Welcome to Westburry
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Latest topics
» the monsters walk among us
Szomb. Jan. 04, 2014 10:11 am by Stephen Deschanel

» Gang Wars - Once upon a time...
Szomb. Jan. 04, 2014 10:06 am by Stephen Deschanel

» Byron&Bryana
Pént. Jan. 03, 2014 10:18 pm by Byron Donovan

» Keresett karakterek
Pént. Jan. 03, 2014 12:33 pm by Alice Westmister

» Játszótárs-kereső
Pént. Jan. 03, 2014 9:51 am by Alice Westmister

» Alice Westmister
Pént. Jan. 03, 2014 8:26 am by Stephen Deschanel

» Salem Memories
Pént. Jan. 03, 2014 12:30 am by Stephen Deschanel

» The Hogwarts Experience
Pént. Jan. 03, 2014 12:23 am by Stephen Deschanel

» Elkészültem! - avagy jelentsd, ha készen vagy
Csüt. Jan. 02, 2014 9:21 pm by Alice Westmister


Share | .
 

 Stephen & Jennifer -

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Hétf. Okt. 14, 2013 3:30 pm


Jennifer & Stephen


Azt hiszem mindkettőnkre másképp hatottak a történtek. De esküszöm fogalmam sem volt arról, hogy Jenni majd ránk fog nyitni, amíg épp feszültség levezetek Vickien. De így kiváló alkalmam nyílt arra, hogy mindennek véget vessek. Tekintve, hogy fele annyira sem volt eredményes mint vártam volna. Ezért módosítottam egy-két dolgon. Látszólag újra a régi vagyok, de ez persze nincs így. Még mindig nem mondtam le róla, csak mint mondtam ezúttal másfelöl próbálom megközelíteni a dolgokat és őszintén nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog menni. Nagy vonalakban minden az elképzeléseim szerint alakul. Bár meg kell mondjam már majdnem sajnálom Jennit. Nem tudtam, hogy a legnagyobb bizalmasom ennyire unalmas is tud lenni. De most már teljesen világos a számomra, hogy miért nem dobja Nicolet. Elképesztő, hogy valaki minden hibájával együtt képes elfogadni. Nem mondom, hogy pontosan egy ilyen nőre vágyom, mert akkor annyi erővel már megpróbálhattam volna rámászni. Mert egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy sikerült volna. Majd persze köztünk maradt volna, amennyiben egyszer alkalomról lett volna. De nekem a legkevésbé sem fáj a fogam a barátnőjére. Nekem valaki más kell.
Kissé azért tartottam tőle, hogy idő előtt lefogok bukni. Esetleg Nick elbénázza a kínálkozó lehetőségemet. De azt hiszem időben tájékoztattam róla, ha megteszi saját kezűleg fogom megfojtani. De nem így történt. Szinte észrevétlenül kerültem a háta mögé és cseréltünk helyet. Őszintén néhány pillanatig tartottam attól, hogy lebukunk, ami több szemszögből is csúfos kudarcnak számított volna. Bevallom C tervem még nincsen. Szóval ennek most működnie kell.
Lassan, finom mozdulatokkal jártattam a kezem Jenni hátát bevonva naptejjel. Talán kicsit nem ártott volna óvatosabbnak lennem. Azt hiszem túlságosan beleéltem magam a szerepembe, mert Nicknek ezt határozottan megtiltottam, de elméletileg most is neki kellene itt lennie. Még számomra is meglepő volt, ahogy kezeim szabad utat engedve maguknak siklottak végig Jenni testén egyre lejjebb és lejjebb.
- Ne haragudj. Nem hallottam jól... - Szólaltam meg végül. Azt hiszem mostanra már elég nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a kezek még véletlenül sem a barátunkhoz tartoznak, amiből fogalmam sincs miként fogja kimagyarázni magát, de ezt úgyszintén rá bízom. Mivel még azt sem tudom én hogyan fogom megtenni, de emiatt sem zavartatom magam. Láthatóan nagyon is kellemesen érintette, ahogyan a hátát kenegettem. Tehát kíváncsi vagyok, hogy ezek után Ő hogyan fogja kimagyarázni magát, hogy tulajdonképpen nem is élvezte.  

_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Kedd Okt. 15, 2013 11:24 pm


