Archibald Cameron Stown

• 1993.05.03. • 20 • tanuló • dylan o'brien • i'm a lucky •

• ELŐTÖRTÉNET
Szóval tudnod kell rólam, hogy izé, én azért nem hordom azt a szemüveget, mert förtelmesen áll. Tudom-tudom, ha már apámék kidobtak rá egy rakat pénzt, akkor nem kellene ilyen hanyag módon az alsógatyáim közt tárolni... meg néha a cipős szekrényben, de egy kissé trehány vagyok. Aminek nem érdekel a sorsa, azzal hajlamos vagyok nem foglalkozni és néha az emberek terén is ezt érzem. Hm, nem. Az összes ember sorsát a szívemen viselem, mert ezt nevelték belém húsz éven keresztül és fogott rajtam az anyai meg apai szigor. Hát, épp ezért tengődöm a társadalmi ranglétra legalján. Kezdjük az elején, mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy máris rossz benyomást keltettem.
Tehát, Archibald vagyok. De utálom a nevemet. Voltaképp tíz éves korom óta mindenki Archienak szólít, leszámítva a nagymamámat, aki ragaszkodik a Cameronhoz, merthogy az ő férjét, az én nagypapámat is Cameronnak hívták. A Cameron jó név, mondhatni elég menő, de az Archienál nem jobb. Archie. Imádom a nevemet, de csak ebben a formában.
Van egy húgom. Yasmine imád szapulni, amiért szeretem a sajtos makarónit és örömmel jelenti be anyáéknak, ha épp valamilyen szabályt akarok áthágni. Yas... ő egyszerűen csak egy idegesítő kistestvér, akit legszívesebben máglyán égetnél el, de nem teszed, mert tudod, hogy az törvénybe ütköző. Egyébként meg, titkon ölni tudnék érte, ha bántanák és az összes don juant seggbe rúgnám, aki csak rá mer nézni. De nem teszem. Elvégre, egyszer neki is nemzenie kell majd a következő generációt és én ott leszek, hogy ragaszkodjon a Stown vezetéknévhez.
Tudtad mellesleg, hogy tizenhárom éves koromban szétcsaptam a fejemet egy befőttesüvegben? A drága nagyapám a földre tette és már akkor is túl okos voltam ahhoz, hogy mentesüljek egy ilyen baleset alól. Orra buktam a betonon, a homlokom pedig összecsókolózott az üveggel. Azóta egy hófehér heg terpeszkedik a csúnya seb helyén.
Hoppá és még egy szót sem ejtettem róla, miért vagyok itt. Voltaképp újságírást akarok tanulni, mert jó vagyok benne. Nem, nem csak én gondolom így, hanem mindenki, aki már nyert némi betekintést a munkáimba. Pénzben persze nem dúskálunk, épp ezért kell az aljanép táborát erősítenem és elviselni a megaláztatást, amiben a gazdag ficsúrok részesítenek minket. Tudod, azok a nagymenők, akik a barátnőik oldalán piszok vagánynak képzelik magukat, közben sík hülyék és csak apuci pénzén képesek életben maradni...
Ja, ha már az ilyen kemény legények barátnőiről esett szó: nekem is van egy. Igazi hercegnő, bár a rendesebb fajtából. A gond csak az, hogy Ő nem akar engem felvállalni, ezért már három hónapja csak titokban randizunk. Fantasztikus! Palira vesznek, én meg nem foglalkozok vele. Ez még a kisebb probléma lenne, de a múltkor teherbe ejtettem. Aha. Tehát már az úton van az a bizonyos második generáció. Egy kicsi Stown... Miért nem vagyok piszok ideges miatta? És Ő miért engem okol? Nem értem a nőket.

Mit ne mondjak, jól összeszedted az életed Viszont biztató, hogy ennyire véded a húgodat. Az viszont már kissé gubancos, hogy miként fogod felnevelni azt a gyereket, már ha kedves barátnőd úgy dönt, hogy megtartja. De sok sikert hozzá