Savannah Mia Vasilissa Dragomir

• 1992/December/24 • 21 • foglalkozás: tanuló • Amber Heard • I'm princess •

• ELŐTÖRTÉNET
Mérgesen ülök a vörös színű bársonyos kanapén, várom, hogy apám végre megjelenjen és elmondja amit akar, persze, én már tudom, hogy mit akar mondani, és nagyon nagyon nem tetszik. A szobalányom, Maria, kihallgatta őket. Ők alatt kiket értek? A az apámat és a titkárét, Sergej Andopov, hogy miről folyt a társalgás? Arról, hogy jó lenne, ha legalább egy évre átmennék Amerikába, hogy tanuljak pár dolgot, csupán politikai szempontból. Ugyan is a Dragomir vérvonalnak én vagyok az egyetlen leszármazottja és örököse, ezáltal nem hagyhatjuk, hogy apám esküdt ellenségének a fia rá tegye az országra a kezét. Attól függetlenül, hogy míg az én ereimben igazi orosz nemesi vér csörgedezik, addig az övében nem, de mivel férfi, így neki több esélye van, mint nekem, nem mintha én annyira szeretném azt.
Gondolataimból, apám érdes és mély hangja ugraszt fel, ijedten pislogok rá, biztos vagyok abban, hogy ezt már direkt csinálja.
-Kedves kislányom, Savannah….- lép oda hozzám, kapok egy meleg ölelést, majd int, hogy hozzanak oda nekünk jeges teát.
Savannah…- kezd újra belé, és tudom, hogy nem marad más választásom, csak az, hogy elfogadjam, huszonegy éves koromban nem tudom eldönteni mit is akarok, vagyis apám képtelen el hinni, hogy én is el tudom dönteni, hiába a bürökrácia.
-Kislányom, sajnálom, de legalább egy évre át kell költöznöd Angliába, találtam neked egy remek egyetemet, ami neked való,és sok újdonságot tudsz tanulni, megismerkedni, ami előre rendítheti az esélyeid, hogy te irányíthasd Oroszországot picim. Ez nagyon, nagyon fontos dolog, többek között mert mindig családunk kezében volt, értesz engem?- ujjával el kap egy tincset, majd azzal játszik, én pedig nyelek egy nagyot, látom, ahogy reménykedve bámul rám.
-De apa…. tudod nagyon jól, hogy képtelen vagyok arra és én nem is akarom ezt megtenni, felőlem, Dimitrijé lehet az egész ország, neki jobban megy, mint nekem. Én inkább itt akarok az egyetemre járni, és író lenni, apa kérlek… eddig mindig jó kislány voltam…. tudod nagyon jól…
-Nem vitatkozom, pakolj össze holnap indulsz téma lezárva!
Még pillantok rá egy utolsót majd dühösen pattanok fel és sietek a szobámba teljesíteni óhaját….

Húha, nagyon ismerős a kari, nem valami könyvből? De amúgy nem baj, kicsit kreatívtalan, de elfogadlak