Stephen & Violet


Senkinek sem beszélhetek a bennem lakozó érzelmeimről, már majdnem magam is szánalmasnak találom ezt. Mégis kit tudnék beavatni, Nicket Stephen legjobb haverját, vagy Vickiet, aki egykor jó viszonyban volt velem és még mindig Stephen ágya után sóvárog? Meglehet először őrültnek tartanának, aztán pedig senki sem hinne el nekem. Ugyan, viselkedésem, öltözékem nem éppen arról árulkodik, hogy ártatlan kislány lennék, pedig mégis az vagyok még bizonyos értelemben. Mert akivel el akartam veszíteni az ártatlanságomat olyan valakit szántam erre, akit tényleg szeretek. Most pedig azt hiszem rátaláltam arra a férfira, akiben minden megvan ami nekem kell, mégis tartok attól, hogy betesz engem is a polcra a trófeagyűjteménye közé. Aztán hirtelen a semmiből, mintha a legrosszabb rémálmom volt volna valóra, ami egyben a legjobb is. Fel kellett volna tűnnie annak jobban, hogy különös mód az érintések határozottabbak és magabiztosabbak lettek, Nick nem így nyúlt hozzám, de azt hittem csak felbátorodott. Ehelyett Stephen hangja teljes észhez tudott téríteni. Egyből fel is ültem, ezzel is jelezve vége van a mókájának, csak éppen annyira hirtelen lepett meg, hogy el is feledkeztem arról, hogy a bikinim felső része ki volt kötve. Ezért szemben találtam magam vele úgy, hogy rajtam csak a bikini alsó éktelenkedett. Pár pillanat kellett ahhoz, hogy észbe kapjak és kezeimet magam elé téve takargassam magam előle. Micsoda egy szemét! Biztosan előre kitervelte és csak arra vágyott, hogy lecsapjon rám.
- Annyira hozzám akartál érni, hogy ilyen piti módszerekhez folyamodsz? - Az a bizonyos eset óta nagy ívben kerüljük egymást, komolyan mondom, ha Vickie abban a pillanatban nem toppant volna be, akkor már búcsút intettem volna a szüzességemnek. Magamat biztosan nem bírtam volna leállítani, ahogy Stephent sem.
- Most már úgyis mindegy, biztosan láttad őket és be sem mutatkoztál nekik. - Zavarban vagyok de nem mutatom ki, ami pedig engem illett még ilyenkor is képes vagyok rákontrázni, csak hogy látja, akivel végül is kicseszett az saját maga, mert levettem melleimről kezeimet.
- Ha már a hátamat olyan ügyesen be sikerült kenned, akkor megtennéd, hogy elől is bekensz? - Hol itt a csapna? Nincsen! Mindössze élvezze csak ki ezeket a pillanatokat, legalább lesz mire emlékeznie. Nem szeretem mikor velem akar játszani, viszont Stephen talán szeretni fogja ezt a játékot, amit űzök vele, egészen addig míg rá nem jön miért is vagyok ennyire engedékeny most.


_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Szer. Okt. 16, 2013 1:39 pm


Jennifer & Stephen


- Ez már régen többről szól annál, minthogy csak megakarlak érinteni. - Ami lényegében sikerült is. Azt viszont már semmiképp sem fogjuk megtudni vajon mi történt volna abban az esetben ha visszafogom magam, tovább bírom anélkül, hogy lebuknék. De egyszerűen nem tudom másképp megérinteni. Olyan gyáván, bátortalanul mintha félnék... Mert bennem efféle érzelmek sosem uralkodtak felettem. Én mindig is tudtam, hogy mit akarok. Általában azt is, hogyan érjem el, de ez most más. Valami, egy bizonyos érzés nagyon is eluralkodott rajtam és nem nagyon tudom már hogyan tartsam kordában. Most még megtehetem, de előbb-utóbb úgy is ki fog törni belőlem, felülkerekedik rajtam. Akkor mi fog történni? Fogalmam sincs. Talán életemben először tényleg őszinte leszek hozzá. De az is lehet, hogy minden maradna régiben, hogy minden eddigit letagadnék mondván, hogy sosem akartam igazán megváltozni csak áltattam és azt hiszem pontosan ezzel okoznám a legnagyobb fájdalmat neki.
- Már találkoztunk. Hello, Stephen vagyok... Ti pedig az enyémek vagytok... Lesztek. - Ha mindez csupán csak rajtam múlna már most az enyémek lehetnének. De Jenni továbbra is vonakodik meghozni a nagy döntését, hogy végül hajlandó lesz-e beadni a derekát és elfogadni, hogy engem akar, hogy senki mástól sem kaphatja meg amire vágyik csakis kizárólag tőlem, hogy soha senki sem fogja úgy megérinteni, ahogy szeretné. Miért nem képes belátni, hogy megtalálta, amit keresett, még ha nem is erre számított, rám. Én mindent megadhatnék neki, amire csak vágyik. De legfőképp azt a szenvedélyt, ami ott ég a szemeiben. Remélem nem gondolja, hogy mindezt pusztán csak azért csináltam, hogy villantson nekem egyet, mert honnan a fenéből tudhattam volna előre, hogy a bikinije felső része majd nem lesz bekötve. Nem kellett. Egyébként is bármikor levarázsolom róla anélkül, hogy észre venné.
- Akarod mondani olyan érzékien és gyengéden, hogy már szinte élvezted, csak most nem akarod bevallani nekem? - Mert ebben az esetben és amúgy sincs semmi akadálya. Mondhatni szívesen teszem, mert jól tudom, hogy ezzel is miféle örömet okozok neki. Azt hiszi, hogy ezzel kizárólag csak engem kínoz, hogy hozzá érhetek, mégsem lehet az enyém. Tévedés. Mert mindketten érezzük a következményeit. Ahogy kényeztetem, ahogy mindezt átérzi.  

