Azt hiszem mindkettőnkre másképp hatottak a történtek. De esküszöm fogalmam sem volt arról, hogy Jenni majd ránk fog nyitni, amíg épp feszültség levezetek Vickien. De így kiváló alkalmam nyílt arra, hogy mindennek véget vessek. Tekintve, hogy fele annyira sem volt eredményes mint vártam volna. Ezért módosítottam egy-két dolgon. Látszólag újra a régi vagyok, de ez persze nincs így. Még mindig nem mondtam le róla, csak mint mondtam ezúttal másfelöl próbálom megközelíteni a dolgokat és őszintén nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog menni. Nagy vonalakban minden az elképzeléseim szerint alakul. Bár meg kell mondjam már majdnem sajnálom Jennit. Nem tudtam, hogy a legnagyobb bizalmasom ennyire unalmas is tud lenni. De most már teljesen világos a számomra, hogy miért nem dobja Nicolet. Elképesztő, hogy valaki minden hibájával együtt képes elfogadni. Nem mondom, hogy pontosan egy ilyen nőre vágyom, mert akkor annyi erővel már megpróbálhattam volna rámászni. Mert egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy sikerült volna. Majd persze köztünk maradt volna, amennyiben egyszer alkalomról lett volna. De nekem a legkevésbé sem fáj a fogam a barátnőjére. Nekem valaki más kell.
Kissé azért tartottam tőle, hogy idő előtt lefogok bukni. Esetleg Nick elbénázza a kínálkozó lehetőségemet. De azt hiszem időben tájékoztattam róla, ha megteszi saját kezűleg fogom megfojtani. De nem így történt. Szinte észrevétlenül kerültem a háta mögé és cseréltünk helyet. Őszintén néhány pillanatig tartottam attól, hogy lebukunk, ami több szemszögből is csúfos kudarcnak számított volna. Bevallom C tervem még nincsen. Szóval ennek most működnie kell.
Lassan, finom mozdulatokkal jártattam a kezem Jenni hátát bevonva naptejjel. Talán kicsit nem ártott volna óvatosabbnak lennem. Azt hiszem túlságosan beleéltem magam a szerepembe, mert Nicknek ezt határozottan megtiltottam, de elméletileg most is neki kellene itt lennie. Még számomra is meglepő volt, ahogy kezeim szabad utat engedve maguknak siklottak végig Jenni testén egyre lejjebb és lejjebb.
- Ne haragudj. Nem hallottam jól... - Szólaltam meg végül. Azt hiszem mostanra már elég nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a kezek még véletlenül sem a barátunkhoz tartoznak, amiből fogalmam sincs miként fogja kimagyarázni magát, de ezt úgyszintén rá bízom. Mivel még azt sem tudom én hogyan fogom megtenni, de emiatt sem zavartatom magam. Láthatóan nagyon is kellemesen érintette, ahogyan a hátát kenegettem. Tehát kíváncsi vagyok, hogy ezek után Ő hogyan fogja kimagyarázni magát, hogy tulajdonképpen nem is élvezte.  

- Ez már régen többről szól annál, minthogy csak megakarlak érinteni. - Ami lényegében sikerült is. Azt viszont már semmiképp sem fogjuk megtudni vajon mi történt volna abban az esetben ha visszafogom magam, tovább bírom anélkül, hogy lebuknék. De egyszerűen nem tudom másképp megérinteni. Olyan gyáván, bátortalanul mintha félnék... Mert bennem efféle érzelmek sosem uralkodtak felettem. Én mindig is tudtam, hogy mit akarok. Általában azt is, hogyan érjem el, de ez most más. Valami, egy bizonyos érzés nagyon is eluralkodott rajtam és nem nagyon tudom már hogyan tartsam kordában. Most még megtehetem, de előbb-utóbb úgy is ki fog törni belőlem, felülkerekedik rajtam. Akkor mi fog történni? Fogalmam sincs. Talán életemben először tényleg őszinte leszek hozzá. De az is lehet, hogy minden maradna régiben, hogy minden eddigit letagadnék mondván, hogy sosem akartam igazán megváltozni csak áltattam és azt hiszem pontosan ezzel okoznám a legnagyobb fájdalmat neki.
- Már találkoztunk. Hello, Stephen vagyok... Ti pedig az enyémek vagytok... Lesztek. - Ha mindez csupán csak rajtam múlna már most az enyémek lehetnének. De Jenni továbbra is vonakodik meghozni a nagy döntését, hogy végül hajlandó lesz-e beadni a derekát és elfogadni, hogy engem akar, hogy senki mástól sem kaphatja meg amire vágyik csakis kizárólag tőlem, hogy soha senki sem fogja úgy megérinteni, ahogy szeretné. Miért nem képes belátni, hogy megtalálta, amit keresett, még ha nem is erre számított, rám. Én mindent megadhatnék neki, amire csak vágyik. De legfőképp azt a szenvedélyt, ami ott ég a szemeiben. Remélem nem gondolja, hogy mindezt pusztán csak azért csináltam, hogy villantson nekem egyet, mert honnan a fenéből tudhattam volna előre, hogy a bikinije felső része majd nem lesz bekötve. Nem kellett. Egyébként is bármikor levarázsolom róla anélkül, hogy észre venné.
- Akarod mondani olyan érzékien és gyengéden, hogy már szinte élvezted, csak most nem akarod bevallani nekem? - Mert ebben az esetben és amúgy sincs semmi akadálya. Mondhatni szívesen teszem, mert jól tudom, hogy ezzel is miféle örömet okozok neki. Azt hiszi, hogy ezzel kizárólag csak engem kínoz, hogy hozzá érhetek, mégsem lehet az enyém. Tévedés. Mert mindketten érezzük a következményeit. Ahogy kényeztetem, ahogy mindezt átérzi.  

