Joshua Corvin

• 1990/02/12 • 23 • foglalkozás: tanuló• play by: Jamie Dornan • I’m a Prince •

• ELŐTÖRTÉNET
A zene minden egyes taktusa óriási dübörgéssel tompítja el a dobhártyámat. Ha eddig talán akartam is volna hallani, nos, jelenleg meggondoltam magam. Nincs értelme ilyennel próbálkozni, csak a zene létezik, a tánc, a meleg, az érintések, és valami kellemes virágillat, mely annyira más, mint amit eddig éreztem. A villódzó fények a retinámra égnek, és már akkor is zöld és vörös foltokat látok, mikor csak lecsukom a szememet. De miért is akarnám behunyni lélektükreimet? Hiszen azért kaptuk őket, hogy használjuk! Csak az a fránya szédülés ne lenne! Utálom, mikor az embertömeg elmosódott folttá áll előttem, én pedig képtelen vagyok arra, hogy az arcokat felismerjem. Kivéve persze az övét.
Úgy vonz, mintha mágnes lenne, karcsú testét, lobogó tincseit pedig bármikor felismerném. Nem csoda, hiszen együtt nőttünk fel, együtt voltunk gyerekek, és most, évekkel később is együtt vagyunk. Ismerem minden porcikáját, életének minden mozzanatát, Őt magát, kívül és belül egyaránt. Tudom, mire gondol, mit szeret, mit utál, és hogy már-már olyan nekem, mintha a húgom lenne. Hiszen az évek alatt, mely egy pillanat alatt elrepült, mindent megbeszéltünk. Testvérekké váltunk, fontossá vált a számomra, ő volt a mentsvár, a biztos pont, a sziget, ahová hajózhatok, ha éppen viharba kerültem.
Azonban a mai estén valami megváltozott, valami egészen mássá vált.
A masszává vált embertömegben csak az arcát látom, testét, ahogy a zene ritmusára mozog. Mozdulatai a megszokottak, még azt a bugyuta nevetést is megmutatja a világnak, mellyel gyermekként annyit cikiztem, azonban most valahogy egészen másként hat. Most ez csábító, és kifinomult… mely egyben őrjítő is!
Tincsei a zene ütemére szálldosnak, én pedig késztetést érzek arra, hogy közelebb lépjek, hogy megérintsem! Az agyam dönt, testem pedig követi akaratát és én kissé meginogva ugyan, de mellé táncolok. Karommal elkapom a kezét, megpördítem, majd mivel a zene épp valami pörgős és gyors, megtáncoltatom. Kipörgetem, magamhoz rántom, ő pedig kacéran simul hozzám. Fenekét a csípőmhöz nyomja, én pedig csak nézem a kerek vonulatokat, majd kezemmel végigsimítok a hátán – gerince mentén - és tenyerem megállapodik hátsóján. Valamiért most nem tűnik fel neki, hogy hová is nyúltam, sőt, úgy tűnik, élvezi a helyzetet. Már egyáltalán nem kislány, formás és szép nővé cseperedett, bennem pedig ez csak most tudatosul. Hogy nem vettem észre, hogy azok a tündöklő macskaszemek már nem gyermeki tekintettel pillognak a nagyvilágra, hanem egy felnőtt nő íriszeiként? Hogy lehettem ennyire vak?! Most azonban, hogy mindent bepótoljak, lágy simításokkal illetem a másodpercek alatt nővé érett testet, majd fordítom meg a lányt, hogy immár szemből is szemrevételezhessem.
Angyali arca hófehér, tincsei lágyan keretezik tökéletes profilját. Tekintete kissé ködös, bár gondolom, az enyém pontosan ugyanilyen lehet. Nem csak az elfogyasztott alkohol miatt, hanem azért is, mert annyira elbűvöl a látvány mellyel teljesen fogva tart. Közelebb lépek hozzá, úgy tartom a karjaimban. Újból táncolni kezdek, majd mikor ismét mozogni kezd, orromat megcsapja bőrének virágillata. Ez volt az az aroma, melyet az előbb is éreztem, mely annyira felpezsdített!
Kellően részeg vagyok már, úgyhogy nem is bírom megállni azt, hogy ne tegyek semmit. Kezemmel beletúrok szőke hajába, fejét lágyan döntöm oldalra és férkőzök minél közelebb a nyakához. Illata csiklandoz, én pedig szinte már úgy érzem magam, mintha valamilyen afrodiziákumot kaptam volna. Jelenleg ő a drog, és kell nekem, kell még több belőle!
Mélyet szippantok, majd számmal is megízlelem bőrét. Enyhén sós kulcscsontját végigcsókolom, majd mikor egy pillanatra megdermed a karjaimban, felemelem a fejemet, csak azért, hogy arcával egy vonalba kerülhessek.
Nézem tágra nyílt szemét, pupilláját, csillogó lélektükreit, és a benne lejátszódó érzelmeket. Szája enyhén szétnyílik, keze a mellkasomon pihen, én pedig immár nem bírom magam visszafogni. Ajkára hajolok és csókolom mohón, mintha soha nem tudnék vele betelni! A pillanat tökéletes, ahogy szájának édes íze, és nyelvének játéka is. Kezem a derekára siklik, szinte már erőszakosan húzom magamra. Fejemben a zene ütemének hangját, lassan átveszi egy vészcsengő vijjogása, azonban képtelen vagyok arra, hogy abbahagyjam azt amit elkezdtem.
Barátság? Testvéri szeretet?
Elmém épp most söpörte ezeket a fontos dolgokat a szőnyeg alá…

lélektükrök.. tetszik ez a megnevezés, annyira szép és kifinomult. valamint az egész jelentről elmondható ez, plusz a kidolgozottság. tökéletesen láttam mindent leperegni a szemem előtt, éreztem a zene lüktetését is. a történet élvezhető, és kíváncsivá tevő. az emberek ebből mindig csak folytatást szeretnének, hiszen úgy fejezted be, hogy még görgettem lejjebb, hátha tovább írtad...
és a történeted megcáfolja azt, hogy nő és férfi között valaha is lehet barátság, de hát a kivétel erősíti a szabályt.
gyönyörűen fogalmazol, csak így tovább! és nyomás avatart foglalni!