Sharoon Whitaker

• 1992. december. 14. • 21 év • foglalkozás: fejvadász,  • play by: Emma Roberts • I'm a headhunter •

• ELŐTÖRTÉNET
-Csak szeretném tudni, miért pont én megyek! Ott van Kat is, ő még jobban tudja játszani a jó kislányt! - morogtam még mindig. Néha előnytelen ezzel a családdal élni. Egyszer lehetnék normális!
-Ha jobban belegondolok, ő nem nyafogott volna annyit mint te. - bólintott apám. Őrületes, hogy neki csak a pénz számít és én végzem el a piszkos munkát. Még ha arról lenne szó, hogy kloroformba temetem az arcát és elhurcolom, minden rendbe lenne..De az, hogy egy kés kaptam "iskola kezdő ajándéknak", az első jele volt annak, hogy munkába indulok szeptemberben.
Felvázolom a helyzetet: a családom fejvadász. Anyám is, apám is, a nővérem...persze én is. Nem hagyhattak ki. Igaz apa már csak helyettem mond ÁMEN-t a munkákra, de a pénzügyeket még mindig kezeli.
-Akkor sem hiszem el, hogy kirángatsz a környezetemből. Épp szabadságon voltam. - pattogok tovább. Még magamnak is kezdek idegesítővé válni, nem hogy neki.
-Nagyon gyorsan lakatot teszel a szádra, vagy itt kiraklak és gyalogolhatsz, mind a három bőröndöddel. - Ez volt az a mondat, miután már levegőt se mertem venni. ha még valamit érdemes lenne tudni az apámról, az a vas szigor.
Öt éves voltam, amikor elkezdték a kiképzésem. nem mondom, hogy nem ismertem a könnyeket. Csak éppen elfojtottam őket, ahogy az érzelmeimet is. Nem titok, hogy családunkat mindenféle királyi népség bízza meg, hogy eltegye láb alól egyik-másik unszimpatikus hercegnőcskét, hercegecskét. Voltak "esetek", amikor én csak megfigyeltem. Életem legszörnyűbb estéje volt. Sose felejtem el...Ahogy a golyó süvített, egy lány sikolya...egy fiú elernyedt teste. A nővérem végzett vele, halogatás és ráparázás nélkül. 15 éves volt...én pedig 10. Ami történt megtörtént, ez a munkánk, mondta apám. Nem sokkal ez után én következtem, homályos minden erről a pillanatról. Ahogy ott álltam és vártam, hogy felbukkanjon...
Annyira elmerültem, hogy észre se vettem, hogy elaludtam. Hatalmas zötykölődés ébresztett fel és egy kis fájdalom a nyakamban. Elaludtam, csodálatos, most iszonyatosan szúr.
-Ideje, pár perc és el is foglalhatod a helyed az új iskoládban. - mosolygott Apa.
-Új?! Elég réginek látszik...de tudod, hogy értem. Megtudhatom, hogy kit keressek? - vonom fel a szemöldököm, spéci módon válaszra várva.
-Mindent a maga idejében. Csak légy türelemmel.
Öt perc és harmincöt másodperc múlva megérkeztünk. Kicsomagoltam, elfoglaltam a helyem. West Burry. Örülök, hogy itt véghez vihetek valamit...valakit a túlvilágra.

De az, hogy egy kés kaptam "iskola kezdő ajándéknak", az első jele volt annak, hogy munkába indulok szeptemberben - ez a mondatod nagyon tetszett nekem, magam sem tudom, hogy miért, de megmosolyogtatott. pontosan ilyennek lehet elképzelni egy fejvadászt, mint ahogyan te leírtad. nem lehetett könnyű neked, főleg nem az, hogy el kellett fojtanod az érzelmeidet. csak vigyázz, nehogy még valaki előhozza belőled!
az előtörténeted, vagyis a szerepjátékos példád nekem nagyon tetszett, a karaktered érdekesnek tűnik, de nagyon érdekel, hogy ki szeretne eltenni láb alól...
nyomás avit foglalni, bár előtte legyél szíves keresni egy avatar képet is! aztán kapd el a westburry-sek nyakát...