• ELŐTÖRTÉNET

Tanulnom kell, muszáj... Ez volt az egyetlen valamirevaló gondolatom. Nagyon sokat kellett tanulnom ahhoz, hogy sikerüljön ösztöndíjat kapnom, és nem szeretném megtörtni a felfelé ívelő karrieremet, nekem céljaim vannak, nem szabad eltérnem tőlük. De tegnap este... jaj, kicsit felöntöttem a garatra, sajok a fejem, sok volt a tequila, az utolsónál már mindent sóztam, ami az utamba került, dehát szerelmet felejteni nem egyszerű, sajgó szívvel rosszabb tanulni, mint fájó fejjel alapon, megtörtem a dolgot. Felkászálódtam kelletlenül, fájdalmas nyöszörgéssel, ettem valamit, és utána döntöttem egy kis narancs levet, majd szép toronyba rendezve a tanulni valókat, leültem eléjük... tipikus. A tanulásomat masszív nem tanulással kezdtem, hanem az ablakon kifelé meredéssel.
A családom átlagos, semmi különös nincs bennük, talán a nagypapám kitűnt, hihetetlenül okos volt, ő segített, támogatott, mellettem volt. De a halála… kirántotta a talajt a lábam alól, és csak a fájdalom maradt egy ideig, lassan ébredtem fel, igen, egyetlen barátom maradt addigra, mindenki mást elüldöztem.  Későn derült ki, hogy ő miért maradt. Szeretett, szerelmes volt belém. Egy ideig nevetséges badarságnak tartottam, és ő elfogadta, hogy falakba ütközik, de aztán akarva- akaratlanul elkezdtem őt nézni, aztán hozzá akartam érni, és a végén már arra eszméltem, hogy berántom a mosdóba, magunkra zárom az ajtót, hogy senki se láthassa a forró csókcsatáinkat, melyeknek a végére mindig ő nyert. De vége lett, elköltözött, és én visszatértem a tanuláshoz, belefojtottam a magányt, jöttek-mentek a fiúk, volt, amelyiket komolyan vettem, volt, akivel viszont mindketten úgy voltunk, hogy „ ameddig nem találunk szerelemre jó lesz”, velük még mindig barátságot ápolok, a többiekkel nem. Nem rég lett vége az újabb kapcsolatomnak, és lassan heverem ki, idő kell, nem sok, de kell. Sok ha van az életemben. Ha nem halt volna meg a nagyapám, lehet, nem jöttem volna össze a barátommal, és még mindig lányokkal lennék. De egy soha nem volt kérdéses; a tanulás. Tanulnom kell, tanulni fogok mindig is.