Jennifer V. Waldorf

• születési dátum: 1993. Április 09. • 20 éves • foglalkozás: tanuló,  • play by: Candice Accola •  I’m a princess •

• ELŐTÖRTÉNET
Touché. Ennyi az egész. Erre már nem is tudok mit mondani. Nem hittem volna, hogy valamikor is lesz olyan, hogy nem tudok neki vissza vágni, de most így sikerült. Mert ez már tényleg magán ügy és nagyon úgy látszik, hogy az enyém. Talán mások azt hinnék, hogy innentől már minden veszve van, de azok nem olyan kitartóak, mint én. Akármennyire is tanácstalannak tűnhet a helyzet, de még is számtalan lehetőséget látok még benne. Ne is várja azt, hogy valaha is feladjam, mert sosem fogom megtenni neki ezt a szívességet.
- Mindössze azért, mert megteheted. Oh, hogy jöttél rá, hogy ez minden vágyam? - Nem mellőzve szavaimból a gúnyosságot válaszolok kérdéseire. Nagyon is messze jár az igazságtól. Abba pedig inkább nem mennék bele, hogy mit is akarok, mert feltételezem, hogy még a lélegzete is elállna tőle. Már rég óta tudom, hogy mit akarok, de eddig még nem kerültünk bele olyan egyértelmű helyzetbe, hogy ezt  Stephen tudtára is adjam. Pedig ha tudná, hogy eddig miről maradt le, biztosra veszem, hogy a fejét verné a falba.
- Szíves örömest elfelejtenélek, de erre csekély az esély, ameddig még tart ez a házasság. - Ugyan olyan szúrós tekintettel nézek vissza rá. Ez nekem rossz, ha már ennyire elege van belőlem, hogy arra kér, hogy felejtsem el. Talán még akkor sem lennék rá képes, mikor anyám meg Henrick úgy döntenének, hogy külön utakra lépnek. Valami van  Stephenben, ami nagyon is megfogott. Meglehet, hogy az, hogy számomra tiltott gyümölcs. De már itt többről van szó, amit még saját magamnak sem akarok bevallani. Mert egyszerűen a tudat is rémisztő.
- Ugyan, szerintem már rég járkált benne a kukac. - Halkan felnevetek, ahogy kimondtam. Na jó! Abba kellene hagynom, mert még a végén tényleg rosszul leszek, mert általában az ilyen dolgokat képes vagyok elképzelni. Nem szándékozok ilyen dolgok miatt rosszul lenni, sőt inkább lennék rosszul egészen mástól, mondjuk egy üveg whiskytől.
- Más választásod úgy sincs. - Ezt az esélyt nagyon elszalasztotta. Nem volt semmiféle hátsószándékom, sőt tényleg jól viselkedtem volna, ha egyszerűen csak rábólint a dologra. De nem, az túl egyszerű lenne és a nehezebb út az sokkal érdekesebb. Téved, ha azt hiszi, hogy már mindent látott, még csak most jön a java.
- Túl kényelmesnek, ahhoz, hogy ne csak most próbáljam ki. - Persze nem fogok nap, mint nap bemászni az ágyába, de ami azt illeti tényleg kényelmes. Na meg vonzó is a tudattól, hogy már mennyi nő élvezhette benne a kényelmet, na meg mást is.
- Ez édes, egyre jobban hasonlítasz rám. - Önelégülten elmosolyodok, ahogy azt a választ kaptam, amire számítottam. Felkelek az ágyból, hogy kezdetét vegye végre a C tervem. Egy árva szó nélkül kisétálok a szobájából, hagy higgye azt, hogy feladtam, bár kétlem, hogy ezt gondolná. Nyugodt léptekkel elindulok a szobám felé. Beérve megragadom a telefont, majd a saját ágyamban helyezem magam kényelembe. Tárcsázok és már várom is, hogy a túlsó végén felvegyék.
- Szia Henrick! Már úgy várunk titeket, mikor értek már végre ide? - Lelkesen szólalok meg, mint ha tényleg annyira várnám az érkezésüket, pedig a hátam közepére sem kívánom őket, de amiről nem tudnak, az nem is fájhat.
- Drágám már csak percek kérdése. Legkésőbb tíz perc múlva, kisebb dugóba keveredtünk, de már közel vagyunk. - Türelmesen végig hallgatom Henrick válaszát, bár nem mondható el, hogy érdekel is, amit hallok.
- Nagyszerű! Még nem is mondtam, hogy  Stephennel mostanában mennyire kijövünk. Ugye nem baj, ha nem tudunk sokáig veletek lenni? Úgy terveztük, hogy nem sokára indulunk a nyaralóba, hogy még jobban megismerjük egymást, na meg ebben a hőségben ránk fér egy kis kimozdulás. - Szépen beadagoltam neki a kis hazugságomat. De ha már Henrick úgy hiszi, hogy  Stephennel megyek a nyaralóba, akkor az úgy is fog lenni.
- Jennifer, el sem tudod képzelni, hogy mennyire örülök annak, hogy jóban vagytok. Persze menjetek csak nyugodtan, de azért várjatok meg minket, nem sokára érkezünk. - Tíz percbe még igazán nem halok bele, de abba talán igen, ha  Stephen megtudja, hogy mit tettem.
- Rendben. - Gyorsan bele egyezek, majd leteszem a telefont. Elvégeztem a piszkos munkát, innentől csak várnom kell. Egy magazinnal a kezemben fekszek hasra az ágyon, majd nyugodt szívvel olvasni kezdem. Azon pedig már cseppet sem lepődnék meg, ha váratlanul valaki betoppanna a szobámba, enyhén mérgesen.

először igazán meglepődtem az előtörténeteden, mint akit beleejtenek a mély vízbe. Aztán kezdett minden összeállni... A szüleitek összejöttek, ti pedig féltestvérek lettetek... hát, ami közöttetek van, az aztán igazi szeretet lehet! nagyon nagy kutyaszorítóba kerültetek, és ha így folytatjátok, akár kezdetét is vehetné a válasszuk-szét-a-szüleinket projekt.
nem mellesleg nagyon tetszik a kapcsolat ötlete, és az előtörténeted is annak ellenére, hogy először tényleg nem értettem. Tehát, mindent rendben találtam, igazán tetszetősen megfogalmazva, szóval nyomás avit foglalni és... balhézni?