_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Pént. Okt. 18, 2013 10:32 am


Stephen & Violet


Nem! Egyszerűen tényleg nem vagyok képes lehinni, hogy ezt teszi velem! Miért nem képes csak úgy békén hagyni és élni az életét? Lefogadom csak azért kellek neki mert nem vagyok olyan, mint eddig a többi könnyű vérű nőcskék, akikkel eddig dolga volt. Tényleg nem akarom beadni a derekamat neki, mert attól tartok tényleg csak annyira kellenék neki, ameddig megkap... Akkor mégis miért vágyakozom utána ennyire? Ezek biztosan csak a hormonok és idővel elfog múlni ez a kínzó vágy, amit mélyen legbelül érzek.
- Oh, hát igen! Már majdnem elfelejtettem, hogy nem csak meg akarsz érinteni, te ennyivel nem is tudnád beérni. Neked mindig több és több kell annál, mint amannyit kapni tudnál. - Érzéketlenül viselkedek vele, de már kezdek bele fáradni a folytonos játszmáinkba. Eddig is tett pár dolgot, hogy közelembe férkőzzön, de ezt a mostanit tényleg nem tudom hová tenni, mármint meddig lenne még képes elmenni azért, hogy végre gerincre vághasson?
- Tetszik az, hogy ennyire kitartó vagy, de ne is álmodozz róluk. - Még hogy az övéi lesznek? Annyira édes, hogy még mindig hisz abban a tévképzetében, hogy egyszer tényleg meg fog kapni. Én pedig már nem is tudom mit gondoljak, habár néha azt hiszem jobb lenne túl lenni ezen az egészen, engedni neki, hogy megkapjon aztán pedig minden menne tovább, mintha semmi sem történt volna, mert kötve hiszem, hogy ha engem már megdöntött akkor képes lenne leállni és kitartani mellettem.
- Miért ne vallanám be? - Mindvégig rajta tartottam tekintetemet, közben pedig jobb kezemmel kezdtem el játszadozni egyik mellemmel. Finoman végig simítottam rajta, majd tenyeremet rávezetve markoltam belé, ekkor érzékien felsóhajtottam.
- Mondjuk, ha így csinálnád akkor szerintem tudnám élvezni. Viszont már nem érvényes az ajánlatom, túl sokáig húztad az időt. - Ezért hát megfogtam a bikini felsőmet és újra a nyakamba kötöttem, persze ha Stephen hagyta és nem vette ki időközben a kezemből, vagy akármi.
- Elgondolkoztál már azon, hogy miért nem akarok lefeküdni veled? Vagy téged csak az tud érdekelni, hogy végre megkapj? - Talán ideje lenne elő állni az igazsággal, talán akkor egészen máshogy fog rám tekinteni és felhagy azzal, hogy minden áron beférkőzzön a szoknyám alá. Mégsem tudhatom, hogy hogyan reagálna rá, talán nem is hinné el, amit meg is tudnék érteni, de végül is attól még szűz vagyok.


_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Pént. Okt. 18, 2013 2:01 pm