- Azért van amiről megfeledkeztél. Nem számít, nem érdekel hogy ezért mi mindent kell megtennem. Én nem fogom megbánni, hogy megpróbáltam pedig láthatóan időpocsékolás veled foglalkoznom. Te viszont... Megfogod bánni. Tehát ebből kifolyólag mindkét esetben fennáll a csalódás lehetősége. Kérdés, hogy a melyik rosszat választod? - A másik kérdés, hogy számára melyik lehetőség számít és a kisebbik és a nagyobbik rossznak. Az ha nem teszi meg, nem enged a vágyainak és soha sem fogja megtudni, hogy mit érezhetett volna vagy végre enged a csábításnak megtapasztalja, amit annyira akart és végül csalódik. Akár bennem, akár önmagában. Ez szinte elkerülhetetlen. Próbálom minderre rávezetni, csak nem nagyon tudom már hogy csináljam. Iszonyatosan makacs és nem a jó értelemben. Sokkal jobban tetszene ha hozzám ragaszkodna ennyire. Nem azért, hogy kihasználjam. Mert tény, hogy Vickie azért nem kellett már mert túl sokat is kaptam belőle és midig ott volt, ahol nem kellett volna. A rossz időben a rossz helyen. Talán most már az enyém lenne, ha akkor nem látogatott volna meg váratlanul. De neki már édes mindegy, mert végeztem vele, amit láthatóan csak nagyon nehezen akar elfogadni. Nem értem mégis miből gondolta, hogy ennél többre is számíthat, hiszen ennél áttetszőbbek már nem is lehettek volna a szándékaim. Ő mégis mindent megtett nekem. Persze mellé mindig fecsegett...
- Álmodozni a nők képessége... - Én nem álmodozom. Arra nekem nincs időm, mert amíg mások csak álmodoznak, addig én kitalálom hogyan érjem el, amit szeretnék és cselekszem. Megfontoltan olykor meggondolatlanul. A lényeg, hogy soha semmit sem akarok megbánni. Nem szeretek hibázni. Nem szokásom. De előfordult már és nem tetszett. Nem is nevezném tulajdonképpen hibának a döntésemet. Talán inkább csak megtanultam csalódni és még nem ápolunk túl jó viszonyt egymással. Ezt viszont nem áll szándékomban megszokni. Eddig még egyetlen nő sem művelte ezt velem. Miért éppen neki engedném meg?
- Tudod ez már sértő volt. Kérlek, ebben nem volt semmi szenvedély. Tehát nem tudom mi lehetett benne olyan érzéki. De ha egyszer szeretnél ehhez hasonlót megtapasztalni... Megjegyezném sokkal jobban csinálom. Eddig még nem volt panasz a technikámra, de ebből arra következtetek, hogy Vickie nem tartok beszámolót a közös élményeinkről. Ez remek, bár különös, hogy képes volt tartani a száját. - Ez már majdnem megalázó volt... A viselkedése, ahogy viszonyul a dolgokhoz, ahogy bánik velem. Nem valami szívélyes. Arról viszont fogalmam sincs miféle jelzővel tudnám illetni azt amit épp velem művel, velünk. Mert kétségtelen, hogy ez nem egyedül csak rólam szól. Sosem volt így.
- Megfordult a fejemben pár lehetséges alternatíva... De nem igazán. Szóval kérlek, avass be... Mit kellene azért megtennem, hogy a bikini felsőd ne kerüljön vissza? Esetleg, hogy legközelebb megakadályozhassalak abban, hogy egyáltalán felvedd? - Ültem le mellé a nyugágyra, mert felettébb kíváncsivá tett. Bár elképzelésem sincs róla mi az amit megfog velem osztani. A semminél talán több lesz,, de az is lehet, hogy nem. De attól még hallani akarom.  

- Az nem olyan biztos. Talán mégsem... Nem kellene így lennie. Mégis mitől tartasz annyira? Nem akarsz egy lenni a sok közül? Jó, nem kezelnélek úgy mint egy olcsó cafkát. Mert nem vagy az. De ezt neked kell érezned. Nem attól lesz valaki csak egy a sok közül, mert talán úgy bánnak vele. Akkor leszel csak igazán egy senki, ha annak érzed magad, ha úgy érzed az voltál. Én nem tehetlek azzá... - Ez nevetséges, ahogy a szentbeszédem is, amit tartottam, de lényegében igaz és őszinte volt. Ezt talán megpróbálhatná értékelni. Mert lehet, hogy nem bántam jól minden nővel, aki megfordult az ágyamban és ugyan volt, akit tájékoztattam arról, hogy egy kis használt lotyó, aki mindig is az volt és az lesz, de senkit sem aláztam meg, aki nem érdemelte meg, nem provokálta ki, nem tett keresztbe és ehhez hasonló finomságok. Senkinek sem fizettem, senkivel sem viselkedtem úgy mintha csak egy kurva lenne, aki más különben senkinek sem kellene, mert akkor nekem sem. Nem viselek használt árucikkeket.
- Őszintén... Már nem tudom. De kellesz. Mindig is kellettél. - Nem mindig válogatom meg a módszereimet, ez tény. Most sem tettem. Ebben hibás vagyok. De előre megmondtam, hogy minden követ megfogok mozgatni, hogy elérjem, amit akarok. Csak egyetlen éjszakát kértem tőle. Nem kapom meg? Rendben. Nem érdemlem meg? Ez így van. Amúgy is most már ennél többet akarok. Talán túl sokat is, csakhogy nem érdekel különösebben.
- Azt hiszem már elég jó vagyok ahhoz, hogy a legjobbakon teszteljem, hogy velük osszam meg. - Nos, Ő kétségtelenül semmit sem akar megosztani velem, de nem baj. Mert ez még változhat. Nem is kell, hogy megossza velem az ágyát, hiszen az enyémben is aludhat. Legalábbis eddig még mindenki kényelmesnek találta. Sőt, van aki többször kiszerette volna próbálni, élvezni... Nem tudom miért makacskodik ennyit. De nem fogom elfogadni.
