Welcome to Westburry
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Latest topics
» the monsters walk among us
Szomb. Jan. 04, 2014 10:11 am by Stephen Deschanel

» Gang Wars - Once upon a time...
Szomb. Jan. 04, 2014 10:06 am by Stephen Deschanel

» Byron&Bryana
Pént. Jan. 03, 2014 10:18 pm by Byron Donovan

» Keresett karakterek
Pént. Jan. 03, 2014 12:33 pm by Alice Westmister

» Játszótárs-kereső
Pént. Jan. 03, 2014 9:51 am by Alice Westmister

» Alice Westmister
Pént. Jan. 03, 2014 8:26 am by Stephen Deschanel

» Salem Memories
Pént. Jan. 03, 2014 12:30 am by Stephen Deschanel

» The Hogwarts Experience
Pént. Jan. 03, 2014 12:23 am by Stephen Deschanel

» Elkészültem! - avagy jelentsd, ha készen vagy
Csüt. Jan. 02, 2014 9:21 pm by Alice Westmister


Share | .
 

 Noah Smith

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
my pretty face
avatar

I'm the addicted one

this is me

Hozzászólások száma : 12
Join date : 2013. Aug. 05.
Age : 27
Tartózkodási hely : Itt is, meg ott is... Leginkább elvonón, de otthon is.



TémanyitásTárgy: Noah Smith   Szer. Aug. 07, 2013 12:23 am





Noah Smith




1990. szeptember 22. • 22 • foglalkozás: tanuló • play by: Joe Jonas • csoport: I’m the addicted one•


• ELŐTÖRTÉNET
Este 10 óra van és én szokás szerint nem mentem sehova. Idegölő, de annyi pénzem nincs, hogy cigit vegyek magamnak, de már két napja és ez annyira idegesítő hogy nem tudok már létezni. Nem lehet hozzám szólni, semmit. Se kérdezni se mást… Még összevesztem Sava-val is, de az megint csak az én hülyeségem volt, hogy nem tudtam fékezni a pofámat és mindent hozzá vágtam, csak azért mert nem cigiztem meg nem vettem be a tablettáimat… Mert tablettáim sincsenek és én meg egész egyszerűen olyan vagyok mint egy roncs. Nem akarom ezt az állapotot, nem akarok senkit elüldözni magamtól (ha már a szüleimet sikerült) és még azt a kevés embert sem akarom megbántani, akik még szeretnek engem, meg lógnak velem valamennyit… De istenem, szereznem kell tablettákat valhonnan, mert megőrülök. Felkelek az ágyról és lebotorkálok a konyhába, ahol a rendetlenség már hatalmas méreteket öltött. Minden kiborogatva, hatszor átnézve, de hatodszorra is semmi. Most még egyszer felforgatok mindent, átpakolok mindent, a fiókokat kipakolom, a szemetet is kiszórom, a poharakat felforgatom, és végre találok két darab gyógyszert. A háromból egy kipipálva, most már csak bocsánatot kell kérjek és cigiznem kell, aztán minden ismét a legnagyobb rendben. Beveszem a két szem fájdalomcsillapítót, ráiszok… Rájöttem hogy régen füveztem, azt is kéne már, de ott meg nincs meg az ideális társaság, ergo nincs kivel betépni. Így maradt a fájdalomcsillapítózás, ami már lassan fél éve tart. De nem tudok túllépni az adagomon igazából nem is akarok többet bevenni. Amíg tartom magamban a lelket annyira, hogy nem szedek ennél is több fájdalomcsillapítót, addig biztos nem állok rá jobban. Nem akarok ráállni, nem… Valahogy rossz előérzetem van és ameddig ez megvan, addig biztos hogy nem fogok ráállni… De már most hiányzik. Bár kettőt vettem be a szokásos négy helyett, és kéne még kettő, de most ismerősöm nem ír ki nekem egy hétig, azt mondta… Nem értem ,ha egyszer úgy lett megbeszélve vele… Mindegy. Gyorsan rendet rakok, mielőtt anyámék jönnek látogatóba, megbontok egy Jackyt, ami fent figyel a szekrénybe, és üvegből kezdem inni, közben pakolok a konyhába.
Felosonok a szobámba, és ott folytatom a rendet a pia kíséretében, nem tudom hogy miért, de rendet teszek… Talán mert már én sem tudok élni a koszban? Igen, ez lehet a megoldás… Mára, egyenlőre nem várok vendéget, aztán ki tudja, lehet felhívom valamelyik alkalmimat, hogy itt lenne az ideje bepótolni a hiányosságaimat… Legalább is én úgy érzem, de a lelkem másik feléből valami felcsendül hogy át kéne hívjam a legjobb barátomat, hogy beszélgessünk. Tuskó voltam, tudom, de a büszkeségem nem engedte, hogy eddig felhívjam, de most sem fogom. Csak magamhoz veszem a telefonomat és pötyögök: „Gyere át, beszélnünk kell. Sajnálom ezt az egészet, és az óta nem is tudok aludni. Puszi, N.”
Ledobom a telefont magam mellé és elterülök az ágyon. Sokat gondolok rá, naphosszakat és nem tudom hová tenni. Amióta csak az eszemet tudom barátok vagyunk. Sosem csókoltam meg, de a múltkor meg akartam. De nem tettem. És nem értem miért… Szerelmes lennék? Vagy csak összezavarodott. Szinte már csak ő van nekem, és őt sem akarom elveszíteni. De mindent tönkretennék. A fenébe is, a hülye szerelembe. Takarítanom kéne, de úgy érzem elég nagy rend van, ránézek az ágyam melletti éjjeli szekrényre, egy üres gyógyszeres levél van ott, meg egy közös kép Sava-val… Lassan elnyom az álom, de előtte még azzal a gondolattal alszom el, hogy mennyire szeretem… Nem lesz ez így jó.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 86
Join date : 2013. Jun. 09.
Age : 33



TémanyitásTárgy: Re: Noah Smith   Szer. Aug. 07, 2013 10:58 am




elfogadva!



annyira jól írtad le ezt az egészet. tökéletesen érzékletes volt, az események peregtek a szemem előtt. én is éreztem a függőséget, mert ez már az, még azt hiszem a jobbik fajtából. aztán, bevetted a gyógyszeredet, és a fejére állított világban minden a helyére került, és a fejed 'kitisztult'.
mellesleg, joe jonas avit is nagyon régóta nem láttam, ez kellemes meglepetést jelentett nekem. és ki Sava? javaslom, hogy tedd meg az első lépéseket irányába, mielőtt elveszted az önkontrollt teljesen...
nyomás avit foglalni, jó játékot! ^^

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://westburry.hungarianforum.com
 

Noah Smith

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Filozófia vizsga - Chris, Zin és Noah Joon

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Westburry University :: Karakterek :: Karakterlapok :: Elfogadott elõtörténetek :: I'm the addicted one-