Jennifer & Stephen


- Azért van amiről megfeledkeztél. Nem számít, nem érdekel hogy ezért mi mindent kell megtennem. Én nem fogom megbánni, hogy megpróbáltam pedig láthatóan időpocsékolás veled foglalkoznom. Te viszont... Megfogod bánni. Tehát ebből kifolyólag mindkét esetben fennáll a csalódás lehetősége. Kérdés, hogy a melyik rosszat választod? - A másik kérdés, hogy számára melyik lehetőség számít és a kisebbik és a nagyobbik rossznak. Az ha nem teszi meg, nem enged a vágyainak és soha sem fogja megtudni, hogy mit érezhetett volna vagy végre enged a csábításnak megtapasztalja, amit annyira akart és végül csalódik. Akár bennem, akár önmagában. Ez szinte elkerülhetetlen. Próbálom minderre rávezetni, csak nem nagyon tudom már hogy csináljam. Iszonyatosan makacs és nem a jó értelemben. Sokkal jobban tetszene ha hozzám ragaszkodna ennyire. Nem azért, hogy kihasználjam. Mert tény, hogy Vickie azért nem kellett már mert túl sokat is kaptam belőle és midig ott volt, ahol nem kellett volna. A rossz időben a rossz helyen. Talán most már az enyém lenne, ha akkor nem látogatott volna meg váratlanul. De neki már édes mindegy, mert végeztem vele, amit láthatóan csak nagyon nehezen akar elfogadni. Nem értem mégis miből gondolta, hogy ennél többre is számíthat, hiszen ennél áttetszőbbek már nem is lehettek volna a szándékaim. Ő mégis mindent megtett nekem. Persze mellé mindig fecsegett...
- Álmodozni a nők képessége... - Én nem álmodozom. Arra nekem nincs időm, mert amíg mások csak álmodoznak, addig én kitalálom hogyan érjem el, amit szeretnék és cselekszem. Megfontoltan olykor meggondolatlanul. A lényeg, hogy soha semmit sem akarok megbánni. Nem szeretek hibázni. Nem szokásom. De előfordult már és nem tetszett. Nem is nevezném tulajdonképpen hibának a döntésemet. Talán inkább csak megtanultam csalódni és még nem ápolunk túl jó viszonyt egymással. Ezt viszont nem áll szándékomban megszokni. Eddig még egyetlen nő sem művelte ezt velem. Miért éppen neki engedném meg?
- Tudod ez már sértő volt. Kérlek, ebben nem volt semmi szenvedély. Tehát nem tudom mi lehetett benne olyan érzéki. De ha egyszer szeretnél ehhez hasonlót megtapasztalni... Megjegyezném sokkal jobban csinálom. Eddig még nem volt panasz a technikámra, de ebből arra következtetek, hogy Vickie nem tartok beszámolót a közös élményeinkről. Ez remek, bár különös, hogy képes volt tartani a száját. - Ez már majdnem megalázó volt... A viselkedése, ahogy viszonyul a dolgokhoz, ahogy bánik velem. Nem valami szívélyes. Arról viszont fogalmam sincs miféle jelzővel tudnám illetni azt amit épp velem művel, velünk. Mert kétségtelen, hogy ez nem egyedül csak rólam szól. Sosem volt így.
- Megfordult a fejemben pár lehetséges alternatíva... De nem igazán. Szóval kérlek, avass be... Mit kellene azért megtennem, hogy a bikini felsőd ne kerüljön vissza? Esetleg, hogy legközelebb megakadályozhassalak abban, hogy egyáltalán felvedd? - Ültem le mellé a nyugágyra, mert felettébb kíváncsivá tett. Bár elképzelésem sincs róla mi az amit megfog velem osztani. A semminél talán több lesz,, de az is lehet, hogy nem. De attól még hallani akarom.  

_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Pént. Okt. 18, 2013 11:19 pm


Stephen & Violet


Miért? Hogy én hányszor feltettem már magamnak ezt a kérdést, de sosem kaptam rá eddig megfelelő választ. Mert annak akinek feltenném a kérdésemet szerintem nem lenne tisztában azzal, hogy neki mit is kellene erre mondania. Kezdek már bele törődni ebbe a folytonos macska-egér játékba, ami közöttünk van, néha már úgy érzem sosem lesz vége, ezért itt lesz az ideje a sarkamra állni és véget vetni neki. Majdcsak lesz valahogy. Talán ennél sokkal rosszabb lesz, de az sincs kizárva, hogy jobb. Innentől kezdve minden kétesélyes. Szóval nem csak rajtam múlik, akkor mégis miért érzem úgy, hogy én hozom a nagyobbik áldozatot?
- Mindegy mit választok, mert előbb vagy utóbb úgyis megbánom. - Nem vagyok túl derűlátó, de mégis mit várhatnék egy olyan férfitól, aki mindenkin végig megy és aztán ennyi is volt? Nem fűzök hozzá túl sok reményeket és hiába mondogassa azt, hogy mennyire vágyik rám, én nem akarok egy lenni a sok közül.
- Akkor mégis mi az, amit teszel? - Ha nem álmodozik, akkor ezt minek nevezné? Attól, hogy párszor már megfogta a melleimet még nem feltétlenül jelenti azt is, hogy Stephené lennének, sőt!
- Mivel megmondtam neki, hogy nem érdekelnek a mocskos részletek, ezért nem mondott semmit. Ami pedig a technikádat illeti, nem kellene most is valami üres fejű libán gyakorolnod? - Ezek után pláne nem hagytam felső testemet fedetlenül. Elrontva a látványt felvettem bikini felsőmet, biztosra veszem, hogy még fog a mai este folyamán melleket látni, de nem az enyémeket, hanem az újabb áldozatáét.
- Ez ellen nem tehetsz semmit sem, ez csak is az én döntésem, amibe nincs beleszólásod. - Talán eddig sosem látott belőlem még senki sem ennyit, leszámítva pár vadra sikerült bulin a vetkőzős pókert. Mert ugye nekem tartani kell a látszatot és senkinek fogalma sincs arról, hogy még ártatlan lányka lennék. Most is erősen tépelődök magamban, hogy elmondjam-e neki, de miért is ne? Nem tudom mi fog innentől változni, talán felhagy az ostromlásommal, vagy komolyabban vesz, majd kiderül.
- Jó, hogy leültél, mert most kell is. Nézd, olyat fogok neked elmondani, amit nem tud senki sem rólam és szerintem senki sem hinné el ezt, de mégis igaz. - Vettem egy mély levegőt, mielőtt rá tudnék térni a lényegre, nehezen ment, volt ám hatásszünet.
- Szóval azért nem akarok veled lefeküdni, mert nem akarom, hogy csak használj, mint egy játékszert, főleg mert azt akarom, hogy az első az különleges legyen. - Na tessék! Hát kimondtam, azon se lepődnék meg, ha vissza kérdezne. Természetesen ezt mindvégig a szemébe mondva közöltem vele.


