Poppy S. Harris

• 1993/július/22 • 19 • foglalkozás: tanuló • play by: Amanda Hendrick • I'm a princess •

• ELŐTÖRTÉNET
Az ember életében sok rossz és sok jó történik. Tulajdonképpen egy hullámvasút az egész, annak minden pillanatát élvezni kell még akkor is, ha éppen úgy érzed kifogod dobni a taccsot. Kellemetlen, de még is jó, hangos sikoly szakad ki torkodból. Mert az élet már csak ilyen, legalábbis Westburry-n ilyen. Megszoksz, vagy megszöksz alapon megy a játék, mely sokaknak az egész életét jelenti. Egyesek királykisasszonyként járnak teremről teremre, lépteik szinte arany nyomot hagynak a padlón, mások pedig vért verejtékezve, nagy áldozatok árán jutnak be az iskolába és mintha számkivetettek lennének bújnak meg a padok mögött. Nem lehet mindenki gazdag, nem is kell, hogy azok legyenek. Pénzes gyereknek lenni jó, tapasztalat. Végül is ki ne akarna annyi pénzt költeni magára a plázában amennyit csak akar? Ki ne akarná, hogy mindenki a kegyeibe akarjon férkőzni? Ki ne akarna millió barátot...hm. Várjunk egy percet! Millió barát? Óhh... ugyan, nekünk régóta nem azért csapja valaki a szelet, mert annyira szeret minket hanem mert hatalmat akarnak, ők is népszerűek és kiváltságosok akarnak lenni. Járni akarnak a népszerű fiúkkal és együtt vásárolgatni a ciklonokkal. És itt jövök én a képbe. A pasim egy szerencsésnek titulált, agyontetovált zenész. Én pedig? Nos, királykisasszony vagy mi a szösz vagyok. Nos leszögezném, nem vagyok szőke, nem vagyok pláza cat, se semmi. Külsőm sokkal inkább hasonlít egy emo és rocker keverékére, de még sem merik megtenni, hogy packázzanak velem. És miért? Mert itt a pénz az úr, amiből nincs hiány a Harris házban. Azért jöttem ebbe az iskolába mert beakartam bizonyítani, hogy bárki tartozhat ide, bárki kivívhatja a tiszteletet. Nos, nem vagyok a legnépszerűbb, hisz nem vagyok egy angel megjelenésű szépségkirálynő, de legalább van szívem és a sok lúzernek elmondott diák ezt látja. Nem akarok senki megmentője lenni, senki forradalmárja, csupán egy egyszerű lány vagyok aki rávilágít a másik oldalra is. Nem csak  azt lehet kedvelni aki az elitek közé tartozik, az ösztöndíj által bejutott skacok is ugyanolyan vad bulikat csaphatnak akárcsak a menők nem? Nah jó nem... ők nem bevállalósak és nem lenne rá pénzük. Oké! Itt egy kicsit meghanyatlott a tudomány és lejeb kapcsolom a lázító beszédem vehemenciáját, de kérdem én. Számít bármit is az, hogy ki honnan jött? Számít ki kinek a gyereke? Nos elvileg nem, és az lenne a normális, ha nem számítana, de gyakorlatilag nagyon is ez uralja. Rossz eszme szerint megy ez az iskola, de ettől függetlenül remek utat biztosít a remek jövő felé. Nos Poppy-t hallották olvashatták és NEM! Nem indulok diákelnöknek... thank you! =^.^=

esküszöm, a szöveged részleteit nagyon szívesen beletenném a világleírásba, vagy az oldal tetején látható generaltitles-be, ugyanis a westburry-t tökéletesen írtad le, és az odajáró diákokat is. a karaktered eszméletlenül jó, hiszen sikerült megőriznie önmagát a pénz ártó leple alatt.
egy ilyen lány bizony akkor is diákelnöknek lenne való, hiszen tudja, hogy mindkét oldalnak mi a jó! csakhogy ehhez inkább már egy külön iskolát kellene alapítani...
az előtörténeted lekötött, nem kellett szenvednem az olvasása közben, hiszen remekül fogalmaztál, ráadásul érdekes dolgokról is! nyomás avit foglalni, meg hááát jelentkezni elnöknek:roll: