Dimitri Vaszilenko

• 1988. március 13. • 25 • tanuló • play by: Hayden Christensen • I'm the addicted one •

• ELŐTÖRTÉNET
Senkit nem fogok meglepni azzal, ha azt mondom hideg volt, mikor születtem. Azért nem kell meglepődni, mert Moszkvában láttam meg a napvilágot. Igen abban az országban, ahol a hideg ellen vodkát isznak. Azt nem tudom, hogy mikor születtem az orvos be volt e nyomva vagy sem, de egy biztos engem a világra segített. Nem egyke gyerek voltam, mert 2 év múlva megszületett a húgom. Nem volt könnyű a szüleink számára. Hadd pontosítsak egy kicsit. Anyám számára nem volt könnyű két gyermekkel. Hogy hol volt az apám? Nos ez egy nagyon jó kérdés, mert velünk nem. Folyton dolgozott. Reggel korán ment és későn ért haza. Mintha nem is lettek volna ivadékai, akikkel foglalkoznia kellene. Szóval apánk nem vette ki a részét a gyereknevelésből, de anyám sem maradt teljesen egyedül. Erre vannak a dadák kitalálva vagy inkább megfizetve. Egész pöttöm korom óta imádtam a húgomat szekálni. Lehet, hogy nem tudtam beszélni, de a játékait előszeretettel vettem el és dugtam a ház legsötétebb zugába, hogy még véletlenül se találja meg. Később sem javult a helyzet, pedig azt hinni az ember, hogy benő a gyerek feje lágya egy idő után. Talán csak én vagyok kivétel ez alól. A húgom sokkal hamarabb komolyodott meg, mint jó magam, de mit is várunk egy fiúgyermektől? Mivel régi családból származunk, vannak bizonyos szokások és szabályok. Az egyik ilyen az, hogy a fiúnak az apja nyomdokaiba kell lépni. Nem értettem vele egyet már akkor sem és most sem. A lényeg, hogy apám sokszor elvitt egy hatalmas házban ahol. Először nem tetszett az ottani környezet és azt sem értettem, hogy ha már elvisz, akkor miért hagy egyedül és vonul külön fura emberekkel. Soha nem voltam egy elveszett egyén és ha már magamra maradtam mindig elütöttem az időt. Általában valami csínytevésen járt az eszem, de a legjobban az okozott örömöt, ha a lányokat piszkálhattam. Elég sok velem egykorú volt bejáratos abban a házba. A kedvencem mindig is Tatyjana volt és neki több figyelmet szenteltem, mint másnak. Nem tudom már mi volt rá az okom, de már nem is lényeges. Anyámmal megromlott a viszonyunk, mert apám mellett kezdtem el dolgozni, ahogy az meg volt írva és ezt nem nézte jó szemmel. Gondolom nem ezt az életet képzelte el nekem, de ki mer apámmal szembe szállni? Mindig is egy vaskalapos ember volt. Talán a munkája miatt. Mindegy is! Szóval a Sztrahov családnál kezdtem el dolgozni, mint sofőr, ami tetszett. Mindig is szeretem a kocsikat és nekik volt egy pár. Ha kellett, akkor furikáztam azt, akit kell pl. Tatyjana. Mondjuk vele merőben más volt egy út, mert nem ügyfélként tekintettetem rá. Aztán Tatyjana egyetemre ment és a húgom is. Egyedül maradtam, de nem viselt meg. Soha nem voltam érzelgős és nem is leszek. Amúgy sem bántam, hogy elmentek. Olyan ajtók nyíltak ki előttem, melyeket el se tudtam képzelni. Már nem sofőr voltam, hanem kézbesítő. Mindig érdekelt mit szállítok és általában bele is avatkoztam a dolgokba. Azért tudtam hol a helyem, de sok mindenbe bele folytam. Ha éppen nem volt semmi dolgom, - ami azért elég sűrűn előfordul - akkor szerencsejátékoztam. Egyik Casinoból mentem a másikba és játszottam. Elég sok balhéba keveredtem és az adósságról ne is beszéljünk amit sikerült felhalmozni. Apám nem adott pénzt, hogy kifizessem, így üzletet kötöttem az ördöggel.
Most pedig járhatok egy olyan iskolába ahol elkényeztet pénztárcák sorakoznak. Drogot kell terítenem, csak azért, hogy kitudjam fizetni a zsetonok árát, melyet eljátszottam. Szívás az élet! Nem tudom, hogy miként juttattak be a falak közé, de nem is érdekel. Ha minden jól megy, akkor fél év múlva már teljesen máshol leszek. Csak okosan kell csinálni a bizniszt. Azért minden rosszban van valami jó is nem? Nekem ebben az egészben csak annyi jó, hogy Tatyjana is ide jár.

imádom a vodkát.
érdeklődve, és figyelemmegszakítás nélkül olvastam az előtörténetedet. egy igazi bajkeverővel van dolgunk, kiskorodban még kispályás voltál, de aztán bejárást kaptál a nagyok 'játszóterére'. Viszont, kíváncsi vagyok, hogy mégis milyen házba küldött el apád.
A Casino nem a barátunk. A drogkereskedelem viszont jól megy az iskolában. Csak ne Tatyjana legyen a kuncsaftod...
Minden kifogástalan volt, nyomás avatart foglalni, és kapd el az ittenieket!