_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Vas. Okt. 20, 2013 10:57 am


Jennifer & Stephen


- Az nem olyan biztos. Talán mégsem... Nem kellene így lennie. Mégis mitől tartasz annyira? Nem akarsz egy lenni a sok közül? Jó, nem kezelnélek úgy mint egy olcsó cafkát. Mert nem vagy az. De ezt neked kell érezned. Nem attól lesz valaki csak egy a sok közül, mert talán úgy bánnak vele. Akkor leszel csak igazán egy senki, ha annak érzed magad, ha úgy érzed az voltál. Én nem tehetlek azzá... - Ez nevetséges, ahogy a szentbeszédem is, amit tartottam, de lényegében igaz és őszinte volt. Ezt talán megpróbálhatná értékelni. Mert lehet, hogy nem bántam jól minden nővel, aki megfordult az ágyamban és ugyan volt, akit tájékoztattam arról, hogy egy kis használt lotyó, aki mindig is az volt és az lesz, de senkit sem aláztam meg, aki nem érdemelte meg, nem provokálta ki, nem tett keresztbe és ehhez hasonló finomságok. Senkinek sem fizettem, senkivel sem viselkedtem úgy mintha csak egy kurva lenne, aki más különben senkinek sem kellene, mert akkor nekem sem. Nem viselek használt árucikkeket.
- Őszintén... Már nem tudom. De kellesz. Mindig is kellettél. - Nem mindig válogatom meg a módszereimet, ez tény. Most sem tettem. Ebben hibás vagyok. De előre megmondtam, hogy minden követ megfogok mozgatni, hogy elérjem, amit akarok. Csak egyetlen éjszakát kértem tőle. Nem kapom meg? Rendben. Nem érdemlem meg? Ez így van. Amúgy is most már ennél többet akarok. Talán túl sokat is, csakhogy nem érdekel különösebben.
- Azt hiszem már elég jó vagyok ahhoz, hogy a legjobbakon teszteljem, hogy velük osszam meg. - Nos, Ő kétségtelenül semmit sem akar megosztani velem, de nem baj. Mert ez még változhat. Nem is kell, hogy megossza velem az ágyát, hiszen az enyémben is aludhat. Legalábbis eddig még mindenki kényelmesnek találta. Sőt, van aki többször kiszerette volna próbálni, élvezni... Nem tudom miért makacskodik ennyit. De nem fogom elfogadni.
- Hű, akkor talán nem nekem kellene elmondanod, de ha mindenképpen ezt szeretnéd... - Nem tudom garantálni, hogy nálam majd jó helyen lesz a titka, de azért annyit megteszek, hogy meghallgatom, mert érdekel és ha már éppen nekem szeretné elmondani, akkor ez biztosan jelent is valamit.
- Tehát... Így már minden érthető. - Egy pillanatig azt hittem, hogy leesik az állam vagy inkább fogom magam és belefojtom a medencébe. De így már minden világos. Különösen az, hogy miért kaptam mindig nemleges választ mikor valakinél arról érdeklődtem, hogy neki sikerült-e már megdöntenie vagyis az, ami nekem még nem.
- Előbb is el kellett volna mondanod. Na és számodra mitől lenne különleges? - Egyszerűen csak el kellett volna mondania az igazat és akkor minden másképp alakult volna. Nekem nem a szüzességére fájt a fogam, bár oltári lenne... De nekem ez kell.  

