Ivy Bonfield

• 1991/08/08 • 22 • foglalkozás: tanuló • play by: chloe norgaard • i'm the addicted one •

• ELŐTÖRTÉNET
Azt hiszed, tudod ki vagy, mert tudod honnan jöttél és tudod hová tartasz. De bármiben fogadok, hogy én, aki az utcán nőttem fel, én a törvényen kívüli sokkal jobban ismerem magam, a határaim, az erősségeim, a gyengeségeim, mint te. Úgy érzed, hogy bármit megtehetsz, csak mert gazdag vagy, de tévedsz. Én vagyok az, aki bármit megtehetek, hiszen gondolj csak bele nekem semmi veszteni valóm nincs.
Ezek a gondolatok jártak épp a fejemben, amikor egy sötét szobába ültem egy idős, öltönyös férfival szemben. Amíg élek nem felejtem el, arca jobb oldalán egy hosszú csúnya heg húzódott, szeméből sugárzott a gyűlölet, a hidegség. Még sosem találkoztam ennyire barátságtalan emberrel azelőtt.
Csak bámultuk egymást egy jó darabig. Nem tudom miért talán az idegeimet tesztelte vagy, hogy mennyire vagyok türelmes. Bármit is akart elérni vele már semmikor nem fogom megtudni, legalábbis remélem. Soha nem féltem semmitől és senkitől, de az a férfi megrémített. Nem gondoltam volna, hogy létezhet egy emberben ennyi gyűlölet és gonoszság.
Végül megszólalt. Hangja alig volt több suttogásnál, amitől csak még ijesztőbb lett az egész. Először megfenyegetett, aztán munkát ajánlott. Egy elit iskolában kell folytatnom a drog terjesztését. Részben könnyebb, hiszen lett, aki figyelt rám és nem kellett félnem a börtöntől, de… igen az a kis ’de’ szócska sajnos mindig ott van. A maffiának folyik be a pénz és nem nekem plusz belegondolva nem biztos, hogy a legjobb ötlet a maffiával dolgozni. Bár még mindig jobb, mint ellene. Nem telt bele fél másodperc és én rábólintottam az ajánlatra. Hiszen ki ne tette volna? Így lett hol laknom, lett mit ennem és még tanulhattam is valamit az ilyen gazdag kislányokról. Így ha kikerülök innen egyszerűbb lesz beilleszkedni közéjük és végül megszerezni minden vagyonukat, de legalábbis egy részét.
De ó már megint az a de… Szóval erre még sajnos várnom kell, két évet aztán kitudja, milyen munkát sóz még rám a maffia, amire még véletlenül sem mondhatok nemet, ha élni akarok. Élni. Élet ez így egyáltalán? Hiszen én a szabadságra születtem, mindig is az voltam, első pillanattól kezdve, amikor anyám a kórházban magamra hagyott.

határozottan nagyon szép előtörténetet hoztál össze! láttam magam előtt mindent, a számban éreztem a félelem ízét, és a de szócskáktól megborzongtam!
és veszíteni valónk minden van!
remélem, hogy sikeresen beilleszkedsz az iskolába, bár azért csak csínján az eladással, nehogy lebukjál...
nyomás avit foglalni! ui.: rendkívül ügyes vagy, csak így tovább!