Borotválkozok, de már csak az utolsó simítások vannak vissza, mielőtt Dulce megérkezne. Igazából nem tudom hogy mikor szereztem meg a számát, de bent volt a telefonomban, és tegnap este hívtam, meg küldtem neki egy SMS-t, hogy ma jöjjön át. Tegnap találkoztunk egy buliban, és mit mondjak, eléggé felöntöttünk a garatra, és nála ébredtem. De még meg is vártam, hogy felkeljen, és a meglepetés erejével hassak rá, de magamra is sikerült, amikor ott voltam. Nem tudom, hogy kerültem oda de végül is nem bántam meg. Aztán reggel minden feltűnés nélkül eljöttem, és itthon miután bevettem a szokásos fájdalomcsillapítóimat és leöblítettem az egyetlen gyengébb piával ami volt itthon (sör) le is feküdtem aludni, aztán felkeltem csak úgy magamtól, mert eszemben volt hogy jön át Dulce és akkor most nem tudom hogy mi legyen… Vagy mit tervezzek, jóformán semmi nincs itthon, csak alkohol, meg gyógyszer. Meg talán némi kaja, ha megéhezne… Csinálok neki valami vacsorát. Megtörlöm az arcom, bekenem arcszesszel, aztán kilépek a fürdőből, még egyet igazítok a tükör előtt a hajamon, és elindulok öltözni, mert most már tényleg nincs sok időm.
Magamra kapok egy fekete farmert, egy fehér trikóval, és lesétálok lassan az emeletről, le a nappaliba, bekapcsolom a tv-t, és úgy várom hogy a vendégem megjöjjön. Csak bámulok ki a fejemből, mivel a tv-ben nem megy semmi értelmes. Tényleg semmi, akkora unalom van ilyenkor, amikor egyedül vagyok. Utálok egyedül lenni, általában mindig van itt valami, most is lesz, valaki. Csak érkeze már meg, és foglalnánk le magunkat valamivel. A gondolatba is beleborzongok, hogy végre itt legyen. Nincs sok emlékem a tegnap estéről, de azt tudom hogy a nagy részét Dulcéval töltöttem, és az is dereng, hogy jó volt. Elmosolyodok, és kikapcsolom a készüléket, a konyhába megyek, kiveszem a fiókból a fájdalomcsillapítós dobozt, beveszek két szemet, leöblítem, és megtámaszkodok a pultnál.
Fenébe ezzel az egész gyógyszerfüggéssel… De nem tudok leállni vele, nem tudok, és most így sokkal jobb lett, hogy bevettem ezt a pár szemet. Az ég áldja meg hogy most sokkal jobb világ lett. Valahogy összezavarodott a testem, mert követelte ezt a két szemet is… Majd csak helyreáll… Remélem. Visszamegyek a nappaliba, és leülök a kanapéra, és várom hogy mikor jön Dulce. Rápillantok a telefonomra, itt van már az ideje, hogy megérkezzen…