- Hű, akkor talán nem nekem kellene elmondanod, de ha mindenképpen ezt szeretnéd... - Nem tudom garantálni, hogy nálam majd jó helyen lesz a titka, de azért annyit megteszek, hogy meghallgatom, mert érdekel és ha már éppen nekem szeretné elmondani, akkor ez biztosan jelent is valamit.
- Tehát... Így már minden érthető. - Egy pillanatig azt hittem, hogy leesik az állam vagy inkább fogom magam és belefojtom a medencébe. De így már minden világos. Különösen az, hogy miért kaptam mindig nemleges választ mikor valakinél arról érdeklődtem, hogy neki sikerült-e már megdöntenie vagyis az, ami nekem még nem.
- Előbb is el kellett volna mondanod. Na és számodra mitől lenne különleges? - Egyszerűen csak el kellett volna mondania az igazat és akkor minden másképp alakult volna. Nekem nem a szüzességére fájt a fogam, bár oltári lenne... De nekem ez kell.  

 - Nem valószínű. Az már nekem is sok lenne, tőlem is. De ugye teljesen mindegy, hogy mit mondok, mert úgysem hiszel nekem, igaz? - Ennyi erővel akár azt is bebeszélhetném neki, hogy szeretem, hogy máris beleszerettem, hogy őrülten kell nekem. Nos, akármilyen sajnálatos, de tény hogy ennyire jól nem tudok hazudni. Mármint tudom, hogy ez így nem növelné az esélyeimet nála, de azt sem tudom, hogy milyen érzés az amikor valaki igazán fontos, mert még soha senki sem volt az... Én is jól tudom, amit nyújtani tudnék az nem elég.
Talán tényleg nem kellene tovább folytatnom, de hiszen már régen abbahagytam volna ha tudtam volna. A furcsaság annyi az egészben, hogy a többi nőtől eltérően vele szemben őszinte voltam, de semmi meglepő sincs abban, ha nem tud hinni nekem. Én viszont már kezdem úgy érezni, hogy semmi többet nem tehetek ez ellen.
- A büszkeségem még csak valahogy túléli. Te viszont arra sem veszed a fáradtságot, hogy megismerj, hogy észre vedd, hogy esetleg más is tudnék lenni. Tehát ennek nyomán neked van a legkevesebb jogod elítélni. - Magamat nem hazudtolhatom meg. Nem is akarom. Az is érhető ha csak a jó híremre alapoz mindent. Rendben van. Nem bízik meg bennem. Ezt is elfogadom. De vette egyszer is a fáradtságot, hogy másképp, más szemmel nézzen rá, amikor is megpróbáltam hozzá őszintén beszélni. Ő akkor is csak azt látta bennem, amit mások. Ez pedig fáj. Viszont senkit sem érdekel. ezért engem sem érdekelnek mások. Ha csak ennyit hajlandóak látni bennem, akkor csak ennyi leszek. Nem érdekel.
- Tudod, az igazság az, hogy unom már ezt csinálni, ezt játszani... - Nem vele, hanem mindenki mással. Volt idő, amikor úgy éreztem, hogy megkapom, amit akarom, de később rá kellett döbbennem, hogy ez nem így van. Lényegében teljes mindegy, hogy mennyi nőt vágok hanyatt, ha egyik sem képes megadni nekem azt, amire vágyom.
- Nem tudnál csak egy rövid időre megfeledkezni a körülményekről? - Úgy talán is megpróbálnék másképp viszonyulni a helyzethez. Még ha igaza is van, ha tényleg nem tudok megváltozni, mert ezt nem irányíthatom, akkor is tudnék más lenni. Mert ha tőle végre megkapnám amit igazán akarok, akkor másra már nem lenne szükségem. Ő egy nő, mégsem képes ezt megérteni, hogy csak keresek valamit, amit őrülten szeretnék megtalálni valakiben. Őszintén már egyre kevésbé foglalkoztat az a bizonyos gyűjteményem, ugyanis ha egyszer is megtekintené, akkor láthatná, hogy valójában mennyire jelentéktelen is volt. Szórakozás, semmi több. Amíg mások az üveg aljára néztem, addig én más és más nők szoknyája alá vagy mindkettő.
- Így viszont már értem, hogy miért nem sikerült, ahogy eddig senki másnak sem. - Ami természetesen a legkevésbé sem vigasztal. Mert ami más nőknél már tucatszor összejött volna, az nála még egyszer sem vált be.
- Ez nevetséges. Fél perce sem ,hogy azt mondtad azt szeretnéd, hogy különleges legyen, amit csak akkor kaphatsz meg, ha valaki olyasvalakivel fekszel le, akit szeretsz. Akkor hogy is van ez? Most komolyan ezt várod el tőlem, hogy szabadítsalak meg a terhedtől? Egyáltalán miből gondolod, hogy én csak ennyit akarok tőled? - Ez így túl könnyű. Ami pedig a leglényegesebb, hogy nem érdemlem meg. Így pedig értéke sincs. Nekem viszont van értékrendem, még ha ez nem is mindig látszik. Ezek után már meg sem lepett, hogy az ölembe huppant. Gondolom a cél érdekében mindent.

