Savannah Elwood

• 1994.szeptember.15. • 19 • foglalkozás: tanuló • play by: Miley Cyrus • i'm a princess •

• ELŐTÖRTÉNET
Hogy mi a legjobb dolog, ami az emberrel történhet? Mégpedig az, hogy a legjobb barátja egy fiú, akinek bármit elmondhat, mert nem nézi hülyének, nem kotyogja ki senkinek és remek tanácsot ad, ha arra van szükség. Talán ezért is szeretem ennyire Noaht, és ezért fogadtam el azt, hogy nála alszok.
Már ezerszer aludtam nála, de az már régen volt, akkor még nem történtek különös dolgok az életünkbe, nem volt olyan, hogy csók, se nemi aktus más személyekkel. Felnőttünk, ez a legegyszerűbb magyarázat azokra a dolgokra, amik velünk történtek.  
Hangosan bömböltetve a rádiót érkezem meg a felhajtójukra, majd bevágva a kocsim ajtaját és kiszedve a cuccomat, csengetek be a házba. A jól ismert dallammal cseng ki, és a még jobban ismert csoszogó hang hallatszik a túloldalon.
- Jó estét Mr. Boxer. – köszöntem rá mosolyogva, majd meg sem várva reakcióját be is mentem az ajtón, és megálltam. Vigyorogva néztem rá, majd lehúztam a cipőmet. – Azt mondtad jöjjek át, hát itt vagyok… de mi ez a hiányos öltözék?
- Nem hittem, hogy ilyen hamar ideérsz. Amúgy meg… örülj, hogy van rajtam alsó. – kacsint, majd nevetve csukja be az ajtót és indul fel a szobájába. Én pedig ledobva a táskámat követem. Felérve a szobájába viszont nagy meglepetés tárul elém, meglepődve állok meg az ajtóban.
- Te kitakarítottál? Hogy létezik? – kérdeztem elképedve, majd lábujjhegyen bementem a szobájába, mélyen szívtam be a levegőt. Nem bűzlött a cigitől, nem látszottak a különböző bogyók, jobban tetszett így.
- Na ne legyél már ilyen, inkább örülj neki. – hirtelen kerül a hátam mögé, majd meg sem várva a reakciómat felkap és az ágyra lök.
- Te neked elmentek otthonról. – sóhajtom a nyakába kapaszkodva, elterülve az ágyon, de magammal rántva őt is. Kevés hely volt köztünk, éreztem leheletét arcomon. Ajkamba haraptam.
- Ezt még nem szoktad meg? – nevet, és minden mozdulatát érzem magamon, istenem, csak ne nézne ennyire.
- Mindig meglepsz Noah. – kuncogtam, majd ledobtam magamról és felültem. Ilyen barátot keresve se talál az ember, s szerencsésnek érzem magam, remek barátom van, nagyon örülök neki. Többet ér, mint a legtöbb ember együttvéve, és ez nekem számít, ő számít.

Azt a mindenit, hát, igencsak szerencsések vagytok De csak én érzem, hogy lenne ott némi nem baráti szikra is? Irány foglalózni