•
• - Keményen kell tanulnod, November! Ez az év a legfontosabb, nem lazsálhatsz! Kinőttél már szórakozásból, csak a tanulás, értve vagyok? – Apám előtt állok, és kapom az évi egyszeri tanácsadást. Másfél órája hallgatom, hogy a kitűnő nem elég, ennél is jobbnak kell lennem. Egy óra után kikapcsolt az agyam, nem fogad be többet, azt a fekete foltot nézem apám portréján, ami az asztal mögött lóg. Ha felhívnám rá a figyelmet tuti, hogy nagyon megbüntetné a festőt, de igazából fogalmam sincs, hogy pontosan miért is kell neki festett kép, mikor simán ki tudna nyomtatni egy képet életnagyságban, és kibiggyeszteni az asztala mögé. De nem, mert ő nagy arisztokrata, és muszáj, hogy festett portré legyen róla.
Anyám is arisztokrata, kényszerből ment hozzá apámhoz, meg is lett az eredménye. Mióta megszülettem, nem láttam őket egymásra mosolyogni, szerencse, hogy nem csalják egymást. Külön szobában alszanak, szinte külön lakrészben. Apám a lordok egyike, anyám meg Dél Korea legnagyobb iparmágnásának egyetlen leánya. Remek páros, mindkettő hideg, fegyelmezett, én meg ilyen lettem. Komoly, felelősségteljes, de vidám. Amit fogalmam sincs, honnan szedtem, csak úgy kialakult szerintem.
Elmosolyodom, és a számhoz emelem a kezem, hogy ne váljon nevetéssé az a gyér kuncogás, amit kiengedek, ahogy észreveszem, apám pont olyan pozícióban áll, mint a portrén.
- Mi olyan vicces, November? Azt gondolod, hogy puszta szórakozásból beszélek itt neked a jövőd fontosságáról? – Ujujj, mérges, jobb, ha menekülök.
- Nem apám, sajnálom. Tisztában vagyok vele, mit vársz tőlem. Nem kell aggódnod, tudom, mit vársz tőlem. – Közlöm vele higgadtan, majd finoman meghajolok, és távozni készülök. Azonban hangja megállít, és az, ahogy enyhe aggódással néz rám.
- November… szeretném, ha Luke mindig melletted lenne, még az iskolában is. Lehet, hogy rajtad keresztül akarnak majd bosszút állni rajtam. – Hangja gyengéd, aggódó, pillantásától egy kicsit felmelegszik a szívem. Tudom, hogy apám nem jó ember. Azt is tudom, hogy gyakran bánt másokat, gyakran keveredik kétes ügyekbe, de engem szeret, és óv. Elmosolyodom, bólintok, majd újra meghajolok. Sohasem öleltem még meg, vagy adtam neki puszit. Nem volt illendő. Elvégre én egy arisztokrata lány vagyok. És az arisztokrata lányoknak nincsenek érzelmei.