Oliver Hemington

• 1983. szeptember 6. • 30 • foglalkozás: ügyvéd volnék, vagy mi... • play by: Misha Collins • I’m a headhunter •

• ELŐTÖRTÉNET
Fejvadász vagyok. Szerintem ez mindent elmond. Egy hidegvérű gyilkos, aki a különleges emberekre vadászik. Fincsi foglalkozás, nem? Ez megkövetel egyet s mást. Példának okáért a fegyelem. Ridegség. Az érzelmek kikapcsolása.
Ezek nélkül nem lehetnék az, aki. Nem csinálhatnám azt, amit. Nem lehetnék köztiszteletben álló vadász, ha nem birtokolnám ezeket az úgynevezett „képességeket”. Ezek nélkül egy nagyrakás senki lennék, aki még csak azt se tudja, mi az, hogy „váltságdíj”.
Specialitásom mások megtörése. Az érzelmekkel való játszadozás nekem úgy megy, mint kiskutyának az ugatás. Ha egyszer a kezeim közé kerülsz, sosem fogod megtudni, mi az, hogy boldogság. Lelkileg leépülsz. Egy kupac motyogó rongykupac lesz belőled, ha nem vigyázol, kinek a karjai közé tántorogsz borzalmasan nagy világfájdalmadban. Mikor már a szemeidet kisírtad azért, mert a barátod szakított veled facebookon, és már bármi jöhet, csak akassza be a lompost, hm? Ismerős érzés? Mikor mindent feketének, vérben úszónak látsz, mert nem kaptad meg azt, amire vágytál, igaz? Mindenkivel megesik manapság. Ez az élet alapvető negatív velejárója. Szenvedned kell azért, hogy túlélj. Ami nem öl meg, az erősebbé tesz, rémlik? Hát persze.
Ez van minden második nyálas, szexomán popdalszövegben. Ami nem öl meg, az erősebbé tesz. Ami nem öl meg, az erősebbé tesz. Ezt hallani mindenhonnan, ahogy ritmustalanul dübörög a hangfalakból, betölti az elmédet, és szinte gátat szab a gondolkodásnak. A koncentráció elsüllyed, mint Ahab kapitány hajója, és te süllyedsz, csak süllyedsz, és süllyedsz. Oda minden figyelmed, oda minden információd, amint meghallasz egy ilyen lüktetős tuc-tuc számot. Belegabalyodsz, elfelejted, merre hány óra, és onnantól fogva már nem önmagad vagy. Rángatózni kezdesz rá, mint egy epilepsziás, és amikor legközelebb magadhoz térsz, a lelked darabokban lesz. Az emlékeid elrongyolódtak, a testedet kifacsarták, és nem emlékszel, kivel táncoltál utoljára, csak a tömérdek kínra, a szenvedésre, a megaláztatásra.
A szórakozóhelyek a te gyenge pontod. Fogalmad sincs arról, hogyan és miért jársz oda. Első képkockában még otthon öltözködsz, a másodikban a kocsidban ülsz már, a harmadikban pedig táncolsz, táncolsz, táncolsz. Csábítasz. Nem vagy tudatában annak, micsoda vágyálmokat ébresztesz másokban, nem veszed észre, miket váltasz ki a hímegyedekből, kortól függetlenül. Egyszerűen nem veszed tudomásul, hogy saját magadat szolgáltatod ki a vadászoknak, szinte tálcán kínálod fel a fejedet, hogy ellopják, és átadják a megbízóiknak.
Az olyanoknak, mint nekem.
Beépülök közétek, mindent megteszek, hogy a bizalmadba férkőzhessek, és szépen elrabolhassalak. Semmi érzelem. Csupán a jégcsapok, amik a szívem helyett lüktetnek.
Elkövettem már azt a hibát, hogy valakit túlságosan... közel engedtem magamhoz. Megismertem, a szívembe zártam, ami akkor még rendesen dobogott, és nem pedig egyszerű húsdarabként vegetált a testemben. Ami, mondjuk, teljes mértékkel kizárja egymást.
Veled nem fogok ebbe a hibába esni. Veled úgy foglalkozom majd, mint egy szarvassal, akit a vacsorámnak szánok. Lenyilazlak, felhasítom a hasadat, és jóllakom belőled.
Nem fogok kíméletesen bánni veled, ne is reménykedj! Ahhoz túlságosan jól fizetnek érted.
Kíváncsi vagy, milyen az én igazi személyiségem? A valódi, amit szépen elrejtek a lelkem legmélyére, hogy soha, senki ne érhessen hozzá? Amit úgy védek, akár egy apatigris a kölykét? Erre mindenki kíváncsi. Mindenki azt hiszi, könnyen átláthat az álcámon, és csodálkoznak, ha kiröhögöm őket. Nem is palástolom el, minek? Ha röhögnöm kell, hadd ne fojtsam magamba. Egészségügyi problémákat okoz az elfojtás. Eléggé cifra egészségügyi problémákat, ami nekem nem igazán hiányzik, és nem is fog hiányozni. Remélem, megérted, ha nem mutatom meg a kisfiús énemet. Ehelyett kapsz egy kiforrott, ereje teljében lévő férfit, aki nem átall nőt verni, ha a szükség úgy hozza.
Hát, ez vagyok én. Remélem, eléggé megfigyeltél, mielőtt szépen elviszlek, és vagy kivégezlek, vagy szépen megtanítalak, milyen érzés a kiszolgáltatottság.

*o* nem is tudom, mi mást fűzhetnék hozzá, egyszerűen tökéletes, éppen, ahogy elképzeltelek. és az avi is nagyon jó választás abból a nagy listából, amit csináltam. futás foglalózni, aztán játszani velem!