Iris Juliette Feller

• 1993. február 19. • 20 • tanuló • annalynne mccord • i'm a princess •

• ELŐTÖRTÉNET
Világ életemben úgy neveltek, hogy a pénz elnyom minden emberi értéket. Hogy nélküle semmit sem érünk és ha mégis busás összeg nyomja a bankszámlánkat, olyan hatalomra tehetünk szert, ami alapjaiban változtatja meg az életünket.

Mosolyogva illegettem magam a tükör előtt az új Dolce ruhámban, amihez színben passzoló Manolo cipőt találtam anyám gardróbjában. Napok óta kutattam egy ezüstszínű pipellő után és mit ad Isten, drága jó anyámnál meg is találtam. Jól elrejtette előlem, de elég volt egy óra kutakodás és a kezembe is akadt. Nincs semmilyen különleges alkalom, egyszerűen csak elkezdődik az iskola és mivel egész nyáron szinte alig voltam az országban, szeretném megadni a módját visszatérésemnek. A szüleim rengeteg pénzt fordítottak arra, hogy a lehető legjobb nyelvi gyakorlatokon vegyek részt, ezért is töltöttem egy hónapot Franciaországban, majd még egyet Spanyolországban. A tengerparton csodálatos színre tettem szert, ami tökéletesen illik szőke hajamhoz és kék szemeimhez.
Még egy kis smink, ujjaimmal átszántottam göndör fürtjeimen és belebújtattam lábamat a tizenöt centis csodába. Máris indulásra készen voltam. Mire leértem a földszintre, meghallottam Kyle autójának jellegzetes motorhangját és ettől a számra széles mosoly kúszott. Az elmúlt két hónapban sokat rágódtam a kapcsolatunkon. Kyle-nak nem erőssége a romantika, gyakorlatilag egyetlen romantikus megnyilvánulása volt, amikor rózsákkal és gyertyákkal kidíszített lakással várt a szülinapomon. Két évvel ezelőtt… egyáltalán nem keresett, amíg távol voltam és nem tudhatom, hogy vajon mikor gondol egyet és szakít velem. Meg van a b tervem, nem fogok kétségbe esni, de már megszoktam és elfogadtam a személyiségét, nehéz lenne valaki újat megismerni.
Pedig van kiszemeltem, de erről nem igazán beszélek. Sőt, azt sem árulom el, hogy ki az. Legyen elég annyi, hogy volt alkalmam beszélgetni vele. Nem volt sok idő, de bőven elég volt arra, hogy olyan információhoz jussak, miután kutakodni kezdhettem és olyan felfedezést találhattam, amitől leesett az állam. Természetesen ez nekem még nem volt elég ahhoz, hogy elszánt és őrült tervbe kezdjek azért, hogy teljesen megismerhessem. Majd most, amikor úgy vérzem, Kyle kezében kicsit lazult a póráz.
A legmeglepőbb még számomra is, hogy kedvelem a srácot. Eszes, humoros, kedves és nem legutolsó sorban jóképű is és fogalma sincs arról, valójában milyen gazdag is. És hogy én ezt honnan tudom? Megvannak a kapcsolataim…
Az iskola előtt népes diáksereg gyűlt össze, mindenki boldogan üdvözli a másikat, máris beszélgetésbe kezdenek, látom arcukon az önfeledt mosolyt, az én szemem mégis hamar elsiklott róluk, mert megláttam valakit, aki jobban felkeltette a figyelmemet.
Megigazítottam a ruhámat, beletúrtam a hajam és felemeltem kezemet, hogy integessek neki, de hamarabb kiszúrt, mint azt vártam volna. Elmosolyodott, amitől nekem is mosolyognom kellett. Ennyi volt, egy apró gesztus. Nekem mégis teljesen elvonta a figyelmemet a mellettem trappoló, vasmarokkal szorító pasimról.

először is: miért vagy ilyen titokzatos? és miért van manolo cipőd? az előtörténeted jó szempontból volt kikészítő, ugyanis teljesen felcsigázott. kiről beszéltél? és miért nem tudja, hogy ki ő valójában? honnan tudsz róla ennyi mindent?
imádtam minden egyes betűjét annak, amit írtál, eléggé lekötötte a figyelmemet, valamint szerintem kissé különb lehetsz a többi kishercegnél, bár azért te is tudod játszani az agyad...
dobd ki Kyle-t, és hozd reflektorfénybe a titokzatos idegent! de előtte nyomás avatart foglalni!