lány után. Igazán megvárhattam volna, míg elhagyja azt, talán részegen, talán színjózanon – nekem édes mindegy, így is, úgy is elkapom, és akkor annyi. Igazából nem is nagyon törődöm már a körülményekkel. Le akarom tudni ezt az egészet. Nem hisztiből, de gyűlölöm a szórakozóhelyek átható alkoholszagát, a minden második sarokban kefélő párocskákat, és azt a dobhártyametsző, zűrzavaros förmedvényt, amit manapság az emberek zenének hívnak. Az az igazán gáz helyzet, mikor már nem tudom megállapítani, hogy most énekelnek, vagy csak egy fuldokló macska tehetségével szolmizálnak? Komolyan, nem értem. Igazán verhetnének némi talentumot a fiatalokba.
A magam huszonkilenc évével nehezen tudok már beilleszkedni a tizenhat-tizenhét évesek közé, lévén eléggé életunt már. Nem mondom, hogy unom az életemet… vagy mégis? De már eléggé unalmasnak tartom azt, ahogy nap mint nap, pocsékabbnál pocsékabb megrendelést kapok erről a tiniről, arról a fiatal felnőttről, hogy törjem meg, tegyem idegronccsá, etc.
Az emberek borzasztóan kicsinyesek tudnak lenni. Már attól elkapja őket a rángógörcs az idegtől, ha csak rájuk néz egy kis szőkeherceg, fehér limuzinnal. Betegesen irtóznak attól, hogy esetleg vitába szálljanak egy kölyökkel, és ezért engem kérnek fel erre az egészre. Intézzem el helyettük a piszkos munkát, különben hej, meg haj, meg satöbbi, és a kezembe nyomnak egy rakás pénzt – aminek marhára de nem tudok ellenállni, mindegy –, hogy törjem meg az ő pici lelküket.
Faith Messie is ebbe a kategóriába tartozik. Bár, nem tudom, miért is kéne azért kinyírnom a lelki üdvét, mert a papus politikai ellenfele eléggé pipa rá… intézze el saját maga. Neki is épp annyi, mint nekem. Pár lélektörő beszólás, a haj megtépése, megerőszakolás, hogy vérezzen is, és annyi. Nem értem, mit kell ezen túlbonyolítani. Na, mindegy.
A szórakozóhely irdatlanul büdös. Ha nem lenne ennyire érzéketlen az orrom, már régen feldobtam volna a bakancsomat a szagtól. Minden második sarokban ott egy szerelmes pár, és valamelyik hol a szoknya alatt matat, hol a dekoltázsban – nemtől függetlenül. Ha meleg párt látnék, nekem ott lenne elég messzemenően, és átpakolnám a becserkészést a következő napra. Hazavonulnék, és végigdurmolnám az éjszakát kóros megrökönyödöttségemben. Oké, homofób vagyok. Oké, nem kell érte elítélni. Homofób fejvadász? Ugggggyan!
Megszólítom a lányt, aki éppenséggel könyvet olvas. Az állam kicsit megereszkedik a dologra, hogy nem bulizik, ahogy nekem leadták a drótot, de igazából nem is érdekel. Fogom magam, és leülök mellé.
Na, most színészkedjünk! Mit is kellene neki beadnom, hogy elhiggye a szándékaimat? Éppenséggel fel is szedhetném, mert miért is ne? Egy éjszakát eltölthetek vele… Mindegy. Ha tényleg olyan, amilyen, akkor inkább nem is próbálkozom vele. Nem leszek farokvezérelt a ma éjszaka folyamán.
- Csak… – mély levegőt veszek. Láthatóan zavarba vagyok – legalábbis igyekszem ezt a hatást kelteni. – Nekem azt mondták, szingli… mármint te… ön, úristen. – Egyre jobb, remek.
- És gondoltam… jézusom, ez ciki. – Fel kéne pofoznom magam, hogy kicsit hihetőbb sztorit adhassak elő. Igazából nem is tudom, miért próbálkozom ennyire.
A látszat kedvéért lehajtom a fejemet, a térdeimet kezdem el fixírozni. Az ujjaimmal malmozok, és halkan torkot köszörülök.
- Nincs kedve… kedved… velem táncolni? – Nézelődök balra, nézelődök jobbra, és közben érzékelem, ahogy több fej is felénk fordul. Magamban mélyen elküldöm őket Kukutyinba zabot hegyezni, amiért ilyen kíváncsiak.
Zsibbad a szám széle. Mit vettem be?

TAGGED: helló-belló, Faithy

WORD COUNT: 532

OUTFIT: What is this, oh shit

NOTES: wtf.

Template by RUMPLED LACE @ Caution 2.0