_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Vas. Okt. 27, 2013 9:25 pm


Stephen & Violet


Vajon mitől is tarthatnék annyira? Őszintén, ha róla van szó, akkor mindentől tartok. Ugyan már, Stephen a suli nőcsábásza, az ilyen pasik sosem fognak megjavulni, ezekből lesznek az agglegények, esetleg tévednék? Nem hinném, hogy a tartós párkapcsolatok híve, sőt lefogadom feküdt le már úgy nőkkel, hogy még annyira sem érdekelte más a szexen kívül, hogy még a nevét sem kérdezte meg. Én pedig nem akartam eddig sem kitenni magam ennek, mert velem miért is bánna másként, mint a többivel? Ezek a kérdések lassan az őrületbe kergetnek, pláne azért mert még nem leltem rájuk választ.
- Na és most fogod előadni azt a részt is, ahol azt fogod nekem bebeszélni, hogy képes lennél akár értem megváltozni? - Nem kellene így lennie, de mégis ez van. Nem is értem, hogy miért vonzódok hozzá ennyire, hiszen már a legelejétől kezdve tudtam, hogy egy igazi rossz fiúval van dolgom, mégis annyira izgatott a dolog, hogy még mai napig is csak utána sóvárgok.
- Nem hinném, hogy tényleg kellenék neked. Neked csak az kell, hogy vállon veregethesd magad, mert sikerült ágyba vinned és még a büszkeségedet sérti, hogy ez még nem történt meg. - Sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy azért vágyik-e rám mert tabu vagyok számára, vagy akár esetleg azért, mert a személyiségem megfogta? Inkább az elsőre tippelnék, hiszen igazán nem is ismer. Pedig csak néha oda kellett volna jönnie hozzám, hátsószándéktól mentesen és talán már nem itt tartanánk, ahol most toporzékolunk.
- Nos, ehhez csak gratulálni tudok. - De azért most a taps elmaradt. Túl sok nőügyéről tudok már, nem kell hogy még a technikájával is felvágjon előttem.
- Így már azért nagyobb trófeának számíthatnék a gyűjteményedben, ugye? - Alig akartam elhinni, hogy elárultam neki ezt a hatalmas titkot. Egyrészt nagyon gáznak érzetem vele megosztani, másrészt pedig ettől az egésztől olyan megkönnyebbültség érzetem támadt.
- Valójában nem kellett volna elmondanom, de talán ettől jobban érzed magad, már csak azért mert eddig olyan lelkesen próbáltad levarázsolni rólam a fehérneműmet. - Én pedig olykor nagyon is közel álltam ahhoz, hogy elcsábuljak.
- Először azt hittem, hogy az ilyenkor szokásos giccsektől különleges tudna lenni, tudod mint a rózsa, gyertyák és hasonló közhelyek. Aztán rá kellett jönnöm, hogy csak akkor lesz különleges, ha olyan valakivel fekszem le először, akit tényleg szeretek. Eddig vártam arra a bizonyos nagy Ő-re, aki még mindig nem talált rám, de tudod mit? - Felpattantam eddigi helyemről, hogy vele szemben az ölébe ülhessek.
- Könnyítsük meg egymás dolgát. Tudod, amolyan kellemest a hasznossal alapon. Ha lefekszünk egymással, akkor én már nem fogok szűz lenni, téged pedig nem foglak tovább érdekelni, hiszen megkaptad azt amire vágytál... Így pedig vége szakadhat annak a szexuális feszültségnek ami közöttünk van. - Hogy szavaimat mennyire gondolom komolyan? Már az ölében ülök, ezek szerint mégis csak nem húzóm most az agyát, ahogyan eddig is tettem. Csak legyünk túl ezen végre, aztán Stephen rájön, hogy csak azért akart ennyire, mert eddig nem kapott meg és aztán a mi ügyünket lezártnak is lehetne tekinteni.


_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Hétf. Okt. 28, 2013 8:52 am


Jennifer & Stephen


 - Nem valószínű. Az már nekem is sok lenne, tőlem is. De ugye teljesen mindegy, hogy mit mondok, mert úgysem hiszel nekem, igaz? - Ennyi erővel akár azt is bebeszélhetném neki, hogy szeretem, hogy máris beleszerettem, hogy őrülten kell nekem. Nos, akármilyen sajnálatos, de tény hogy ennyire jól nem tudok hazudni. Mármint tudom, hogy ez így nem növelné az esélyeimet nála, de azt sem tudom, hogy milyen érzés az amikor valaki igazán fontos, mert még soha senki sem volt az... Én is jól tudom, amit nyújtani tudnék az nem elég.
Talán tényleg nem kellene tovább folytatnom, de hiszen már régen abbahagytam volna ha tudtam volna. A furcsaság annyi az egészben, hogy a többi nőtől eltérően vele szemben őszinte voltam, de semmi meglepő sincs abban, ha nem tud hinni nekem. Én viszont már kezdem úgy érezni, hogy semmi többet nem tehetek ez ellen.
- A büszkeségem még csak valahogy túléli. Te viszont arra sem veszed a fáradtságot, hogy megismerj, hogy észre vedd, hogy esetleg más is tudnék lenni. Tehát ennek nyomán neked van a legkevesebb jogod elítélni. - Magamat nem hazudtolhatom meg. Nem is akarom. Az is érhető ha csak a jó híremre alapoz mindent. Rendben van. Nem bízik meg bennem. Ezt is elfogadom. De vette egyszer is a fáradtságot, hogy másképp, más szemmel nézzen rá, amikor is megpróbáltam hozzá őszintén beszélni. Ő akkor is csak azt látta bennem, amit mások. Ez pedig fáj. Viszont senkit sem érdekel. ezért engem sem érdekelnek mások. Ha csak ennyit hajlandóak látni bennem, akkor csak ennyi leszek. Nem érdekel.
- Tudod, az igazság az, hogy unom már ezt csinálni, ezt játszani... - Nem vele, hanem mindenki mással. Volt idő, amikor úgy éreztem, hogy megkapom, amit akarom, de később rá kellett döbbennem, hogy ez nem így van. Lényegében teljes mindegy, hogy mennyi nőt vágok hanyatt, ha egyik sem képes megadni nekem azt, amire vágyom.
- Nem tudnál csak egy rövid időre megfeledkezni a körülményekről? - Úgy talán is megpróbálnék másképp viszonyulni a helyzethez. Még ha igaza is van, ha tényleg nem tudok megváltozni, mert ezt nem irányíthatom, akkor is tudnék más lenni. Mert ha tőle végre megkapnám amit igazán akarok, akkor másra már nem lenne szükségem. Ő egy nő, mégsem képes ezt megérteni, hogy csak keresek valamit, amit őrülten szeretnék megtalálni valakiben. Őszintén már egyre kevésbé foglalkoztat az a bizonyos gyűjteményem, ugyanis ha egyszer is megtekintené, akkor láthatná, hogy valójában mennyire jelentéktelen is volt. Szórakozás, semmi több. Amíg mások az üveg aljára néztem, addig én más és más nők szoknyája alá vagy mindkettő.
- Így viszont már értem, hogy miért nem sikerült, ahogy eddig senki másnak sem. - Ami természetesen a legkevésbé sem vigasztal. Mert ami más nőknél már tucatszor összejött volna, az nála még egyszer sem vált be.
- Ez nevetséges. Fél perce sem ,hogy azt mondtad azt szeretnéd, hogy különleges legyen, amit csak akkor kaphatsz meg, ha valaki olyasvalakivel fekszel le, akit szeretsz. Akkor hogy is van ez? Most komolyan ezt várod el tőlem, hogy szabadítsalak meg a terhedtől? Egyáltalán miből gondolod, hogy én csak ennyit akarok tőled? - Ez így túl könnyű. Ami pedig a leglényegesebb, hogy nem érdemlem meg. Így pedig értéke sincs. Nekem viszont van értékrendem, még ha ez nem is mindig látszik. Ezek után már meg sem lepett, hogy az ölembe huppant. Gondolom a cél érdekében mindent.