Noah

Ma reggel Noah mellett ébredtrem, az új házban. Ez volt a második éjszaka, amit ott töltöttem. Egyszerűen gyönyörű lett a lakás, nagyobb a fényűzés, mint otthon, Calabasas-ban. Itt végre mindent a saját stílusomra tervezhettem… plusz a 11 tervezőére, aki a lakáson dolgozott.
Nagyjából emlékeztem a tegnap estére. Annyira, hogy a pulton ültem, és átkaroltam a lábaimmal, párszor smároltunk, meg whisky-t ittunk. De, hogy az éjszaka mi történt kettőnk között, azt nem tudom. Onnantól kiesett minden, hogy hazajöttünk. Reggel vele ölelkezve keltem, aztán elment, én meg visszaaludtam. Meg akartam kérdezni tőle, hogy mi történt, de olyan hülyén hangzott volna, plusz szarul is voltam rendesen. Reggel azonnal kijött belőlem a tegnapi whisky, de ezután szerencsére jobban lettem. Megnéztem a telefonomon, hogy mennyi az idő, és akkor láttam, hogy sms-em jött Noah-tól, amiben áthívott magához, ma este 6-ra. 10 körül lehetett, én pedig azonnal nekiláttam készülődni. Beágyaztam, és ágyazás közben megtaláltam az övét a padlón. Azonnal kattogni kezdett az agyam, hogy vajon miért vette le az övét (hacsaknem én vettem le róla…), de nem aggódtam egy percet sem. Már nem voltam szűz, szingli voltam, és tetszett a fiú. Levittem a kutyákat sétálni, közben megittam egy kávét, majd bevetettem magam a fürdőbe. Igyekeztem szépen kinézni, több-kevesebb sikerrel, így másnaposan. Hajmosás, zuhany, hajszárítás, hajformázás, smink, ruha, valami fincsi parfüm, és mehetünk. Elköszöntem a kutyáimtól, beriasztottam – aminek a rendszerét még mindig tanulgatom -, bezártam az ajtón mind a 3 zárat, és bár Noah közel lakott hozzám, taxival mentem, mert a 15 centis platformos magassarkúmban megviselő lett volna átsétálni. Épp 18:00-kor tett ki a taxi, de míg felértem az is volt legalább 3-4 perc. Nem szerettem késni, de most így jött ki. Kicsit izgultam, elvégre fogalmam sem volt, mik történtek tegnap éjjel. Becsengettem, ő pedig rögtön ajtót nyitott. Azonnal megcsapott az illata. Arcszesz keveredve valami drága parfümmel, és frissen mosott haj. Férfias, intenzív parfüm illata volt, és ez tetszett.
- Szia… -mosolyogtam, majd kivettem a táskámból az övét, és átnyújtottam – Ezt tegnap nálam hagytad…
Beljebb lépvén a házba csodálkoztam, mert egész szép rend volt. Noah tipikus illata az egész házat betelítette. A cipőm kopogott a kemény padlón. Lassú léptekkel haladtam beljebb, de nem mentem be többet, mint kb. 5 métert.
- Szép házad van. – mosolyogtam.

Tulajdonképpen nekem csak addig van meg, hogy elkísérem haza, azt nem tudtam, hogy ott alszok Dulcénál, de a nagyobb baj, hogy nem emlékszem, hogy lefeküdtünk-e vagy sem. Végül is nem történt nagy baj, ha igen… Illetve olyan oldaláról a dolgokat nézve igen, hogy én Sava-t szeretem, és mégis Dulcéval feküdtem le, ha lefeküdtem ugye. Mert az is lehet, hogy csak aludtunk… Mindegy, ha megtörtént, megtörtént változtatni nem lehet rajta, meg nem is akarnék. De legalább valami emlékem lenne, hogy jó volt-e. Tuti, de az a gáz, hogy semmi, de tényleg semmi emlékem nincs arról, hogy ez most… Mindegy, kár is ezen rágódni, Dulce sem emlékszik semmire… Mert ő még jobban készen volt, mint én… Én már megszoktam a piát, úgyhogy nem voltam szarul reggel… Még csak a fejem se fájt. Fránya alkoholizálás, még a végén erre is rászokok. Amit aztán valószínűleg nem akarnék, elég nekem a gyógyszertől való függés is, nem hiányzik a nyakamra még egy alkoholizmus… Brr, undorodom az alkoholistáktól… Mondjuk a gyógyszeresektől is undorodtam és mi lett belőlem… Elég csak rám nézni, hogy én is egy ugyanolyan gyógyszeres vagyok, mint a többiek. Már ezért utálom magam, és azért is hogy nem tudok belőle kikeverednék. Ha elkezdenék még inni is mellé, az alkoholizmusból és gyógyszerfüggésből nem lenne visszaút, egyenesen a leejtő aljáig. Amint tudjuk ott már csak a kaszással találkozhatsz, mással nem nagyon és ha a kaszással találkozol, akkor… Akkor egész egyszerűen keveseknek van onnan létra felfelé. É ntudnám magamról, hogy nekem nem lenne. Gyáva vagyok meghalni, de nem akarok így élni sem. Hát akkor kéne valamit tennem, nem?
Közben cseng az ajtó, és én már pattanok is, és Dulcét látom magam előtt. Alaposan végig is mérem, de nem gatyázok sokat, behúzom az ajtón, becsukom mögötte, és három puszit adok az arcára.
-Szia… Oh, tényleg? Nem tudtam elképzelni hol lehet. De legalább megvan… De édes az illatod...- mosolygok rá, és beleszagolok a levegőbe, meg elveszem az övet. Édes illata van, már-már bódító, de hagyjuk ezt későbbre… Lesz még dolgunk… Remélem. Mutatok neki egy helyre, ahol az én cipőim is vannak, szép sorban.
-Nyugodtan vedd csak le a cipőd. És köszönöm, igyekeztem kitakarítani… Különleges vendéghez különleges rend dukál. – mosolygok rá, és ha levette a cipőjét, akkor körbevezetem, megmutatom neki a konyhát, a nappalit, az emeletet meg ráér később is megmutatni neki… Úgy hiszem…

