Rose Montgomery

• 1993/12/13 • 20 • tanuló • clara alonso • i'm a princess •

• ELŐTÖRTÉNET
Tekintetemmel a tömeget pásztázom, miközben a salátámat eszem. Hova fajult ez az iskola, hogy már ilyen nyomorékokat is beengednek? Ösztöndíj? Na ne már! Teljesen lehúzza a rangot ez az istenverte pórnép, és még némelyik az orrát is fent hordja, de hogy mire?!
Ahogy végignézek rajtuk, egyik után a másiktól kap el a rosszullét, már a puszta látványtól is. A ruházatuk... semmi márka. Igénytelenek.
Inkább oda sem figyelek rájuk, csak a salátámba temetkezem, de valahogy mindig van valami, ami miatt fel kell tekintenem. Most például ott egy bagázs lány, akik úgy vihognak, amint egy helyes srác elmegy előttünk, hogy mindjárt extázisba esnek tőle.
- Hey Rose! Van kedved este egy kicsit szórakozni? Nagyon jó programom van számodra. - huppan le mellém a barátnőm, Tiffany. A fantáziám rögtön beindul, mert tudom, hogy ő mindig jó szervezőkészséggel rendelkezett, és ha valami a kezében van, abból csak jó sülhet ki.
- Sokan megyünk? - meredek előre, amint meglátok egy érdekes párocskát, és elkezdek kutatni a táskámban a fényképezőért. Zoom. Klikk.
- Viccelsz? Akkora parti lesz, hogy csoda, ha nem hallják majd meg. - mondja, miközben én eszeveszetten kattogtatok, jobbnál jobb pozícióban lekapva a drágákat.
- Nem vagyok benne biztos, hogy Lindsay örülni fog majd, amint meglátja a suliújságban, hogy a szerelme egy másik csajjal enyeleg. - Az arcomra kárörvendő vigyor ül ki, majd a táska mélyébe süllyesztem az értékes gépet, tulajdonomban a botrány kirobbantó fotókkal. Nincs kegyelem.
- Te figyelsz rám egyáltalán Rose? - kérdezi a mellettem ülő lány kicsit haragosan, én pedig bekapom az utolsó falatot, majd a szemem egy személyen akad meg. Tommy.
- Igen, akkor este. - mondom, felpattanok, és szó nélkül otthagyom az asztalnál a barátnőmet. Arcomra kiül a csábos mosoly, és határozott léptekkel indulok meg az előbb kiszemelt személy, és haveri társasága felé. Mikor az egyikőjük megszólal, szinte egyszerre szegeződik rám az összes fiú tekintete abból a körből. Céltudatosan megyek, egyenesen Tommyhoz, hogy aztán egy csókot nyomjak le neki.
- Este nyolckor az alagsor előtt. - rákacsintok, mikor elhúzódom tőle, és száznyolcvan fokos fordulatot véve, hátraintek a srácoknak és mosolyogva elsétálok. Bárki bármit mond, Tommy az enyém. És ezt ő is tudja, ahogy azt is, hogy úgyse fog tudni ellenállni nekem az este. Arrivederci!

Oh, hello, my dear enemy Nagyon jó lett a példád, remélem, hamarosan játéktéren összefutunk Irány foglalózni, de ne feledd, hogy Tommy az enyém