Nick Mitchel

• 1989.02.11 • 24 • foglalkozás: idegenvezető • play by: Francisco Lachowski • I’m normal person •

• ELŐTÖRTÉNET

Még mindig rémálmok gyötörnek, pedig már évek teltek el azóta, hogy Max meghalt, pedig már rengeteg idő eltelt azóta. Mégis valamilyen okból kifolyólag látom magam előtt a temetés napját, ahogy magamhoz ölelem a zokogó Saraht, vagy pedig egy autót vezetek valahol London külvárosában, és hírtelen megérzem tekintetét a tarkómon. Brr kísérteties. Álmos fejjel kelek ki az ágyból, és egy nagy nyújtózás után dörzsölöm meg a szemem, hogy az órámra pillantva konstatálhassam, még csak hajnali öt harminc van, lenne fél órám aludni, azonban már nem tudok visszafeküdni, úgyis csak forgolódnék. Helyette inkább végigmegyek a reggeli mantrámon. Az utóbbi időben valahogy szokásom lett minden reggel megcsinálni ötven fekvőtámaszt, mely valamilyen szinten kirázza az álmot a szememből, és sokkal frissebben indulok munkába, mint előtte. Ráadásul hétvégenként futni járok, bár ez jelenleg egyáltalán nem látszik meg rajtam. Halkan, hogy ne ébresszek fel senkit a fürdőszobába sietek, és a vizet megengedve veszek egy gyors és forró zuhanyt lemosva magamról minden rámragadt koszt és izzadtságot. Szeretek a forró víz alatt állni jó sokáig. Olyankor úgy érzem, mintha a világ nem létezne számomra, mert egy forró vízfüggöny választ el tőle. Minden baj kívül rekedt, belül meg csak azok vannak amik igazán fontosak számomra. Miután végeztem még egy gyors borotválkozás, és valami rövidke reggeli belefér az időmben, de a következő pillanatban már indulnom is kell, ha nem akarok rohanni, hogy elérjem a buszt, mely elvisz a munkahelyemre, ahonnan majd kiiírányítva egész nap London nevezetességeit mutogathatom gazdag túristáknak. Nem éppen egy álommeló, és nem is keres a legjobban de egy fix állás, és nem merek váltani az ismeretlenbe, főleg annak tekintetében, hogy még egy évem hiányzik az egyetemből, addig nem valószínű, hogy tolonganának értem a különböző cégek, jelen helyzetünkben pedig nem tehetem meg, hogy kivárok, mert lényegében majdnem csak az én fizetésem tartja el az egész családot. Leülök az irodámba, és malmozok az ujjaimmal, mikor megcsörren a telefon, és közli, hogy mikor és hol legyek. Remek, ez a nap is jól kezdődik..

részvétem max halála miatt...
rendkívül érdekes betekintést nyerhettünk a karaktered egy napjába. egy átlagos munkájú fickó, akinek jóképűsége ellenére vannak érzései, legalábbis a testvére/i irányába. jaj, szegény nők...
találtam az előtörténetedben rendkívül jó hasonlatokat is, vagyis én annak nevezném őket, például, hogy a meleg zuhanyvíztől kireked minden baj...
és ha nem fizet jól az állás, ide még mindig jöhetsz tanítani, bár őszintén szólva féltem tőled a lányaimat.
remek előtörténet, nem is tudnék mibe belekötni, nyomás avit foglalni, és rohamozd meg a játékteret!