_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Hétf. Okt. 28, 2013 8:03 pm


Stephen & Violet


Könnyebb lenne az életem, akkor ha képes lennék arra, hogy Stephen hidegen hagyjon. Számtalanszor próbáltam már, de eddig nem igazán ment. Valahogy, valamiért valami különös érzésem van, amikor a közelemben van, sőt ha nincs is akkor érzek valami hiány érzet féleséget is, vagy a fene sem tudja, hogy mi is az már, amit érzek és mi az, amit csak szeretnék iránta érezni. Talán csak jóval többet látok a dolgok mögé és csak arról van szó, hogy arra vágyok, hogy ennyi ostromlás után végre megkapjon? Meglehet, hogy okozok neki ma egy szép napot.
- Azok után amit tettél, szerinted tudnék neked bármikor is hinni? - Én sem vagyok egy szent, nekem is meg vannak a saját kis ügyeim, de azért még sem mélyedtem olyan mélyre, mint Stephen. Most nem is a nő ügyeiről beszélek, hanem azokról az ellenem folytatott akciókról, amiktől azt várta, hogy végül ágyba vihet. Volt pár csúnya húzása velem szemben, volt hogy jogos volt részéről, mert megérdemeltem, de legtöbbször okot sem adtam rá, végül így kezdődött a mi kis játszmánk.
- Oh, tényleg? Miért, te bármikor is vetted a fáradságot arra, hogy jobban megismerj? Áh, dehogy! Téged mindvégig csak az érdekelt, hogy megfektess. - Nem akarok vele veszekedni, mindössze csak a tudtára akarom hozni, hogy ne engem hibáztasson, mikor ő is pontosan ugyan annyira bűnös ebben. Semmi olyat nem tud rólam, amit mások ne tudnának, mert eddig szerintem a mellméretemen kívül Stephen más nem nagyon érdekelte, ami velem kapcsolatos lenne.
- Akkor ne csináld, ennyire egyszerű az egész. - Természetesen nem mondhatom meg neki, hogy mit tegyen, avagy mit ne, de azért még nekem is van véleményem és ha azt mondja unja ezt csinálni akkor csak annyit tudok neki javasolni, hogy hagyjon fel ezzel.
- Most melyik körülményekről is kellene megfeledkeznem? Arról, hogy mostoha testvérek vagyunk, vagy talán arra gondolsz, hogy eddig annyi mindent bevetettél annak érdekében, hogy lefeküdjek veled? - Mert ami azt illeti körülöttünk mindig történik valami és sajnos gyakran csúfos vége is szokott lenni. Habár ha Vickie nem rontott volna aznap be, akkor már rég búcsút inthettem volna a szüzességemnek, de persze Stephen nem is akarta elhinni nekem, hogy nem körbecsalás volt és nem én rendeztem el úgy az egészet. Ez a baj ezzel, ha túl sokat kiabálod el magad, hogy ég a házad, végül már senki sem hisz neked és porig égsz benne. Túl sokat csaltuk már egymást csapdába ahhoz, hogy megbízzunk ezek után egymásban.
- Ugye milyen bosszantó tud lenne, hogy ha valamit nagyon akarsz, de mégsem kaphatod meg? Talán azért volt ez így, mert nem is akartad igazán. - Nem látok bele a fejébe, ahogy azt sem tudhatom, hogy mennyire gondolta komolyan ezt az egészet, de az is lehet, hogy csak játék amit művelt, egy kis mellékes unaloműző szórakozás.
- Ugyan Stephen, nem vagyok hercegnő, aki képes várni az ő lovagjára. Eddig vártam, de már ráuntam, szerintem képtelen is vagyok szeretni, akkor meg mi értelme lenne magam megfosztani az élvezetektől? - Végül is nem nagy dolog elveszíteni a szüzességet, mindenki túlesik rajta egyszer, habár tényleg azt szerettem volna, hogy különleges legyen és egy olyan férfinak adjam magam, amit szeretek, de még ez a bizonyos férfi nem érkezett meg és így az én kis nevetséges illúzió szülötte tündérmesém sosem valósul meg.
- Mi mást szeretnél még tőlem? Nehogy azt mondd, hogy először randizzunk párszor, ismerjük meg jobban egymást, hogy csak ezek után feküdjek le veled. - Mert ilyen nincs, ahogy pedig ismerem nem arról híres, hogy meg szereti ismerni a partnereit, inkább arról hogy minél hamarabb ágyban szereti őket látni. Én pedig miért is lenék annyira különleges, hogy velem kivételezzen, talán a körülmények végett?
- Nem várok el tőled semmit, ha te nem teszed meg majd valaki más megfogja. - Ez ennyire egyszerű. Mondjuk Nick? Biztosan nem kellene neki kétszer mondani, hogy tegye a dolgát.
- Mindvégig csak rám vágytál és mikor ezüst tárcán kínálom fel magamat nem kellek neked? - Ezen már tényleg nevethetnékem támadt. Ez az egész annyira nevetséges, ahogyan én is annak érzem magam, nem kellett volna elmondanom neki ezt a szűz mizériát. Ha engedi, akkor kiszállok az öléből, mert van egy elintézendő ügyem, amihez keresnem kellene egy segítőkész férfit, abban az esetben, ha nem akar élni ezzel a lehetőséggel.


