Nathan Lewis Anders

• 1993/01/10 • 20 év • diák • PB = Max Irons • addict / dealer, more preferably •

• ELŐTÖRTÉNET

- A jó rohadt életbe már, Blackburn, hányszor, HÁNYSZOR mondjam még el neked, hogy ne minden szaros utcai árustól vedd azt a kibaszott anyagot?! Legközelebb felemeled szépen azt a szájbakúrt telefont, és rám csörögsz, világos? Téged mindig, MINDIG elkapnak, mit gondolsz, mikor jut majd eszébe azoknak az ostoba zsaruknak, hogy házkutatást tartsanak itt? Mi?!
Szinte szó szerint a számba döföm a cigarettát, olyan dühös vagyok. Járkálok a nappaliban, és mivel ma még nem toltam semmit, türemetlen vagyok és ideges.
De nemcsak ezért. Ash a sírba visz, bár tudnám, miért aggódom a kis szarosért ennyire! Mintha fizetnének érte, pedig nem... Bár egyszer álmodtam az apjával, adott egy zsák pénzt azért cserébe, hogy rajta tartsam a szemem a fián, de persze az csak álom volt.. legalábbis, a dohány nem volt sehol. Én azonban mégis annyira lelkiismeretesen végzem ezt a kopó-szerepet, mint...
Kifújom a füstöt, a hajamba túrok. Egy frászt végzem rendesen! Rásandítok a kanapén nyugisan heverésző Ashre, aki simply doesn't give a fuck about it all. Szokás szerint. És pont azért, mert ő ilyen, nekemi s úgy kell viselkednem, mintha így lenne. Pedig kibaszottul gyönyörű, amint ott hever a másodnapos gönceiben, hanyag hercegként, azon az istenverte bőrkanapén. Rajta felejtem a pillantásom, és gondolatban már meg is ragadom a pólóját a nyakán, letépem róla, és...
Nyelek egyett, bosszúsan elfordítom a fejem és beleiszom a whiskybe.
- Megérdemelnéd, hogy egyszer jól seggbekúrjanak az őrizetben, biztos leszoknál róla, hogy odajárj éjszakázni - morgok, némivel halkabban, elszakítva róla a pillantásom, mielőtt még merevedésem támadna. A whiskytől és a szerektől kanossá válok, és ilyenkor történhet meg az, hogy mivel ő van kézzelfogható közelségben, a kezem fogott is, és a közelséget is elmélyítette, nos, tizenkilenc és fél centivel egészen pontosan, bár az nem a kezem volt.
Kiiszom a whiskyt és újra töltök, mielőtt meglátná, mi jár a fejemben. Pedig millió más egyéb járhatna. A behajtók, akik megfenyegettek, hogy eltörik a karom, ha nem fizetek nekik jövő héten, az, hogy megint mekkorát buktam pókeren; az, hogy a prosti, akivel legutóbb lefeküdtem, közölte, hogy terhes; az, hogy az iskolai munkáimat pokolian elhanyagolom, bár esküszöm, ez a legkisebb problémám. Egyvalami biztos, az pedig a piálás, az mindig felvidít. Úgyhogy iszom is tovább, töltök és felhajtom, töltök és...
Argh, a rohadt életbe, miért kell ennyire kívánatosnak lennie?!

Hűha, akár börtönőrnek is elmennél! Szegény fiút rendesen próbálod kordában tartani, de talán nem a legmegfelelőbb módon. Elvégre... le se szar Mehetsz foglalózni