Bambi Freelove

• 1994. Március 21. • 19 • tanuló • Alice Greczyn • I'm a lucky •

• ELŐTÖRTÉNET

Bambi Freelove

Mikor ezt a nevet kellett odabiggyesztenem a felvételi lapomra elgondolkoztam. Elsőnek az jutott eszembe, hogy az őseim mennyire lehettek benyomva, mikor ezt a nevet választották nekem. Most komolyan, ki ad ilyen nevet a lányának? Miért pont Bambi? Ó anya, ezt jól elcseszted nekem. Már csak azért is, mert ez a név egy olyan ártatlan lány képét juttatja az emberek eszébe, aki soha sem nyúlna káros szerekhez, sosem balhézna és kötne ki az őrsön. Egyszóval olyan lenne, mint a mesebeli őzgida. Néha vicces belegondolni, milyen lenne, ha én is olyan ártatlan kis tökéletesség lennék. De nem vagyok és ezért hálát adok az égnek. Már rég leszoktam a gyerekmesékről, amiben a jó győz, a rossz pedig megbűnhődik. Tudom, hogy a hercegnők közel sem olyan kedvesek, mint amilyennek láttatni akarják őket, azzal is tisztában vagyok, hogy a hercegek sem valami becsületesek és pláne nem fehér lovon közlekednek. Kissé talán kiábrándító lehet, de ez az igazság. Ha pedig belegondolok, hogy kislányként mennyire hittem ebben az egész maszlagban… hát, inkább ne firtassuk. Visszatérve a nevemre és jobban belegondolva, a külsőmet nézve teljesen illik rám. Hosszú barna hajam van, vékony, sportos testalkatom van, nagy barna szemeim vannak, ami lássuk be, igenis hasonlít egy őzikéére. Aztán itt van még, hogy imádok futni és versenyszerűen űzöm is. Viszont a személyiségem teljes ellentéte a mesebeli Bambiénak. Nem részletezném, szóval csak egy valamit említenék meg; gyógyszerek. Erősen gyógyszerfüggő vagyok, a kedvenceim a fájdalomcsillapítók, altatók és nyugtatók. Persze ezeken kívül minden mást is beveszek, amit eléggé erősnek gondolok ahhoz, hogy bódult állapotba kerülhessek tőle. Volt, hogy kipróbáltam a kisebb drogokat is, de csak igen nehezen tudtam hozzájutni a szüleim tudta nélkül. Őket szeretném meghagyni abban a hitben, hogy az édes, aranyos, okos és elbűvölő kislányuk vagyok, akinek nincsenek zűrös ügyei. Ezért is jelentkeztem a Westburry-be (na meg, mert halottam mik folynak ott a színfalak mögött). Ó pedig ha tudnák hányszor éjszakáztam már az őrizetben, arra várva, hogy a nagybátyám értem jöjjön. Ó igen a nagybátyám, ő az egyetlen, aki tud a zűrös dolgaimról és ahelyett, hogy megpróbálna leszoktatni a gyógyszerekről, csak adja alám a lovat. Hát csoda, ha hozzá járok azokért a fenomenális színes bogyókért? Mert szerintem egyáltalán nem meglepő. De hogyan is jutottam el a nevemtől egészen idáig? Már nem is tudom, hisz’ reggel is bevettem néhány fájdalomcsillapítót…

Hát... őszintén megmondom, amikor megláttam a nevedet, azt hittem, viccelsz velünk :"D De így elolvasva a történetedet nem is találom olyan rossznak, legalábbis szépen köré építetted a sztorit. El is fogadlak, irány foglalózni