Darcy Eleanor McMahon

• 1994/01/02 • 19 • tanuló • britt robertson • i'm a princess•

• Ma harmadjára, hogy feltúrom a fiókom, és a kis tesztet vizsgálgatva az ágyamon fekszem. Nem is igazán tudom elhinni, hogy pontosan mit is képzeltem, pardon képzeltünk, mert Archieval közösen tettük ezt, azon a szép nyári estén. Nem hiszem, hogy jót tett az a pár pohár bor, igazából szerintem allergiás is vagyok az alkoholra, mert felszabadultabb leszek, de nem ez a lényeg. Ez nem mentség, arra, hogy felelőtlenek voltunk, és meggondolatlanok.
A hajamba túrok, és hátradőlök az ágyamon. Nem lehetek ennyire szerencsétlen, ha ez kiderül, akkor biztos, hogy búcsút mondhatok mindennek. A szüleim jobb esetben is kirakják a szűrömet, hogy gondoskodjon rólam az, aki felcsinált… nem, ez rossz szó, az aki teherbe ejtett, de Archie mégis hogy tudna rólam gondoskodni? Nem tehetem ezt vele, ezzel csak magamhoz láncolnám, és bármennyire is szeretem, ezt nem tehetem meg vele. Hiszen… hiszen meg se érdemlem. Tudom, hogy önző vagyok, és fel kellene vállalnom, hogy szeretem, de nem merem. Én nagyon remekül megszoktam az életem, hogy mindent megtehetek, hogy mindenki körbeugrál. Aggódom is érte, hiszen apám meg a bátyáim kikészítenék, ha kiderülne, mi történt.
A párnámba temetem az arcom, és gyerekesen kalimpálni kezdek a lábammal. Nincs itt senki, megtehetem, vagy legalábbis azt hiszem. Az elmúlt pár hétben nem igazán tudom, mit szabad és mit nem. De úgy határozottan nem szabadna viselkednem, ahogy az elmúlt két hétben tettem. Nem hanyagolhatom el a kapcsolatunkat, csak azért mert én pánikba estem, és nem tudom, mit tegyek. Meg kell beszélnünk, tudom, csak… NEM! Nincs csak.
Felpattanok, felkapom a telefonom, és futva indulok el megkeresni Archie-t. Az se érdekel, ha az idióta haverjaival van, beszélnünk kell, nem hagyhatjuk ezt annyiban. Nem, határozottan döntenünk kell, mert aggaszt, hogy őt fele annyira se ejtette kétségbe a gondolat, hogy gyereke lesz, mint engem. Tizenkilenc vagyok, az isten szerelmére, pánikolhatok, viselkedhetek furán, és lehetek gyerekes!
Végigszaladok az udvaron, ott ül a padon, és ahogy gondoltam, van vele valaki. De most ez nem fontos, az fontosabb, hogy ha megállok, nem fogok tudni rendesen beszélni. De ettől függetlenül szaladok, és csak Archie előtt fékezek le, a térdemre támaszkodva, és a fülem mögé tűrve a hajam. Ahogy rá nézek, már megbánom, hogy kimerészkedtem a szobám védelmet nyújtó négy fala közül. Veszek egy mély levegőt, hogy rendezzem a légzésem, és felhúzom a szemöldököm.
- Van rám pár perced? Beszélnünk kéne. – Közlöm vele tárgyilagosan, majd elindulok, hogy jelezzem, ez csak rá tartozik, és csak remélni merem, hogy követni fog, nem pedig ignorálni, amiért az elmúlt két hétben nem beszéltem vele.

hát ez bekapta a legyet... elnézést. átéreztem, hogy mit érezhetett Darcy, de azért nem teljesen, hiszen a tudatában igyekeztem annak lenni, hogy ez nem valóságos... én a világ másik végébe szaladnék egy ilyen hírtől. kíváncsi vagyok, hogy Archie vajon hogyan fog reagálni?
reméljük, hogy a szülei nem rontják el Darcy szerelmének(?) az arcát. igazán élvezetes előtörténet volt, habár érdekelt volna a folytatás is
elfogadvaa, és nyomás avit foglalni!^^