Edward Tobias Stark

• 1985 /10/02 • 28 • tanár • Matt Bomer • i'm a normal person•

• ELŐTÖRTÉNET

Ki nem állhatom az év közbeni zh-kat. Már akkor sem szerettem, mikor én voltam diák, de így, átkerülve a másik oldalra, sikerült még jobban megutálnom ezeket a dolgozatokat. Diákként, csak meg kellett írni őket, és egy kis józan paraszti ésszel egész szép jegyeket lehet összehozni, hát még akkor, ha tanult is az illető. Anno megírtam a dolgozatot, és mindent ment tovább, de most? Most megíratom a dogákat, utána meg éjjel nappal javíthatom őket, mert ha nincsenek meg az eredmények bizonyos időn belül a diákok elkezdenek türelmetlenkedni. Bár ez leginkább a többi tanárnál érvényes, nálam elnézőek a diákok, talán azért, mert minden órámon az összes szék foglalt, és tudják, hogy rengeteg dolgom van. Csak ezért lehet nem? Hát persze... egy cseppet sincs köze ahhoz a tényhez, hogy a diákjaim döntő többsége a női nemet képviseli, és az órákon pedig mind próbálják felhívni magukra a figyelmemet. Olyan kis édesek.
Halk, mégis határozott kopogást hallok az ajtómon, majd hamarosan ki is nyílik, és egy vörös hajú diáklány libben be a szobámba. Irodámba... fene tudja, hogy hívják ezt a helyet. Mindegy, lényegtelen. Az ajtón ott a nevem.
- Jó napot Mr. Stark! - Köszön egy elbűvölő mosollyal az ajkain, majd becsukja maga mögött az ajtót, és közelebb sétál, egészen közel.
- Áh, Miss Evans, jött megnézni a dolgozatát? - jelenik meg egy mosoly ajkaimon, és fölállok a székemből, amiben eddig ültem, majd az asztal túloldalára sétálok, és előkeresem az említett dolgozatot. A lány türelmesen vár, egyik kezét maga mellett tartja, másikkal egyik hosszú tincsét csavargatja.
- Meg is van. - mellém sétál, karja hozzá ér az enyémhez, de úgy tesz, mint aki észre sem venné, pedig tudom, hogy tudatában van annak, hogy mit is csinál. Ránézek, miközben átfutja tekintetével a dolgozatot, tekintetem önkéntelenül is a dekoltázsára tévedt. Blúzt vett fel, aminek a felső pár gombját elfelejtette begombolni. Csábító… gyönyörű látvány.
- Mennyi pont kellett volna az ötöshöz?
- Nem sok, ha jól emlékszem csak három vagy négy…
- És nem lehetne valamit tenni, hogy… meglegyen az a pár pont? - Tekintetében bujaság csillog, ahogy finoman megnyalja felső ajkát. Hmm, én is ezt akarom csinálni!
- De lehetne… Miss Evans, pontosan tudja, hogy lehetne érte tenni. - Felül az asztalra, lábait szétteszi, és az ingemnél fogva húz magához. Lehajolok hozzá, hogy azokat a telt puha ajkakat megízlelhessem…

Ohohó, tanár úr! Örülök, hogy végre megérkeztél, hiszen én alkottam meg a karaktered (minimális szinten persze). Eddig nagyon jól hoztad a figurát, remélem, hogy lesz alkalmam élesben is tesztelni