DAMIEN MCKENZIE

• 1983.02.21 • 30 • személyi edző • Cam Gigandet • I'm a normal person•

• ELŐTÖRTÉNET
"S Damien kezébe vévén a kötőtűt leült a földre sálat kötni, és elmesélni élete szép és bájos idióta történetét."
Ehh nem, dehogy. A kötés messze áll tőlem, a tűk már nem annyira, de az nem tartozik ide. Vagyis nem az egész elejére, mert akkor el lennék könyvelve rosszfiúnak (ami igaz). Skóciában születtem, Ayr városában. Ha valaki a rohadt skót szoknyával jön...leütöm. Sose hordtam ilyesmit, és nem is fogok, hiába sok perverz nő vágya is ez. Még ő értük se venném föl, sajnálom. Most miután leszögeztem a szoknyával kapcsolatos szabályaimat vissza is térhetünk a témához, vagyis Én hozzám.
Volt egy ikertesóm is, de ő a születése után nem sokkal meghalt. Sokat nyert a világ ezzel, hogy nincs kettő belőlem. De komolyra fordítva a szót azért...néha jól jönne egy hasonmás. Anyámék egyszerre gyászoltak és örültek. Meghalt az egyik gyerekük, de a másik életben maradt. Régen apám bokszoló volt, de mire én megérkeztem ő már két éve visszavonult. Anya..hát az ő munkája nem nagy cucc, csak egy fodrász. Annak ellenére, hogy nem úsztunk a pénzben, nem voltunk szegények. Olyan átlagosak inkább. Általános és középiskolába itt jártam, a szüleim nem szándékoztak elköltözni. Már ebben a korban is csak két dolgon járt az eszem: csajok és a balhék.
Nem szerettek a tanárok. De egy-kettő mást mondott amikor kettesben voltunk az osztályteremben. Szép történetek is ezek. Megerőszakoltak a gonosz nénik. A tanulás nem érdekelt igazán, voltak annál sokkal fontosabb dolgaim is. Anyám a haját tépte, apám meg a karomat. Néha elég nagy szívás ha ex-bokszoló az apád. Egy kicsit szépítem a sztorit mert ő nem is igazán a jegyeim miatt püfölt, hanem...emlékeztek még a tű dologra? Nos, a nőkön kívűl még másban is eléggé elmerültem a középiskolai éveimben. A drogokban. Nem nagyon, de ahhoz eléggé, hogy páran megutáljanak és én is magamat.
Megjártam a kórházat párszor, de ez segített abban, hogy sikerüljön nagy nehezen leszokni. Csípem a dokikat. Na meg a nővérkéket. Az utolsó évemet meg kellett ismételnem. Közepesen sikerült, de végre megszereztem az érettségimet. Tudom, általában az ilyen alakok egy autómosóban végzik vagy a híd alatt, de én nem. Annyira nem lehettem pocsék ha bekerültem az egyik egyetemre, Londonban. Elismerem ez nem a Harvard, de nem érdekel. Szerintem ki lehet találni, hogy nem fodrásznak és dílernek készültem. Nem. Személyi edző lett belőlem. Van amikor szerencse, ha volt bokszoló az apád. A szüleim nem jöttek velem Londonba, hála az égnek. Igazi, komoly kapcsolatom még sose volt. Valamiért nem tudok megmaradni egy nő mellett egy hétnél több ideig. Sok embernek ilyenkor már gyereke van. Én félek ettől. A házasságtól, a kötöttségektől. Ez van.
Elég nekem a munka, és az azzal járó szép bónuszok. Jó testű kiéhezett nők és...a korhatáros részt hagyjuk. Van egy házam Londonban, ahol mint azt gondolhatjátok egyedül élek. Persze viszek oda emberkéket, de csak egy pár estére. A szüleim még mindig nem óhatjanak elköltözni, de szívesen zaklatnak telefonon a filozófikus dumáikkal. Ennyi elég is lesz, engem nem nehéz megtalálni ha valami infó kell még.  

mint a westburry igazgatónője, nagyon remélem, hogy a hozzám járó diákok majd távol tartják magukat tőled. főként a lányok. te aztán egy ilyen arccal, és testtel egy igenis veszélyes alak lehetsz!
és ha a skót szoknya egy nőn van?
az előtörténeted kellőképpen izgalmas volt, szerepelt benne nagyon is, hogy mennyire vagy nőcsábász. ápolónők?
minden rendben találtam, tehát elfogadtalak. nyomás avit foglalni, és keresd magadnak a kihívásokat!