Leonard Blase

• 1991.04.01 • 22 • foglalkozás: tanuló • play by: Andrew Cooper • I’m a prince •

• ELŐTÖRTÉNET


Sokan álmodoznak arról, hogy egy hercegi családba születve mesés életet élnek, nem törődnek semmivel csak szórják a pénzt és élik az életüket buliból buliba vándorolva. Nos sajnálatos módon ki kell ábrándítanom az ilyen embereket a vágyálmokból. A valóság teljesen más. Lényegében pont az ellenkezője történik mint amiről képzelegnek, az idő nagy része különböző hülye szokások betanulásával, rengeteg gyakorlással, és oktatással jár, amitől már az embernél hamar betelik a pohár, mégis muszáj csinálni ha már te vagy a következő utód, aki majd megkapja a címet és „boldogan él míg meg nem hal.” Persze egy ideig mindenképpen megdolgozol azért, hogy büszkék legyenek rád azok a szülők akiknek idejük sincs, hogy veled foglalkozzanak, mert lefoglalja őket a sok hivatalos ügy éppen ezért dajkák, és lakájok „nevelnek fel.” Azonban mikor kikerülsz a forgatagból, azáltal, hogy bekerülsz egy nívós középiskolára, egyetemre, megérzed a szabadság ízét, és ott valami megváltozik benned,,,Olyan dolgokat próbálsz ki amiket korábban még soha, vagy csak a legnagyobb titokban tudtál, mint az alkohol vagy a füves cigi, megismerkedsz a szabadság és az öngondoskodás fogalmával. Talán ez a legjobb rész az egészben, mégis itt sem lehetsz teljesen önmagad, hiszen rengetegen vadásznak a mocskos kis titkaidra, pletykákat terjesztenek rólad, és még ha nem is igaz, a családod hírnevét már akkor negatívan érinti.
Viszonyom van az igazgatónővel, aki történetesen valahol nagyon nagyon a távolba nyúlva még a rokonom is, hiszen az angol nemesi házak egy családfáról fakadtak valamikor. Viszonyom van vele, és jó érzés. Jó dolog mellette feküdni, megérinteni selymes bőrét, megcsókolni puha ajkait, mégis még a legjobb barátomnak se mondhatom el, hiszen elég csak egy elborult pillanat, amikor valaki olyannak fecsegi ki a titkot akinek nem kellene, és máris vége mindennek. Azt pedig nem szeretném, bár őszintén szólva nem izgatna különösebben. Van annyi elkülönített pénzem egy saját magam által nyitott számlán, hogy vegyek egy eldugott szigetet rajta egy házzal, és boldogan éljek míg úgy tetszik. Ha úgy alakul még Cherylt is magammal viszem, bár kétlem, hogy sokáig élvezné a társaságom, egy próbát mégis megér a dolog. Azonban ez még nem történt meg addig pedig folyik tovább az alkohol és a szerelem minden mennyiségben, na meg a drog, és a kis hercegi ördögfiókák kikapcsolódnak mert így kell élni. Meg amúgyis az egész Westburry csak egy vicc, egy álca ahol a felszínen mindenki kedves, alatta pedig az első gyanús mozdulatra beléd eresztik a tárat, csak nehogy véletlenül kiderüljön apuci pici hercegnője a valóságban egy igazi vadmacska akin már végig ment a fél suli.
Ez kedves hölgyeim és uraim a hogyan írjunk 436 karaktert feleslegesen mindenféle dologról. Köszönöm türelmüket és adományaikat, melyet ezennel bejelentem, hogy az alkoholutánpótlá számára fogjuk odaadományozni.
Leonard Blase voltam.

blase, te nem vagy tisztában magaddal. olyan jó előtörténetet írtál, miközben arról pampogtál, hogy tele van zagyvaságokkal, bár kétlem, hogy fogalomzavarod lenne, és egoból sincsen hiány, szóval gyanítom, megsüthetett a nap.
a karaktert pont ilyennek képzeltem el. örülök, hogy te alkottad meg, és egyben köszönöm is neked. jobb kezekben nem is lehetne.
nem akarlak tovább fényezni, nyomás avatart foglalni, és utána elcsennélek egy játékra.