- De hát semmit sem tettem veled. Mégis mi a francról beszélsz? - Megértem ha lenne bármi tényleges oka arra, hogy így eltaszítson magától. Így szeretne minél távolabb maradni tőlem, de nyilvánvalóan nem tud. Ezt neki is éreznie kell. Ha letagadja azzal csakis önmagát csapja be, nem engem. Azt pedig még annyira sem hiszem el, hogy a többi nővel való kapcsolatom tehetne mindarról, hogy tart tőlem. Talán alapot adtam mindehhez, de téved ha azt hiszi, hogy most már mindent tud rólam. Mert semmi többet sem tudhat annál, mint amit a szaftos pletykák sejtetnek rólam és a pikáns éjszakáimról, amiért a legtöbb nő kapva kapna, hogy a részese ehessen, ha csak néhány órára is, mert reggelre úgysem fogok többre emlékezni annál, hogy megvolt. Akármilyen hihetetlenül is hangozna ennek is megvan az oka. Arról pedig igazán nem tehetek, ha eddig egyik nő sem volt képes olyan szinten felkelteni az érdeklődésemet, a vágyaimat, hogy egy második alkalom után epekedjek, mert képtelen vagyok betelni vele. Nos, ilyesmire még eddig nem volt példa. Sem előtte, se utána. Csak annyira érdekeltek, amennyire feltétlenül kellett. Azaz hogy egész biztosan megkapjam, amit akarok. Ugyanis mindeddig elhanyagolható azon nők száma, akik visszautasítottak. De továbbra is egyetlen személy vezeti azt a bizonyos listát. Talán éppen ez a baj, hogy nem így kellene kezelnem ezt a helyzet, hanem valahogy másképp mindenféle lista nélkül. Tudom, hogy mit szeretne, az egyetlen lenni, akinek sehová sem kellene feliratkoznia, hogy megmaradjon az emlékezetemben.
- Ne legyél már nevetséges! Nem tenném, ha látnám rajtad, hogy nem akarod. Te viszont csak kéreted magad... Nézz magadra. egy szál bikini alsóban vagy. Már a melleidet sem takargatod. - Tehát két lehetőség van. A nők, akit annyira szeretnék a magaménak tudni valójában csak egy kis ribanc vagy egyszerűen azt akarja látni, hogy majd megveszem érte, hogy szenvedtet, de ugyanakkor mindketten tudjuk, hogy végül megadja nekem, amit annyira akarok.
- Igen, pontosan ezen lenne a hangsúly. Én még soha egyetlen nőért sem tepertem annyit, mint érted. Nem számít ha nem hiszel nekem. Kérdezd csak meg a barátnődet elsőként, utána pedig akárki mást. - Épp ezért megérdemlem, hogy legalább megpróbálhassam elvenni a lábáról, mert jól tudom, hogy sikerülne. Azt is tudom, hogy éppen ettől tart, hogy nem az elképzelései szerint alakulnának a dolgok, sokkal inkább nekem kedveznének az események.
- Mégis mi az amit nem kaphatsz meg? - Meglehet ezt most nem kellett volna meghallanom. De nagyon is meglepett és kíváncsivá tett. Én mindeddig azt hittem, hogy nincs ilyen dolog. Én ugyanis bármit megadnék azért, hogy az enyém lehessen és ha módomban áll, akkor meg is adom. Nem vagyok hálátlan típus.
- Ez nem igaz. - Olyannyira, hogy magam is azt gondolom, hogy képes volnék szeretni. Csak épp eddig még semmi és senki sem hiányzott az életemből.
- Igazad van. Én csak téged akarlak. Egyszerűen csak többet vártam volna tőled... - Mi tagadás, ez így túl könnyű. Semmibe sem került. Azt is mondhatnám, hogy már önként felajánlotta magát, csakhogy végre túl legyen rajta. Ez a gondolat viszont már csöppet sem olyan vonzó és csábító még azelőtt, hogy bármiről is tudtam volna.
- Szerinted a szüzességed a kulcs? Mert szerintem nem. - Attól még hogy valaki mással veszíti el ez az érzés nem fog elmúlni. Kérdés, hogy hagyom-e hogy ezt ténylegesen megtapasztalja. De ha egészen őszinte akarok lenni, akkor szerintem nem érdemlem meg. Ez ennyire és ilyen egyszerű.
- Várj... Akkor gondolom megvan még a cuki hálóinged, megkapom? - Húztam vissza az ölembe. Ennyire talán nem sietünk. Nem fogom engedni, hogy tényleg valaki másnak ajánlja fel azt, amit az imént nekem.

- Bevallom azt gondoltam, hogy előbb is ráfogsz jönni, mégis minden úgy alakult, ahogy akartam. Nem pont az elképzeléseim szerint, de nem panaszkodom. Leszámítva, hogy hosszabb távúra terveztem volna a kapcsolatotokat. - De talán jobb is így. Sőt, egész biztosan. Nem tudom meddig bírom, inkább tűröm ezt még cérnával. Most már elmondhatom magamról, hogy tényleg mindent megpróbáltam. Azt is hogy teljesen mindegy volt hogyan viszonyulok hozzá, akkor sem volt észlelhető semmiféle változás, különbség. Ami sértő egy egészen kicsikét, mert az azt jelentené, hogy valójában nem tudom hogyan kell bánni egy nővel, ami nevetséges. Ő is belátná ha végre szabad utat engedne nekem. De mindenek ellenére sem bánom, hogy így alakultak a dolgok, hogy nem lett belőle nagy szerelem majd nagy csalódás, hanem még azelőtt véget vetettem a románcnak, hogy elkezdődhetett volna. Abban igazat adok neki, hogy a baráti köröm jó magammal az élen nem arról közismert, hogy túlságosan sokáig bírjuk egyetlen nő mellett. De ugyanakkor eszméletlenül sokáig tudunk teperni egyetlen nőért, ami olykor még számmora is hihetetlennek tűnik, mégis igaz. Mint például most is. Az úgynevezett csapdák pedig nem arra szolgálnak, hogy fájdalmat okozzak neki, hogy szenvedni lássam... Bár így sem különbözünk annyira.
- Az iménti dolog viszont teljesen spontán történt, esküszöm. - Tőlem nem meglepő módon. Arról ugyan tudtam, hogy a helyszínt ma a mi házunk nyújtja, de honnan a fenéből tudhattam volna, hogy éppen a medencénél fogják múlatni az idejüket. És micsoda véletlen, hogy éppen itthon voltam és ráértem. Hm, tényleg kezd egy kicsit sok lenni a véletlenekből egy napra. De már megszoktam, hogy a magyarázkodásból sosem tudok jól kijönni.