Noah

Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy le kell majd vennem a cipőmet, de hatalmas meglepetés ért, Noah otthona gyönyörű volt és tiszta. Cipő nélkül nem voltam több 155 centinél. Talán 160. Nagyon kicsi voltam, és ezért mindig csúfoltak is még általánosban. Levettem udvariasan, és letörpültem. Elmosolyodtam és kitártam a karom.
- Ha nem érem fel az asztalt, remélem vannak plusz párnáid a székre. – viccelődtem és nevettem. Megjegyzett valamit az illatomról, ami nagyon jól esett. Vera Wang sosem téved, ha illatok kombinációjáról van szó, és a Princess parfümje úgy éreztem tökéletes lesz erre az alkalomra. Édes illata van, olyan szexisen édes. Imádom.
- Köszönöm. – mosolyogtam, majd odatipegtem hozzá, lábujjhegyre emelkedtem, és beleszagoltam a pólójába, ahova a parfümöt fújják. – A tied még finomabb.
Jól esett, hogy csak miattam kitakarított. Lassan lépkedtem mellette, és nézelődtem a házban. Minden nagyon modern és szép volt. Mindenhol Noah illat volt, amitől egyszerűen megőrültem, de ennek nem mutattam nyomát sem. A tegnap este jutott az eszembe az illatokról, és a tegnap estéről pedig egy bizonyos érzés, amit most nem részleteznék. Egyre biztosabb voltam benne, hogy lefeküdtem vele. Képek is beugrottak róla, de azok homályosak voltak. Ha nagyon megakarnám tudni, ott van a beépített kamera, ami mindent felvesz, de nem akarom megnézni. Inkább megvárom, míg beugrik.
- Csak miattam? Tényleg? – mosolyogtam – Akkor ezt valahogy mindenképp viszonoznom kell…
Leültem a kanapéra, és elővettem 3 üveg piát, amit ma reggel vettem kutyasétáltatás közben. Letettem a dohányzóasztalkára, és Noah-ra néztem, majd megsimogattam az arcát.
- És még frissen meg is borotválkoztál… - mosolyogtam – Nagyon szép. Én reggel voltam egy itteni kozmetikában, és rájöttem, hogy az angolok nagyon kegyetlenek, ha gyantázásról van szó. – vigyorogtam, és azért tettem neki egy célzást, hogy a ma estére én is készültem. Keresztbe tettem a lábam, és még mindig el voltam képedve. Nem akarok rosszindulatú lenni, de sosem gondoltam volna, hogy Noah-nal minden ilyen szép, és illatos. Még a kanapéjának is isteni illata volt. Beindító. De mindenképp moderáltam magam… Még.

