• ELŐTÖRTÉNET
El akarok menni Londonból. Most már semmi az ég adta világon nem köt ide. Testvéreim nincsenek, anya meghalt, apa a világ másik végén… Senkinek sem tűnne fel, hogy elmennék és többet vissza se jönnék. A szomszéd hölgy mondta a minap, hogy mennyire lestrapáltnak nézek ki. Most tényleg ennyire hülye vagy csak tetteti? Vagy talán már annyira öreg, hogy nem emlékszik mi történt két és fél héttel ezelőtt? A lakásunkba betörtek, anyát pedig meggyilkolták. Én hol voltam? Christiannal, a pasimmal egy buliban, onnan pedig egyenesen a rendőrségre vittek. Több napon keresztül folyt a kihallgatásom, nem akartak elengedni, tekintve, hogy a lakásunk nem éppen mondható biztonságosnak. Mikor viszont oda merészkedtem, sírógörcs kapott el. Szétnéztem a lakásban, mindenhol eltört üvegek, eldöntött székek, szétvágott ruhák. Már nem az a kedves lakás volt, mint egykor. Féltem ott és nem akartam egy percet sem ott tölteni, mégse volt más választásom. Apám a hírre még csak haza sem jött, így hát egyedül maradtam abban az otthonnak már nem nevezhető valamiben, ahol megölték az anyámat. Az egyik nyomozó megkérdezte, hogy nem érzek-e bűntudatot. De igen, méghozzá hatalmasat. Én épp egy buliban táncoltam, smároltam a barátommal, amikor az anyám kínok közepette meghalt, én pedig több utcányira voltam tőle. Talán emiatt lettem gyanúsított, mert nem tartózkodtam otthon, nem tudom. A barátaim bíró előtt megesküdtek az alibimre, éppen ezért nem tudtak már mit fogni rajtam a rendőrök. Nem értem miért akarták ennyire rám kenni az egész gyilkosságot, amikor az életben anyát szerettem a legjobban, ő rá néztem fel, ő volt a példaképem, a legfőbb bizalmasom. Most viszont már nincs többé. Apám reakciója erre mi volt? Semmi… Vagyis, annyi csupán, hogy felbérelt mellém egy testőrt. Nem tudom ki az, hiszen mostanában túl sok új ember került a közvetlen környezetembe, én pedig nem éppen a jó emberismerő képességemről vagyok híres. Sőt, általában mindig, minden téren rosszul választok. Tehát most sem tudom, ki lehet apám beépített embere, de nem is kell tudnom. Kiterveltem, hogy megszökök. Meglépek, hátam mögött hagyom Londont és elmegyek innen jó messzire. Senkinek nem fog feltűnni, hogy nem leszek itt, maximum az érdek barátaim fogják furcsállni a dolgot, de mivel csak a pénzem miatt barátkoztak velem, nem fognak túl sokáig siratni. A testőr pedig szépen szólva lekophat. Vagy kapjon el, már ha el tud…