- Nem gondolod, hogy eleget és elégszer láttam már ahhoz? - Nem túlzás ha azt állítom, hogy már számon sem tudnám tartani őket. Ez a mostani helyzet most mitől lenne más? Talán mert még senkit sem akartam ennyire megkapni? Igen, az lehetséges.
- Rendben van. Jó tudni, hogy így áll hozzá a dolgokhoz. - Nekem ez az információ csakis jól jöhetett. Azt csinálok, amit akarok, akkor amikor akarok, ahol akarom és akivel csak akarom? Rendben van van. Nem érdekli? Az sem probléma? Nem számít neki. Hát majd fog... Ez most egy nagyon meggondolatlan kijelentés volt a részéről, mert előfordulhat, hogy egy váratlan pillanatban túlságosan komolyan fogom venni a szavait.
- Honnan is...? Csak tudom. Nagyon egyszerű. Titkon minden nő csak arra vágyik, hogy valaki őrülten szeresse, hogy mindennél fontosabb legyen, többet jelentsen annyira, hogy már a hiányát gyűlölje. Kihagytam volna valamit? - Minél jobban, több energiát fektetnek bele abba, hogy ezt elrejtsék mások elől, annál inkább láthatóvá válik.
- Az ellenállásod sokkal többet elárult... - Leszámítva az ártatlanságát. Igazság szerint sejthettem volna, hiszen egészen jól és alaposan követtem a dolgok menetét vele kapcsolatosan, de még csak nem is gondoltam rá.
- Jól van. Legyen amikor csak akarod. - Igaza van. Ezt nem engedhetem meg valaki ásnak. Még akkor sem ha nem érdemlem meg. De nem igazán tekintek erre az egészre úgy mint egy ajánlatra, inkább csak úgy tesz, mint aki mi hamarabb szeretné önmagát megfosztani ettől, mint egy zavaró tényezőtől, ami csak akadályozza. Így viszont tényleg nincs akkora jelentősége. Ha csak annyi kell, hogy ne számítson, akkor nem fog.
- Csupán csak el kell döntened, hogy milyen férfival szeretnéd... Olyasvalakivel aki szinte hozzád sem mer nyúlni, esetleg valaki olyasvalakivel, aki nem fél erőebben megragadni? - Értékelem a próbálkozásait, de ez a módszer nála mégis csak jobban beválik, ha végre nem kelleti magát tovább be is fogom bizonyítani, hogy mennyire.

- A végkifejlet pontatlan, de egyébként helytálló, nagyjából. - Azért túlzásnak tartom, hogy azt vártam volna, hogy a vigaszul a karjaimba vesse magát. Nem. Inkább csak szerettem volna ráébreszteni bizonyos dolgokra, ami lényegében sikerült is, csak nem egészen úgy ahogy elképeltem. Végül is félig-meddig már megkaptam, amit akartam, de akkor miért is nem vagyok elégedett az eredménnyel, amit fáradtságos munkámmal elértem? Mert vele egyáltalán nem volt könnyű sosem, még akkor sem, ha általánosítva csak egy nőről van szó, akik eddig még sosem okoztak nekem ekkora fejfájást, de ha mégi9s annak valami egész más oka kellett, hogy legyen. Ő nekem viszont soha nem volt a kis húgom, ha azt nézzük hogyan néztem rá. Mint nőre... Arra hogy egyébként milyen véleményem voltam róla, arra most inkább nem térnék ki. Nem is olyan lényeges annak tekintetében, hogy csak szerettem volna mi hamarabb megkapni. Ami most végre talán sikerült is, vagyis minden okom meglenne arra lassan, de biztosan, hogy nyertesen érezzem magam, mert ez a közdelem különösen hosszú volt vele.
- Mégis honnan a fenéből tudhattam volna, hogy itt lesztek éppen a medencénél? - De igazán nem volt velük nehéz dolgom. Az elképzelése miszerint végre fogjuk hajtani a kis helycserénket mondhatni másodpercek elforgása alatt körvonalazódott a fejemben. Bár őszinte azt hittem, hogy a kivitelezésével már lesznek komolyabbnak tekinthető problémáink is, miszerint már az első lépéseknél alapjaiban fogunk lebukni. De aztán mindannyiunk legnagyobb meglepetésére semmit sem vett észre a történtekből vagy ha mégis, akkor mindenek ellenére nagyon is a tetszésére volt, amit művelek éppen, amivel úgyszintén nem volt egyedül... Én is élveztem, amit csinálhatok.
- A tiéidből sosem elég. - Azokból sosem lehet eléggé elég sem a látvány, sem a tapintást sem semmi más. Fogalmam sincs hogyan lehetséges ez, hogyan érte el nálam mindezt, de csak gratulálni tudok hozzá, mert most már egyszerűen nem tudok meg lenni nélküle. Nem tudok, képtelen vagyok uralkodni magamon, mikor a közelemben van, szinte csak egy karnyújtásnyira, hogy megérinthetném.
- Azt hittem, hogy ez elejétől fogva magától értetődő, hogy nem. - Én valami egészen másra vágyom, hogy mire azt nem tudom pontosan. Illetve csak az utóbbi időben nem vagyok már biztos benne. Mindeddig azt gondoltam, hogy amit valójában akarok azt bármelyik nőtől bármikor és bárhol megkaphatom.
- Meglehet, de ezen könnyedén tudnánk változtatni. - De még milyen könnyedén. Csupán kicsit szabadjára kellene engednie a saját fantáziáját és kigondolni hogyan tudna még ennél is jobban magába bolondítani. Véleményem szerint ez nem olyan ördöngösség, eget megrengető feladat. ha viszont kérnem kell... Na azt már kevésbé szeretem.