Máskor nem mondanám, hogy vegye le a cipőjét, mert itt akkora rendetlenség szokott lenni, mint a fene, de most mivel női vendégem jött, ezért vettem a fáradtságot és rendbe hoztam mindent, amit rendbe kellett. Nehogy már meglássa, mekkora koszban élek. Mert néha, amikor nem törődök semmivel, akkor képes vagyok azt is magam mögött hagyni. És már én undorodom a saját lakásomtól, mégis ritkán vesz rá az inger, hogy valamit is összeszedjek, vagy kitakarítsak… Most rávett, és megmondom őszintén, nem is bánom, legalább nem hányja el magát, ha bejön, és egy nőnél, ha el akarod hívni magadhoz, nem hátrány, ha tényleg ki is takarítasz, nem csak lököd a habi dumát, hogy akkor majd kitakarítok, felmosok, aztán semmi. Nem, tényleg meg is kell ezt csinálni.
-Hogyne lennének. Plusz székem is van a székre, ha esetleg úgy lenne jó. – nevetek fel halkan, majd ismét megéreztem illatát. Bebódít, ha nem vigyázok bekábulok, és összeesek, és akkor semmit nem tudunk majd csinálni. De tényleg igazán semmit.
-Ugyan, semmiség. – mosolygok, és végigsimítok a nyakán. Nem tehetek róla, már most beindított az illata, akkor mi lesz később? Bár most, hogy így belegondolok, még egy éjszaka, és utána csak barátok maradunk… Nekem már megvan a tervem… Nem tudom hogy neki mi, de nekem ez… Bár közölni fogom vele, de miért rontsam még el az estét… Ott a reggel is, nem igaz? Erre valók az éjszakás kalandok utáni reggelek… Valami furcsa érzés van bennem a tegnap estével kapcsolatban, hogy bizony mi lefeküdtünk… De nem bántam meg, mert abszolút nem emlékszem rá… Semmi nem dereng, képeken kívül, de majd úgy is eszünkbe fog jutni. Minél előbb, annál jobb, azért kíváncsi vagyok, hogy milyen volt az-az éjjel. Eddig még nem volt rám panasz, és ez után sem hiszem, hogy lenne rám. Lehet kicsit öntelten hangzott, de az igazság ez.
-Igen, csak miattam… Különleges vendég vagy… Nem sokan jártak még itt. – kuncogok, és meglátom, hogy előveszi a három üveg piát a táskából. Te jó ég, a tegnapi nem volt elég? Végül is mindegy, józanon, vagy részegen, csak erre emlékezzek is… Ezt nem akarom elfelejteni és pont. De szerintem ezzel most nem csak én leszek így.
-Én mondtam, hogy a külön vendégért mindent… - mosolyogtam rá, és leültem mellé a kanapéra. Közben meghallom hogy volt gyantáztatni… Akkor biztos valamire készül, valami olyanra, amilyenre én is. Végigsimítok a combján, és egy csókot lehellek a nyakába. Nem bírom fékezni magam, ez tény, de most már nagyon nem is akarom. Csak még egy kicsit bírjam ki… Csak még egy kicsit bírjam ki…

Noah

Tetszett Noah-ban, hogy nem volt érzelgős. Nem mondta el minden 2. percben, hogy „szeretlek”, amit az átlag pasik tesznek, ha ágyba akarnak vinni egy lányt. Egyik se gondolja komolyan, mégis mondja. Ők is pontosan tudják, hogy ez nem igaz, sőt a nők is tudják, hogy ez nem igaz. Akkor minek? Sokkal jobban szeretem az egyenes pasikat, akik végig tisztában vannak vele, hogy – és bár nem jó kimondani – ez csak szex, és semmi több. És ez így is van rendjén.
Noah hátat fordított nekem egy pár másodperc erejéig, valamit matatott az asztalon. Ahogy a hátát néztem, hirtelen beugrott egy kép. Aztán arról a képről mégy egy, és még egy. Behunytam a szemem pár másodpercre, míg felidéztem őket… „És fáj még?... Igen, kicsit…”… a következő kép pedig az, hogy rajtam fekszik és a nyakába és vállába kapaszkodom, mert nem merem megfogni a hátát, félek, hogy bántanám… Abban a pillanatban, hogy visszafordult, kinyitottam a szemem, és megbizonyosodtam valamiről. Ennek a képnek a megjelenése után, sorra ugrott be az összes többi. Sóhajtottam egyet, ahogy felidéztem az emlékeket, kicsit, egész kicsit újra éreztem az egészet. Valamit mondott arról, hogy különleges vendég vagyok, és ez megint csak jól esett.
- Nem szoktad felhozni ide a lányokat, mi? – nevettem – Noah Smith házhoz megy. – kacagtam, ahogy utaltam a tegnapra.
Végigsimított a combomon, én pedig rátettem a kezem az övére, és követtem ahogy mozgatja rajtam. Feljebb húztam a kezét, egészen a szoknyám alá, de még nem oda. Megcsókolta a nyakam, mire én feltérdeltem, és az ölébe ültem. A pici szoknya, ami rajtam volt, azonnal feljebb csúszott, én pedig megigazítottam, és visszahúztam. Szimpla időhúzás.
- Ha most benyögném, hogy szűz vagyok, és várok a házasságig, mit mondanál? – vigyorogtam, és elkezdtem csókolni a nyakát. Néha aprókat beleharaptam, s közben kezemmel a bicepszét simogattam. Hihetetlen illata volt.

