Jennell Caitlyn Mason

• 1992./március/22 • 21 • foglalkozás: tanuló/díler • play by: jade thirlwall •  I'm the addicted one •

• ELŐTÖRTÉNET
- Bassza meg! - káromkodok egy nagyot majd letérdelek a földre, és neki állok össze szedegetni a pirulákat. Hogy a fenébe tudtam ilyen bénán kinyitni ezt a zacsit? És mégis mi a jó fészkes fenét akarok én ezzel a kemény droggal? Azt már az elején meg fogadtam hogy attól hogy én még árulom nem fogom szedni. Most mégis arra készülök, hogy beveszek néhányat, talán mellé még egy kis kokót is felszívok. Ha anyám ezt látná, biztosan szívinfarktust kapna. Ha a két évvel ezelőtti énem látná hogy mivé fog válni, tuti inkább megölte volna magát. Még jó hogy senki, SENKI nem tudja hogy kibaszottul elfuseráltam az életemet. Az egész akkor kezdődött amikor idejöttem Londonba, hogy beiratkozzam a Westburry-be. Még ártatlan, naiv kislány voltam aki hitt a szőke hercegben meg az unikornisokban. Aztán persze rossz társaságba keveredtem, és mint kiderült csak azért barátkoztak velem hogy aztán elvegyék az összes pénzemet. Nemhogy csóró lettem, de még le is csuktak mert az egyik seggfej bele csempészett a zsebembe egy zacsi kokaint, amikor lekapcsoltak minket a zsaruk az autópályán. Szóval nem csoda hogy végül is erre a sorsra jutottam. A dílerkedés a legjobban fizetett meló, és nekem most rohadtul nagy szükségem van a pénzre. Tudom hogy nagy kockázatot vállalok azzal, hogy az elkényeztetett kis gazdag gyerekeknek árulom az anyagot, de nem tehetek mást.
- A rohadt életbe!! - újabb zaftos káromkodás hagyja el a számat amint az összeszedett pirulákat bevágom a csapba. Sikerül az utolsó pillanatban kikapnom egyet mielőtt elsüllyed a lefolyóban, s gondolkodás nélkül rakom nyelvemre, majd nyelem le. Ezek után kisétálok az apró kis fürdőszobából és elnyújtózom a kanapén. A drog aminek a fele már valahol a csatornában úszkál nem az enyém. És az száz százalék hogy követelni fogják rajtam, de jelenleg túlságosan is fáradt és nyűgös vagyok ahhoz hogy ilyesmivel törődjek. A lakótársam bármikor haza érhet, s akkor neki áll arról prédikálni hogy mekkora egy felelőtlen idióta vagyok, és ezzel a viselkedéssel csak tönkre teszem az életemet. A végén még fogja a sátorfáját és itt hagy. Már rengetegszer megfenyegetett azzal hogy lelép, mert nem akarja magát bele keverni a piszkos kis ügyleteimbe. Akkor pedig egyedül maradok. Tök egyedül.

Csak árulod, nem szeded, mi? Remélem azért, hogy sikerült kimásznod a kis kalamajkából, és normális életet is tudsz kezdeni drogok nélkül. Irány foglalózni