- Értékelem, csak tudod... Nem eszik olyan forrón kis szívem. - Lágyan kezdtem el cirógatni a karját. Igen, bármilyen meglepő, de most tudok parancsolni magamnak, méghozzá nem is esik olyan nehezemre mint eddig. Talán egy kicsit... Azt viszont már annál is inkább a nehezemre esik elhinni, hogy tényleg ezt csinálom. Itt van előttem mégpedig mindössze csak egy bikini alsóban, semmi több sem fedi a testét, mégsem teszek semmit. Értékelem, csak tudod nem érdemellek meg.
- Nem merek? Egyelőre csak nem akarok. Tudod új még nekem ez az önszántamból felajánlom neked magam dolog. Hiányzik a motiváció. Különben sem mondok le a kis ajándékomról, amit elvileg nekem vettem lényegileg pedig magamnak szántam. Ha ennyit tudtam várni rád, akkor ez a rövid idő már nem jelenthet akadályt. - Igazság szerint nem szeretem a túlságosan könnyen jött dolgokat. Jobban szeretem mikor valaki tud motiválni egy bizonyos cselekvésre.

- Őszintén szólva nem. Nem gondoltam bele. Mert az egyszerűen nem fordulhat elő. - Nem azért, hogy nagyképűnek tűnjek. Simán csak önző vagyok, de akkor is jobb vagyok nála ebben, hiszen ha nem lennék az, akkor biztosan nem sikerülhetett volna, hiszen miért is sétált volna bele a csapdámba önszántából? Butaság lett volna. Ami pedig a bűntársamat illeti ebben a helyzetben nem hiszem, hogy olcsóbban megúszta volna nálam. Ami azt illeti lehetséges, hogy könnyedén az ujja köré csavarta volna, de végül mégis csak másképp döntöttek volna mindketten. Mindketten, jobban mondva most már mindhárman tudjuk, hogy egymástól csak felszínesen kapták volna meg, amit akartak. Ami viszont előbb vagy utóbb igen csak kevésnek bizonyult volna. De mi már csak ilyenek vagyunk. Szeretünk félrelépni is hibákat elkövetni. De Nick mégis csak egy lépéssel előttem jár. Bizton állítja, hogy mindenek ellenére szeretni a barátnőjét, amit nem meglepő módon nem tudok elhinni. Képtelenségnek tartom. Mégis hogy lehetne valakit úgy szeretni, ha egyszer többször csalod meg, minthogy a párod fehérneműt váltana? Mert biztosra veszem, hogy a drága Nicole ezt nem tűrné, már persze ha tudna róla. Ebben az egy dologban irigylem és utálom is érte. Hogyan tudja ezt így folytatni? Ennyire vak és ostoba nem lehet ez a lány. De azért is jövünk mi ki olyan jól. Megértjük egymást. Ezért is sikerül mindig olyan könnyedén a bűntársammá avatnom, ahol ha valami oknál fogva lebukunk, akkor mindketten megszívtuk és ennyi. Ami ez úttal nem történhet meg, mert mindenre gondoltam. Beleértve, hogy idő előtt véget kell vetnem ennek az egésznek. Azzal is számoltam. Számítottam rá. Elvégre nem először csinálom. Jó vagyok ebben. Bár mondjuk szerintem Vickie mindvégig tudta, hogy nem szeretem. Tehát ha úgy vesszük mindvégig csak kihasználtam. Ő pedig engedte. Miért? Miért maradt velem mindvégig? Naiv volt és mégsem. Nem értem.
- Ebben az esetben elkövetett egy apróbb hibát. Elfelejtett nekem erről beszámolni. - Megbocsájtható. Amúgy pedig kit érdekel. Így is elértük, amit akartunk többé-kevésbé. De jelen pillanatban nincsen okom az elégedetlenkedésre. Ami még egyáltalán nem azt jelenti, hogy a közeljövőben nem is lehet. Persze lehet. csak nem fogom hagyni. Ha már eddig eljutottam. Most már nem hátrálok meg. Soha sem volt rám igazán jellemző, ahogy a kudarc sem. Rendben van. Jennifer már többször visszautasított mint eddig az összes nő együtt véve, akikkel dolgom volt, de ez sem érdekel. Idővel majd kárpótoltatom magam érte. Mert végül úgy is sikerülni fog.
- Minden bizonnyal annyira csak nem lehet rövid lejáratú az ajánlatod. - Ahhoz nagyon is fontosnak tűnik a számára. Nekem pedig szándékomban áll hamarosan élni ezzel a bizonyos lehetőségemmel. De most már miért is sietném el annyira. Eddig is tudtam, hogy Jenni megfogja érni a fáradozásaimat és pontosan ez az, amit kiszeretnék használni, amennyire csak tehetem. Ahhoz viszont egy kis időre van szükségem. Szóval igazán nagyon sajnálom, hogy nem tepertem le abban a szent pillanatban, hogy felajánlotta nekem a szüzességét. Te jó ég... Még mindig olyan különös még csak belegondolni is ebbe. De azt hiszem mostanra sikerült végre fel fognom.
- Én most egyedül csakis rád. Egyébként pedig nem tudom... Tényleg nem. - Ugyanis az utóbbi időben... Hát ez a bizonyos időszakom egyedül csakis róla szólt. Minden egyéb apróságnak számított mellette, mögötte. Ezerrel tepertem ezekért a percekért, most mégis úgy érzem, hogy ezt egyszerűen nem érdemlem meg. talán azért is vonakodok egy egészen kicsit. Amit természetesen nem fogok neki elmondani. Vagyis amennyiben ez rajtam áll sosem fogja megtudni. Mégis hogyan kellene ezt elmondanom? Hm, ebbe inkább már tényleg nem akarok belegondolni.
- Tudod a tőlem telhető legkomolyabban mondom, hogy mindeddig az összes nő együttvéve akikkel dolgom volt nem utasítottak vissza annyiszor, mint te! - Ami azért már majdnem sértő, de csak kiheverem valahogyan. Mondhatni, hogy mindezzel elsősorban magamnak bizonyítok és csak utána neki.
- Miért? - Ezt most nem igazán értem. Én eddig is az voltam vele, őszinte. Még ha mindez rám egyáltalán nem is jellemző. Viszont teljes mértékben megérteni, ha nem képes nekem hinni a történtek után. Ugyanis sosem rejtettem véka alá a szándékaimat vele szemben, ahogyan azt sem, hogy mi mindent megtennék azért, hogy elérjem a célomat. Azok után pedig, hogy a tőlem telhetőt legtöbbet meg is tettem az ügy érdekében az a minimum, hogy nem tud megbízni bennem. Belátom, ez hiba volt. De még így sem tudom megbánni...
- Várj, várj, várj... Nekem most dolgom van, tehát el kell mennem egy rövid időre. Valamint vár még rám odabent valaki, akivel beszélnem kell. De mit szólnál hozzá ha kihasználnád ezt a rövid időt? Mondjuk felvennéd a csini kis rucidat és megvárnál a szobámban? Még az is előfordulhat, hogy végül az én ágyamat kényelmesebbnek találod a sajátodnál? Hogy hangzik? - Most már nem húztam vissza. Inkább engedtem, hogy felkeljen majd én is felálltam. De azt nem hagytam, hogy máris magamra hagyjon. Ez persze sokban függ attól is ,hogy milyen bánásmódra vágyik. Mert azt már jól tudja, hogy milyen vagyok különféle helyzetekben. Az viszont egy másik kérdés, hogy mennyire szeretné mindezt megtapasztalni a saját bőrén.

- Tudom mit szeretnél. Sőt mi több, azt is tudom, hogy mit érzel. Ehhez mit szólsz? Te engem akarsz, de iszonyatosan félsz attól, hogy csak felkerülsz arra a bizonyos listára a fekete noteszemben egy pipával a neved mellett és annyival az ügy le is van tudva. De ha még ennél is többet szeretnél hallani akkor megkockáztatom, hogy úgy szeretnéd fenn tartani az érdeklődésemet, hogy folyton visszautasítasz, mert azt hiszed, amíg nem kaphatlak meg, addig nem is fogok lemondani róla és így egy kicsit majd mindig utánad fog csorogni a nyálam. Ez így is van. De tényleg elég neked csak annyi, hogy így tudj közelebb magadhoz? - Ezt nem hiszem el. Nem tudom. Nem is akarom. Arra viszont pontosan emlékszem, hogy én állítottam olyan nagy bizonyossággal, hogy ez a valami kettőnk között sosem fog elmúlni, legalábbis ha továbbra is így folytatjuk. Számmora két lehetőség maradt, amit hajlandó vagyok számításba venni. Más egyéb nem érdekel. Az első, hogy beadja nekem a derekát végre. A második, hogy feladjuk. Jobban mondva csak én. Utána viszont jó ha tudja, hogy észre sem fogom venni. Számomra mint nő megszűnik létezni. Onnantól kezdve, hogy leveszem a kezemet minden értelemben róla azt csinál amit akar, azzal akivel akarja, amikor akarja és ahol akarja. Nem vagyok egy idióta. Velem nem fog csak így játszadozni, mert nem fogom megengedni. Eleinte még szórakoztató volt, de most már egyre inkább dühít, hogy bolondnak néz.
- Értem, de elárulnád miért hiszed azt, hogy mindenkinek csak rád fáj a foga, csak azért mert szűz vagy, amit rajtam kívül ha jól tudom mással nem osztottál meg? De elárulom kis cicám, hogy nem vagy egyedüli ártatlan lány... - Nem is mondhatnám, hogy kimondottan a szüzekre hajtok. Ellenkezőleg. Nem túlságosan szeretek magyarázkodni, hogy mi merre hogyan meddig. Bár azt sem hiszem, hogy túlságosan sok üresedés lenne az óráimon, ha elkezdeném oktatni. Nemhogy inkább megragadná az alkalmat, hogy nem valami szerencsétlen, töketlen pancserral kell lennie először ahhoz, hogy végre megszabaduljon a szüzessége terheitől, mert láthatóan annak érzi. Egy problémának, amire mi hamarabb megoldást kell találni. Így is fel lehet fogni.
- Nekem végül is teljesen mindegy. Te ajánlottad fel magad nekem, nem pedig fordítva. Vagy tényleg azt képzelted, hogy most itt rögtön és azonnal gerincre váglak? - Ez esetben vagy túl sokat vagy épp túl keveset képzel rólam. Nem tudom eldönteni. Talán inkább keveset, mert annál azért többre tartom magam, sőt mindkettőnket hogy így hogy még egyedül sem vagyunk a házban hanyatt vágjam a medencénél. Neki talán még plusz izgalommal szolgálna a tudat, hogy bármikor bárki megláthat, de nekem valahogy már nem. Kinőttem ezeket a dolgokat. Felnőttem, csak bizonyos dolgokról még nem tudtam egészen lemondani. Többek között a kis noteszemről.
- Nem lesz bosszú. Nem akartad. Jól van. Én nem tehetek róla. Végül is mindent megpróbáltam, vagy tévedek? - Mert ha igen, akkor csak mondania kell, hogy mi az amit nem tettem meg és megteszem, legalábbis megpróbálom. Persze attól még ugyanolyan csalódott lennék, de nem tekinteném teljes mértékű kudarcnak.