Én sosem voltam olyan, aki ne mondja meg, hogy mit akar. Mindig egyenesen mondtam meg mindenkinek, hogy mit akarok tőle, és én ahhoz is tartottam magam. Dulcénak igaz még nem mondtam, de tudta nagyon jól, hogy ebből úgy sem lesz több, csak szex, hogy nyíltan kimondjam. És még sem pofozott fel, hagyott ott, vagy valami, ezt tiszteletben tartotta, és neki is könnyebb, és nekem is. Élvezzük egymás társaságát, ennyi az egész, és ezek az élvezetek jók is lehetnek, mint tudjuk.
Hátat fordítottam, és kinyitottam az egyik piásüveget, ami pezsgő volt. De valami nagyon drága. Nekem ilyenre nem lenne pénzem, ezért is szoktam csak sört venni, meg néha egy kis Johnnie Walker-t, ha megengedhetem magamnak. Most viszont az asztalra kihelyezett két pohárba (ami ugyan borospohár) töltöm bele a pezsgőt, de rögtön visszafordulok, és folytatom az előbbi tevékenységemet Dulcéval. Egyszerűen megvadít az illata és nem is tudok semmit sem kezdeni ellene. Kész, szerintem most vesztettem el a józan eszemet, és most már csak az lebeg a szemem előtt. De ha így folytatjuk, tuti hogy nem fogunk unatkozni az este… Végül is én nem is akarok, nagy ez a ház, és tudunk akármit, akárhol csinálni…
-Hát nem igazán… Igeeen, Noah Smith házhoz jár! – nevetem el magam én is a tegnap estére gondolva… Ahol most aztán tényleg beugrik minden. Mi lefeküdtünk, és ahogy megvannak a képek, jó is volt, élveztük is… Mert ugye azt élvezni lehet… És kell is. Ahogy feljebb viszi a kezemet a combján, tudom hogy itt a belépőm, ma sem fogunk aludni… Nincs is ellenemre, hogy őszintén megmondjam. De végre az ölembe ült. Átkaroltam a derekát, és jobban magamhoz húztam. Tetszett nekem a kényeztetése, és ezt jeleztem is azzal, hogy simogattam a combját, kicsit feljebb vándorolva a kezemmel, de még nem vagyok ott. Nem is célom…
-Hm, hát akkor azt hiszem liliomtipró lennék ma este… - kicsit eltolom magamtól, majd odahajolok hozzá, hogy vággyal telt csókot nyomjak ajkaira… De a pezsgőt is valamikor meg kéne inni. Majd arra is sort kerítünk.

