James Elijah Cornell

• 1993. 05. 10. • 20 • városlakó • Alex Arnold • I'm a normal person  •

• ELŐTÖRTÉNET
- Gratulálok, seggfej. - megveregette a vállam, majd felnyitott még egy sört. Lógattuk a lábunk a vízbe, illetve én személy szerint még a farmerom szárát is, úgy nagyjából a térdemig. Rágyújtottam. Hogy őszinte legyek, marhára nem volt kedvem beszélgetni vele.
- Igazából számítottam rá... - sóhajtottam, majd a füstöt kifújva kivettem a kezéből a sört.
- Számítottál? Úgy érted, öt tantárgyból bukásra álltál félévkor, és csak számítottál arra, hogy... - elharapta a mondat végét. Elvette a kezemből a cigimet, míg én a sörét ittam, majd két slukk között így folytatta. - Én eleve azt csodálom, hogy felvettek ebbe a szar suliba. Úgy értem, hülye is vagy, pénzed sincs... komolyan, mondj egy dolgot, amihez értesz. A pofára esésen túl. - röhögött, mire kábé úgy néztem rá, ahogy te néznél rám, ha alkalmasint a megerőszakolásodra tennék ajánlatot.
- Rajzösztöndíjam volt. Meg jó pont volt, hogy zenélgettem.
- Te azt zenének nevezed? - megint nevetett, majd nagy testvériességünkben visszacseréltük a sört a cigire. Egy ideig hallgattunk. A csendet végül én törtem meg.
- Igazából engem nem zavar. Van egy csomó londoni suli, ahová járhatok, a tájékoztató mellé küldtek ajánló levelet is... Anyámék ki fognak akadni, hogy pályafutásom alatt már a hetedik iskolából dobnak ki, de ezen túl tényleg nem para.
- Elijah, húsz éves vagy, szard már le, mit mondanak a szaros kis szüleid, ezt most magadnak szarted el. - Már majdnem kiabált, valószínűleg indulatainak kilencven százaléka annak köszönhető, hogy ügyet sem vetettem rá, hanem magam elé meredve a vízbe hamuztam.
- Lenyűgöző a szókincsed. Komolyan. Megható, hogy így aggódsz értem.- feleltem hosszas szünet után, nagyokat pislogva. Ő a szemeit forgatta. Én megint sóhajtottam. - Oké, innen is kibuktam. Felfogtam, hogy lúzer vagyok, de könyörgöm, a cigim végére kérlek, ne vágj pofákat.
- Csak aggódom érted.
- Nancy is aggódott Sid-ért, és mi lett a vége?
- Hét késszúrás.
- Na látod.
- Mit látok?
- Az okot, hogy miért kéne befogd, aranyapám.
És csak hallgatott. Meg én is hallgattam. És így néztünk egymásra pár percig, míg végül hirtelen ötlettől vezérelve kivettem a sört a kezéből és felhajtottam a maradékot, majd a kiürült fémdobozt a vízbe dobtam. Bámulta a vízgyűrűket a doboz után, majd elgondolkodva még ennyit mondott:
- Tudod, néha oltári nagy paraszt tudsz lenni.
Ó, tudom, tudom, hogy ne tudnám?

Húha, fiam, nem ártana tanulni is valamit, a hetedik suli? Nem semmi... Irány foglalózni