Hazel Lynessa Flynn

• 1993. március 16. •20• foglalkozás: tanuló • play by: Avril Lavigne • i’m the princess •

• ELŐTÖRTÉNET
1993. március 16.-án beköszöntött az apokalipszis. Na jó, azért nem, csak megszülettem. Vicces, mert a szüleim már az egész életem eltervezték, még mikor anya hasában voltam, én meg csak úgy romba döntöttem, na de ne siessünk ennyire előre.
Még kicsi voltam, kezdtek nevelni belém egyes mást, amire már nem emlékszem, de gondolom, minden nemes származású vágja, mit is értek ez alatt, hisz ti se jártatok jobban, részvétem, komolyan.
Az élet akkor kezdett el pezsegni, mikor megtanultam járni. Na, jó, az nem volt olyan izgi, na de mikor rájöttem, hogy a tárgyak le tudnak esni, sőt még össze is törnek.... akkoriban sokat hallottam az " összetörte az antik vázát, hát nem édes" mondatot, és különböző szinonimáit. Igen, bármit tettem, édes volt. De szép is volt. A szüleimet már akkor se láttam sokszor. Lord Joseph Flynn - alias apa - folyton szócsatázott a nagyokkal, egyszer kétszer el is vitt, de nem mondhatni, hogy megfogott. Uncsi volt, folyton, de ez nem igaz, ezzel nem értek egyet... és még sok más ilyen szavakat hallottam. Nyugi, most sem értem, de nem is járok oda. Az anyám, Lis meg folyton jótékonykodott, emlékszem, úgy tizennégy éves koromban a fejéhez vágtam, hogy ha már ennyire benne van a dologban, kereshetne nekem normális szülőket is. Talán ez volt az a mérföldkő, mikor rájöttek, hogy felesleges ronda ruhákat rám aggatni, és felfogadni Mr. Csaktejjelvagyokhajlandóinniateámat, mert nagy ívben teszek rá.
Jártam suliba is, talán az egyetlen megnyugvás számukra az volt, hogy kitűnő átlagom volt, mert igen, azt, hogy okos vagyok, meg igazából művelt is, csak palástolni tudom, elrejteni nem. De amilyen jó jegyeim voltak, annyiszor jártam a bünti terembe is. Ezzel jár, ha valaki "menő" akar lenni. Hűűű volt ott minden, Hawaii cuccba öltöztettünk egy szobrot. graffitiztünk a suli falára - nem tudom, miért akadtak ki, komolyan, csak feldobta a helyet - és az összes parkolóra mozgássérült jelet festettünk. Na az vitte a pálmát. A nevemet már az is tudta, aki csak vendégtanárként érkezett pár hétre. Előfordul.
Aztán jött az újabb mérföldkő. "Hol tanuljon a pici lányom?" viták folytak, de mindig. Az egyik ősömnek se jutott eszébe, hogy megkérdezze, én hol szeretnék,  á igaz is, kit érdekel, ugyan.
Így kerültem ide. Az új suliról nem beszélnék, tudjátok, vagy jót, vagy semmit alapon, ez talán mindenkinek kedvező lesz. Kész, én nem loholok a sok méhkirálynő után, nem nézem, ki nem, mennyi van a bankszámláján, én nem a külcsín alapján ítélek. Hercegnő vagyok, bőrszerkóban és Converzeben, de nem leszek egy példa, vagy ha az is, akkor már inkább elrettentő.  Nem vágyok hírnévre se, előbb-utóbb úgyis meglesz. Az már más kérdés, hogy érem el.

Őszintén mondom, nagyon tetszik a stílusod Jó végre egy nem átlagos hercegnővel is találkozni, aki nem áll be a sorba. Csak maradj mindig ilyen