2013 őszét tapossuk, és belekezdünk az új iskolaévbe. A kabátokat szorosan húzzátok magatokra, és rétegesen öltözködjetek,
mert London nem a napsütésről híres! A Westburry-t meg mintha kerülné a fény...
Miss Cheryl Westburry
idege és türelme felmondta a szolgálatot, így végérvényesen is elhagyta az intézményt.
Helyét a bátyja, Atticus Westburry veszi át, aki ugyanolyan megromlott, mint a család többi tagja...
◯ az oldal 2013. július 3-án megnyitotta kapuit! ◯mivel a játékosok nagy része inaktív, nekünk meg bazira nincs kedvünk mindenkit egyesével faggatni a maradásáról, kérem az aktívokat, hogy foglalják le újra az avatarjaikat! köszi szépen! ◯ a mesélőről bővebben tudtok információt szerezni ITT! ◯ a karácsonyi ajándékozásra a jelentkezés lezárult
Statisztika
◯ I'm a princess ↠ 12 ◯ ◯ I'm a prince ↠ 12 ◯ ◯ I'm a lucky ↠ 9 ◯ ◯ I'm a normal person ↠ 11 ◯ ◯ I'm a teacher ↠ 5 ◯ ◯ I'm the addicted one ↠ 7 ◯ ◯ I'm a headhunter ↠ 4 ◯
◯ boys ↠ 27 ◯ ◯ girls ↠ 42 ◯
Parafatábla
credit
Az oldal ötlete az elbűvölő Faith Messie és Atticus Westburry fejéből pattant ki. ◯ A képek nagy része a google-ból származik. ◯ Az oldal külsejét, és a template-eket dory készítette. ◯ A színek és képek módosításait a STAFF csapat végezte el.
Hozzászólások száma : 12 Join date : 2013. Aug. 05. Age : 34 Tartózkodási hely : Itt is, meg ott is... Leginkább elvonón, de otthon is.
Tárgy: Noah Smith Szer. Aug. 07, 2013 12:23 am
Noah Smith
• 1990. szeptember 22. • 22 • foglalkozás: tanuló • play by: Joe Jonas • csoport: I’m the addicted one•
• ELŐTÖRTÉNET Este 10 óra van és én szokás szerint nem mentem sehova. Idegölő, de annyi pénzem nincs, hogy cigit vegyek magamnak, de már két napja és ez annyira idegesítő hogy nem tudok már létezni. Nem lehet hozzám szólni, semmit. Se kérdezni se mást… Még összevesztem Sava-val is, de az megint csak az én hülyeségem volt, hogy nem tudtam fékezni a pofámat és mindent hozzá vágtam, csak azért mert nem cigiztem meg nem vettem be a tablettáimat… Mert tablettáim sincsenek és én meg egész egyszerűen olyan vagyok mint egy roncs. Nem akarom ezt az állapotot, nem akarok senkit elüldözni magamtól (ha már a szüleimet sikerült) és még azt a kevés embert sem akarom megbántani, akik még szeretnek engem, meg lógnak velem valamennyit… De istenem, szereznem kell tablettákat valhonnan, mert megőrülök. Felkelek az ágyról és lebotorkálok a konyhába, ahol a rendetlenség már hatalmas méreteket öltött. Minden kiborogatva, hatszor átnézve, de hatodszorra is semmi. Most még egyszer felforgatok mindent, átpakolok mindent, a fiókokat kipakolom, a szemetet is kiszórom, a poharakat felforgatom, és végre találok két darab gyógyszert. A háromból egy kipipálva, most már csak bocsánatot kell kérjek és cigiznem kell, aztán minden ismét a legnagyobb rendben. Beveszem a két szem fájdalomcsillapítót, ráiszok… Rájöttem hogy régen füveztem, azt is kéne már, de ott meg nincs meg az ideális társaság, ergo nincs kivel betépni. Így maradt a fájdalomcsillapítózás, ami már lassan fél éve tart. De nem tudok túllépni az adagomon igazából nem is akarok többet bevenni. Amíg tartom magamban a lelket annyira, hogy nem szedek ennél is több fájdalomcsillapítót, addig biztos nem állok rá jobban. Nem akarok ráállni, nem… Valahogy rossz előérzetem van és ameddig ez megvan, addig biztos hogy nem fogok ráállni… De már most hiányzik. Bár kettőt vettem be a szokásos négy helyett, és kéne még kettő, de most ismerősöm nem ír ki nekem egy hétig, azt mondta… Nem értem ,ha egyszer úgy lett megbeszélve vele… Mindegy. Gyorsan rendet rakok, mielőtt anyámék jönnek látogatóba, megbontok egy Jackyt, ami fent figyel a szekrénybe, és üvegből kezdem inni, közben pakolok a konyhába. Felosonok a szobámba, és ott folytatom a rendet a pia kíséretében, nem tudom hogy miért, de rendet teszek… Talán mert már én sem tudok élni a koszban? Igen, ez lehet a megoldás… Mára, egyenlőre nem várok vendéget, aztán ki tudja, lehet felhívom valamelyik alkalmimat, hogy itt lenne az ideje bepótolni a hiányosságaimat… Legalább is én úgy érzem, de a lelkem másik feléből valami felcsendül hogy át kéne hívjam a legjobb barátomat, hogy beszélgessünk. Tuskó voltam, tudom, de a büszkeségem nem engedte, hogy eddig felhívjam, de most sem fogom. Csak magamhoz veszem a telefonomat és pötyögök: „Gyere át, beszélnünk kell. Sajnálom ezt az egészet, és az óta nem is tudok aludni. Puszi, N.” Ledobom a telefont magam mellé és elterülök az ágyon. Sokat gondolok rá, naphosszakat és nem tudom hová tenni. Amióta csak az eszemet tudom barátok vagyunk. Sosem csókoltam meg, de a múltkor meg akartam. De nem tettem. És nem értem miért… Szerelmes lennék? Vagy csak összezavarodott. Szinte már csak ő van nekem, és őt sem akarom elveszíteni. De mindent tönkretennék. A fenébe is, a hülye szerelembe. Takarítanom kéne, de úgy érzem elég nagy rend van, ránézek az ágyam melletti éjjeli szekrényre, egy üres gyógyszeres levél van ott, meg egy közös kép Sava-val… Lassan elnyom az álom, de előtte még azzal a gondolattal alszom el, hogy mennyire szeretem… Nem lesz ez így jó.
Atticus Westburry
my pretty face
I'm a prince
this is me
Hozzászólások száma : 86 Join date : 2013. Jun. 09. Age : 39
Tárgy: Re: Noah Smith Szer. Aug. 07, 2013 10:58 am
elfogadva!
annyira jól írtad le ezt az egészet. tökéletesen érzékletes volt, az események peregtek a szemem előtt. én is éreztem a függőséget, mert ez már az, még azt hiszem a jobbik fajtából. aztán, bevetted a gyógyszeredet, és a fejére állított világban minden a helyére került, és a fejed 'kitisztult'. mellesleg, joe jonas avit is nagyon régóta nem láttam, ez kellemes meglepetést jelentett nekem. és ki Sava? javaslom, hogy tedd meg az első lépéseket irányába, mielőtt elveszted az önkontrollt teljesen... nyomás avit foglalni, jó játékot! ^^