ROSALIE WESLEY

• 1993/05/22 • 20 • foglalkozás: tanuló • play by: anna speckhart • i'm a lucky •

• ELŐTÖRTÉNET
Abban a pillanatban, amikor Atticus a mikrofon elé lép, hogy bemutatkozzon mint az új igazgató, úgy érzem mindjárt elájulok. Lehetetlen. A gyomrom görcsbe rándul, megszűnik a körülöttem lévő zaj, csak Atticus hangját hallom. Minden szava visszhangzik a fejembe, amitől csak még rosszabbul érzem magam. Hónapokig kerestem, erre most bejelenti, hogy a testvére helyét Ő veszi át.
- Most mit csináljak? Próbáltam már utalni rá, hogy vége, de Ő egy igazi pióca. Megijeszt. Még a WC-re is el akar kísérni és velem akar maradni örökkön örökké és lassan ott tartunk, hogy közös sírunk lesz! Nem normális a csaj! Hé, Rosie figyelsz te rám? - Rántja meg finoman a karom. Rögtön felé fordulok, tekintetemben a bocsánatkérés és a sokk keveredik.
- S-S-Sajnálom. - Lábujjhegyre állva a füléhez hajolok. - Frank, Ő az a srác, akiről beszéltem. Az új igazgató. - Ahogy kimondom könny szökik a szemembe. Minden nap látni fogom és ki tudja mi történt azóta vele? Gondolom talált magának egy igazi szőke cica babát, aki leginkább egy Barbie-fehérnemű-modellre hasonlít.
- Protekciós. - Nevet, mire egy gyilkos pillantást kap válaszul. Frank mindig viccel próbál javítani a helyzeten, amit imádok benne, és eddig mindig be is vált, de most nem hiszem, hogy bármi tudna segíteni. Vagyis, ha behúzhatnék egyet tejes izomból Atticusnak. Életem egyik legjobb estéje volt, de utána mintha ott se lett volna, eltűnt. Ahogy és ahol tudtam kerestem, de ha valaki nagyon nem akarja, hogy megtalálják, akkor nem is fogják. És én nem is vagyok tagja az iskola krémjének, vagyis pénzem sincs rá, hogy Attit keressem. Egy, másfél hónap után feladtam és éltem tovább a stréberek és Frank között.
- Most mit csináljak? Szerinted emlékszik még rám? Te szoktál emlékezni a kalandjaidra? Az utolsóra ne is válaszolj. Fúj. - Dőlök mellkasának.
- Először nyugodj meg. Utána villants egyet az igazgatói előtt és minden megoldva.
- Hülye. - Csapok óvatosan mellkasára, miközben komolyan fontolóra veszem az ötletét...

imádlak imádlak imádlak! *-* istenem, annyira tökéletes rosie-t és előtörténetet hoztál létre, hogy imádlak! istenem, ez a szóismétlés...
nos, be kell valljam, eléggé lekötött az olvasmány. talán azért is, mert szerény személyem is helyet kapott benne. mellesleg ki az a Frank és miért dőlsz a vállának?????!
pont ilyen rosie-t képzeltem el, és még engem is felcsigáztál, hogy vajon mi lesz ennek az egésznek a vége.
csak így tovább az írással, és nyomás avit foglalni!