- De ha nem túl nagy kérés, akkor lenne még egy fontos kérdésem, csak mert férfiúi büszkeségem szeretné tudni. Lenne valami más oka is annak, hogy nem akarsz velem lenni, dacára, hogy jól bánnék veled és garantáltan nem bánnád meg, minthogy nem szeretnél csak egy lenni a sok közül? Van más is a felsoroltakon kívül, amiért nem tudlak megérdemelni? - Mert most már bevallom iszonyúan kíváncsi lennék rá, ha van még valami tudni akarom, hogy mi a fészkes fenéről lehet még szó. Mi az amit éppen én ne tudnék megadni neki? Mert amit tőlem nem kaphat meg, azt mástól sem fogja. Én ezt egyszerűen nem értem, de pokolian szeretném már, ha elmagyaráznám, hogy így férfi ésszel is képes legyek felfogni.
- Tehát erről van szó. Ha azt akarod, hogy fontosabb legyél mindennél és mindenkinél azért tenned is kellene valamit. - Bevallom a jelenlegi értékrendem nem egészen így fest, de még formálható, alakítható. Még bármi, akármi felkerülhet rá, ha úgy ítélem meg, hogy mindenképpen megéri törődnöm vele.
- Eltúlzod a dolgokat. - Én egyáltalán nem így gondoltam, de nem fogok most neki állni magyarázkodni. Ha ő ezt szerette volna hallani, akkor ezt is fogja elhinni.
- Ezek szerint mégis csak volnának elképzelései arról a bizonyos elsőről. Esetleg megtudhatnám őket én is? - Felálltam, hogy még gyors léptekkel utolérjem és megtudjam állítani, mert véleményem szerint még nem fejeztük be ezt a beszélgetést. Ennek még nem itt van vége. Mert ha netalán beavatna a dolgokba nekem is sokkal könnyebb volna döntésre jutnom és cselekednem, ahogy jónak látom. mert most már egyre kevésbé tudom, hogy mit látok.

- Meglehet, de azért ehhez neked is volt némi közöd. Ha valóban annyira nem akartad, hogy a közeledbe férkőzzek, akkor nem is sikerülhetett volna. Egészen röviden... Akartad, hogy akarjam! Még mindig akarod! - Más különben nem csinálnánk ezt most egymással. Ha nem tudnám már régen felhagytam volna ezzel az egésszel. De ha nem is mondja, azért a szemeiben ugyanúgy sőt, sokkal őszintébben látom, hogy nagyon is akarja, hogy teperjek még érte egy kicsit. Ami sokkal könnyebb, annyival egyszerűbb is lehetne, ha tudnám, hogy mégis mit szeretne látni, ami után hajlandó lenne nekem megadni ezt a lehetőséget, ami eddig soha senkitől sem kértem még, még soha sem akartam ennyire. De most kell... Nagyon kell nekem! Ennek pedig semmi köze ahhoz, ami mostanra a tudomásomra jutott, hogy még érintetlen.
- Elárulom ezt a típust hívják a férfiak szűzkurvának... Mindenkinek mutatsz valamit, egy kis húsit majd visszatáncolsz, hogy megőrizd az egyetlen dolgot, amit tényleg csak a tiéd még úgy nem döntesz, hogy valakivel megosztod, odaadod magad feltétel nélkül. - Esküszöm rosszul vagyok saját magamtól. Még soha egyetlen nővel sem kellett a szüzessége elveszítéséről beszélgetnem. Most pedig, hogy azt szeretném, hogy az enyém legyen az, ami utána másé már nem lehet... Nem könnyíti meg a helyzetemet. Nem tehetek róla. Mindig is értékeltem az egyediséget.
- Én akkor ezt honnan tudhatnám? - Még most is úgy gondolom, hogy ezt talán mégsem velem kellett volna megbeszélni, de valahogy örülök is ennek, hogy megtette. Persze, egy ilyen dolgot mindenképpen jó tudni, más különben kellemetlen meglepetés érheti az embert az adott pillanatban mikor rájön, hogy az a bizonyos nő előtte még senkié sem volt. Ezt egy férfi sem tudja nem kimutatni.
- Jól van akkor... Halljam, mi az amit nem próbáltam meg? - Ezt most egyáltalán nem biztos, hogy tényleg hallani akarom, de azért hátha mégis... Számmora ugyanis csak úgy lenne értelme, ha még nem késő, ha még megtehetem, hogy megpróbálom bepótolni és kárpótolni. Más különben nem kimondottan tud érdekelni.
- Az érdekel, hogy letagadnálak-e mindenki más előtt? - Bevallom ezzel a kérdéssel nagyon is meglepett. Mikor már kezdtem azt gondolni, hogy mindenféle kérdésre maximálisan fel vagyok készülve és nincs olyan a,mire ne tudnék valamiféle választ kinyögni, akkor jön nekem egy ilyen kérdéssel, amitől pillanatnyilag köpni nyelni nem tudok. De még kevésbé egyértelmű választ kinyögni. ezen még nem gondolkodtam el és különben sem hiszem, hogy ennyire előre kellene már lennünk.
- Nem érzed, hogy egy kicsikét sok a feltételes mód? Nem tudom Jenni... Nő vagy. Ezt neked kell tudnod. Fogalmam sincs. Próbáld meg... Merj! - Ennél többet tényleg nem tudom mit mondhatnék. Kissé hirtelen jött ez az egész. Váratlanul ért és mondhatni teljesen letaglózott. Ami a különös az egészben, hogy még csak nem is sejtettem. Jobban mondva eszembe sem jutott, hogy szűz lenne még. Persze, így most már minden világos.
- Ezt nem hiszem el! Te tényleg nem érted. Különleges nem egy csomó kacattól lesz, hanem tőled. Érted már? Tőled és tőlem! Ha megengeded, akkor megmutatom... - Természetesen, ezzel most nem a soron következő csókra kértem engedélyt, de attól még közelebb húztam magamhoz és megtettem, méghozzá hosszasan és szenvedélyesen.
- Ha nem érzed ezt, akkor úgy nincs is értelme... - Húzódtam el tőled, de továbbra is a szemeibe néztem, mindkét kezem karjain tartva, hogy ne tudjon elfordulni tőlem.