A nevem Riahonn Evangeline Alexandria Devereaux, huszonnégy éves vagyok, végzős diák a Westburry Egyetemen és sosem vezettem még naplót. Hogy most mi vitt rá? Talán az unalom, talán csak az, hogy szeretném, ha valaki megismerné az életem történetét, ami egyáltalán nem olyan érdekes, mint amilyennek látszik. Van egy apám, Francois Philippe Devereaux, egy anyám, Audrey Annaliese Mason-Devereaux és egy öcsém, Austin Nathaniel Devereaux. Mint azt észrevehetted, a családomnak van egy fura tendenciája ahhoz, hogy szokatlan és egymáshoz nem illő neveket viseljen... Elvégre is a macskánkat a szüleim elneveztél Elvis Presley-nek, aki minden bizonnyal forogna a sírjában, ha ezt tudná.
A fura neveken kívül még egyéb fura dolgokhoz is kitűnő érzékük van... Ha röviden kéne összefoglalnom őket, azt mondanám, hogy elég gyenge hippi-hipszter imitációk; anyám a földig érő, virágmintás szoknyáival, kinyúlt pulóvereivel és Jézus-szandáljaival, apám a csilli-villi selyemingeivel és feszülős, krokodilbőr nadrágjaival és az egészhez társíts még egy kézzel festett, virágmintás lakókocsit a mexikói pusztaság kellős közepén... Igen, így kapod meg a családom tökéletes képét. És esküszöm, hogy legutóbb, amikor kapcsolatom volt velük, még Mexikóban éltek egy lakókocsiban és kaktuszokat tenyésztettek. És úgy elhizlalták Elvis Presley-t, hogy szerencsétlen gurult a földön, futkosás helyett. (Azoknak, akik csak most csatlakoznának - Elvis Presley a szüleim macskája.)
Velük ellentétben az öcsém akár teljesen normálisnak is mondható... Legalábbis lehetne, ha nem harminc centis, élénk rózsaszínre festett kakastaréj éktelenkedne a fején, és nem hordana ízléstelen, nőiesen feszülős, színes csőfarmereket azokon az ízléstelenül sovány pálcikalábain. Mondjuk még ezeket a fentebb kiemelt dolgokat is túlélném, ha mindehhez nem hordana női (!!!) fűzőt... Istenem, hogy miért egy crossdresser öccsel vert meg az ég... Aki mellesleg egyszer sikeresen rábeszélt arra, hogy fessem szőkére a hajam... Szerencsére a festék nem fogta meg a vörös fürtjeimet és jelenleg is az eredeti hajszínem büszke birtoklója vagyok, yay.
Nos, igen, ebben az egész családi katyvaszban eljött az én időm is... Szóval, elég feltűnő jelenség vagyok én is a természeténél fogva mélyvörös hajammal, porcelánbabákra emlékeztető, sápadt, márványszerű bőrömmel és sötét ruháimmal, amiktől még sápadtabbnak tűnök. Mondjuk én nem vagyok sem crossdresser, sem lázadó punk, sem hippi... Ennek ellenére előszeretettel viselek acélbetétes bakancsot, annak ellenére, hogy sokak szerint ez a világ legkényelmetlenebb cipője... Ez hülyeség. Ne higgyetek nekik.
Szóval, ennyi lenne a kis famíliám... Vagyis van még a macskánk Elvis Presley, aki valamikor még macskaszerű volt, fekete és imádni való, de amióta a hippi-hipszter hibrid szüleim kivitték őt Mexikóba, inkább egy túlméretezett, bénán kitömött lábtartóra hasonlít.
Ha valaki fotót akarna csinálni rólunk, biztos bekerülnénk a Guinness-rekordok könyvébe, mint a legőrültebb család a világ történelmében... Szóval jobb is lesz, ha ezt itt és most befejezem.
Riahonn Evangeline Alexandria Devereaux voltam, ez pedig itt a naplóm, amit valószínűleg sosem fogok még egyszer elővenni, mert a naplóírás hülyeség.