• ELŐTÖRTÉNET
Hm, kit ne érdekelne az én életem? Hiszen a legnemesebb francia család sarja vagyok, hófehér bőrrel, gyönyörű arccal, s egyszerűen tökéletes vagyok. Nem is szeretném ezt tovább ragozni, hiszen teljesen felesleges. Ami azt illeti csak vicceltem, természetesen nem tartom magam valami nagyra. Ami azt illeti, nem is vagyok egészen francia, csak egy kis országnak a hercegnője, ahol még a királyság a meghatározó, már ami a politikát illeti. Sok emberben felmerülhet, hogy mit keresek én itt, Angliában. Vagyis inkább az, hogy miért jöttem ide. Nos ennek igen egyszerű az oka: apám hozzá akar adni az egyik herceghez. Ezt persze nem akarom... mégis ki akarna hozzámenni valakihez, akit nem is ismer? Persze ellenvetésre nincsen lehetőségem sajnos. De még mindig jobb, hogy most már suliba megyek, hiszen egész eddig otthon kellett tanulnom, egyedül. Komolyan. Olyan az életem, mint a múlt századbeli nemeseknek. Durva nem? Fejből vágom a francia etikettet, nem káromkodok, nem dohányzom, alkoholt meg csak fontos eseményekkor fogyasztok. Ami azt illeti még az ártatlanságomra is úgy kell vigyáznom, mint a világ legféltettebb kincsére. Mindenkivel kedvesnek kell lennem, s ha nem vagyok elég modoros, akkor nagy fejmosást kapok. Nem barátkozhatok akárkivel, csak sznob nemesekkel. Ez tényleg elég irritáló. Persze gondolom ezt ti nem tudjátok, mert nem éltetek így. De ez nem is fontos. Az sokkal inkább rosszabb, hogy komolyzenét kell agyba főbe hallgatnom, hála a drága szüleimnek, s nagyanyámnak. Mindenkinek integetnem kell, s végignéznem ahogyan az idős emberek hajlonganak előttem. Elég idegesítő. Szerencsétlenek agyondolgozták magukat, s a fájós derekukkal ki előtt kell meghajolniuk? Egy kis tizenéves leányzó előtt. Biztosan örömünnepet tartanak majd maguk között ha megtudják, hogy elmentem. Nem is hibáztatom őket érte. Én is utálom az életem. Kalandokat akarok. Vad szerelmet, ami nem ismer korlátokat. Mámoros állapotot, s bizonytalan lépéseket. Barátokat, akik kitartanak mellettem tegyek bármit. Édes ajkak érintését a bőrömön. Mindent akarok, amit nem tapasztalhattam meg, de más igen.

+18

Szédítő zuhanás. Érzem a bőrömön a szellőt, ami bele-belekap fehér ruhám bő szabású fazonába. Tudom, hogy nem normális ez a sebesség, s a függőleges menet, de nem aggódok. Nem nevezném magam rémültnek, csak vártam, s vártam a végső becsapódást, meg a meleg folyadékot, ami lassan elhagyja majd testemet. De nem történt semmi. Csak zuhantam, még tovább. Éreztem ahogy kicsapja bőrömet a veríték. Szemem lassan lecsukódott, s vártam, hogy eljöjjön az örök sötétség. De nem jött. A függőleges zuhanás vízszintes repülésre váltott. Szemhéjaimat még mindig nem nyitottam fel, csak akkor, mikor az öröm mámorának nyögéseit hallottam meg... a saját hangomon. Kinyitottam a szemem, s teljesen meztelenül feküdtem egy bársonyos ágyon, s rajtam egy férfi, akinek arcát maszk takarta. Vissza akartam fogni magam, nem akartam ezeket a hangokat kiadni, de teljesen átjárta testemet a vágy, s kéj. Szinte maguktól szakadtak ki belőlem ezek. A csípőm akaratom ellenére is mozgott, egyre gyorsabban. Tudtam, hogy nem szabadna hagynom, hogy  férfi járjon bennem, de nem voltam ura a tetteimnek.

Pofon csattanását hallottam. Pár perc múlva a bőrömön éreztem a csípős fájdalmat. Nem értettem, hogy mi történik, s értetlenül meredtem az ismeretlen lányra. Testemet fehér paplannal próbáltam eltakarni, kevés sikerrel. A maszkos lány arca vizes volt, s kis patakként szivárogtak a könnyecskék szemeiből. Valami megcsillant a levegőben. Egy kés! Az idegen pillanatok alatt rajtam termett, s testemet megcsonkította azzal a borzalmas konyhai eszközzel...

Szemeim végleg kinyíltak. Egy férfi állt előttem. Ő rázott fel rémálmomból. Ezek szerint megérkeztem Londonba. Arcomon zavart kifejezéssel szálltam le a családom magánrepülőgépéről, s indultam meg a lakosztályom felé.