Noah

- Jut eszembe… én még nem vagyok 18… te meg 22, ugye? – elgondolkoztam, nem voltam biztos benne, de valakitől úgy hallottam, hogy ennyi. Ha jól emlékszem. – Ami annyit jelent… hogy hogyha átcsesz, Mr. Smith, akkor holnap leszek kedves, és felnyomom magát liliomtiprásért. – olyan orosz titkárnős hangon lenyomtam a vicces monológom, majd kinevettem magam, és viszonoztam a csókját. De korántsem elégedtem meg egyel, folytattam. A csókokból hirtelen smár lett. Ez most az az igazán kiadós smárok egyike volt, amikor mind két fél belead apait-anyait. Calabasas-ban épp erről voltam híres. Sosem felejtem el, amikor odajött hozzám egy 14 éves kissrác, és könyörgött, hogy tanítsam meg smárolni, mert a bátyjától hallotta, hogy nálam jobban nem csinálja senki. Ciki elmondani, de ha egy dologban jó voltam, akkor az ez volt.
Eleinte csak lassan, majd egyre inkább belejöttünk, és gyorsabban. Mivel nem teljesen emlékszem a tegnap estére, ezért nem tudom, hogy Noah az az irányítós típus, vagy inkább szereti, ha a nő vezet. Majd kiderül. Ha a ma este úgy alakul ahogyan én azt elképzeltem, akkor mi 2x fogjuk először csinálni. Ebben semmi logika, de na.
Kezdett nem igazán érdekelni, hogy ő irányítós típus e, vagy sem, fogtam és lerántottam róla a felsőjét, és messze eldobtam. Már épp kezdtünk volna belejönni, amikor elkezdett pittyegni a telefonom, hogy sms-eim jönnek. Nem válaszoltam rájuk, de akkor elkezdett csörögni a telefon. Kiugrottam az öléből, cittegtem egyet, és felvettem.
- Ha… haló… mh… - apám volt az. Mindig a legjobbkor.
- Szia kicsim, jól vagy?
- Nem. Haldoklom. – szarkazmus, olyan Dulcésan.
- Jó, csak felhívtalak, mert nem vagy otthon, most fel akartam menni hozzád. Hol vagy?
- Átjöttem Faith-hez, segít a leckében.
- Faith-tel az előbb beszéltem…
- Egy másik Faith-hez! – förmedtem rá. Nem szoktam vele így beszélni, de most nagyon megzavart.
- Szia kicsim, jó tanulást.
- Igyekszem. – kacsintottam Noah-ra, letettem a telefont, és eldobtam, majd visszaültem mellé. Már teljesen benedvesedtem rá, és bizton állíthattam, hogy ő is fel volt izgulva.
- Hol is tartottunk? – mosolyogtam.

-Honnan tudtad, hogy 22 vagyok? – vigyorogok rá, de nekem aztán teljesen mindegy, hogy honnan is tudta meg. Nem nagyon tud izgatni, nem ez jár a fejemben most… Hanem egészen más, persze mindenki tudja, hogy mi is lehet az. A következő mondatára csak vigyorogok. Nem tudom honnan rántja ezeket elő, de legalább vidám társaság. Meg jó is… Az ágyban.
-Oh tényleg? Vannak ám kitűnő ügyvédeim… Még be se kerültem a börtönbe és magát már el is raboltam szexrabszolgának, Miss. – még be tudtam fejezni gyorsan mielőtt kibontakozott közöttünk egy csókcsata. Meg kell hagyni, eszméletlenül csókol. Beletúrok a hajába, és hozzásimulok, már szinte levegő sincs köztünk… Később meg más se lesz, de még vár ránk három üveg pia. Vagy még azt se fogjuk elfogyasztani? Ki tudja, mit hoz még az éjjel.
Szeretek irányítani. Minden férfi szeret, de én különösen. Nem fogom engedni hogy egész este úgy húzzon a hegedűjén, ahogy csak akar, megteheti majd egy időben, de még nem most. Még nem jött el annak az ideje, hogy kivegye a kezemből a gyeplőt. Bár egy kicsit játszadozhatunk, kíváncsi vagyok meddig hajlandó elmenni ilyen téren. De kis piszok vagyok, hahaha. Hirtelen megcsörren a telefonja. Gondoltam, hogy az apja hívja. Ilyenkor mindig vicces szituk szoktak lenni és én most is igyekszem magam visszafogni, hogy ne törjön ki belőlem a röhögés. Azok az aggódó lányos apák. Szerencsére én nem vagyok lány és értem sosem aggódott az apám. Néha kicsit szarul esett ez, de mára már megszoktam, hogy nem keres. Régen se keresett, így azt csinálok, amit akarok, és ez nekem így pontosan jó. Végzett a beszélgetéssel, addigra én is visszarendezem arcvonásaimat. Felé fordulok és elmosolyodok.
-Hát nem is tudom… Talán itt. – megcsókolom, és eldöntöm magunkat a kanapén. Egyik kezemmel a combját simogatom, de még semmit nem csinálok. Most én irányítok. Beletúrok a hajába a másik kezemmel, és folytatjuk onnan, ahol abbahagytuk a telefon előtt.