_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Szer. Okt. 30, 2013 2:32 pm


Jennifer & Stephen


- De hát semmit sem tettem veled. Mégis mi a francról beszélsz? - Megértem ha lenne bármi tényleges oka arra, hogy így eltaszítson magától. Így szeretne minél távolabb maradni tőlem, de nyilvánvalóan nem tud. Ezt neki is éreznie kell. Ha letagadja azzal csakis önmagát csapja be, nem engem. Azt pedig még annyira sem hiszem el, hogy a többi nővel való kapcsolatom tehetne mindarról, hogy tart tőlem. Talán alapot adtam mindehhez, de téved ha azt hiszi, hogy most már mindent tud rólam. Mert semmi többet sem tudhat annál, mint amit a szaftos pletykák sejtetnek rólam és a pikáns éjszakáimról, amiért a legtöbb nő kapva kapna, hogy a részese ehessen, ha csak néhány órára is, mert reggelre úgysem fogok többre emlékezni annál, hogy megvolt. Akármilyen hihetetlenül is hangozna ennek is megvan az oka. Arról pedig igazán nem tehetek, ha eddig egyik nő sem volt képes olyan szinten felkelteni az érdeklődésemet, a vágyaimat, hogy egy második alkalom után epekedjek, mert képtelen vagyok betelni vele. Nos, ilyesmire még eddig nem volt példa. Sem előtte, se utána. Csak annyira érdekeltek, amennyire feltétlenül kellett. Azaz hogy egész biztosan megkapjam, amit akarok. Ugyanis mindeddig elhanyagolható azon nők száma, akik visszautasítottak. De továbbra is egyetlen személy vezeti azt a bizonyos listát. Talán éppen ez a baj, hogy nem így kellene kezelnem ezt a helyzet, hanem valahogy másképp mindenféle lista nélkül. Tudom, hogy mit szeretne, az egyetlen lenni, akinek sehová sem kellene feliratkoznia, hogy megmaradjon az emlékezetemben.
- Ne legyél már nevetséges! Nem tenném, ha látnám rajtad, hogy nem akarod. Te viszont csak kéreted magad... Nézz magadra. egy szál bikini alsóban vagy. Már a melleidet sem takargatod. - Tehát két lehetőség van. A nők, akit annyira szeretnék a magaménak tudni valójában csak egy kis ribanc vagy egyszerűen azt akarja látni, hogy majd megveszem érte, hogy szenvedtet, de ugyanakkor mindketten tudjuk, hogy végül megadja nekem, amit annyira akarok.
- Igen, pontosan ezen lenne a hangsúly. Én még soha egyetlen nőért sem tepertem annyit, mint érted. Nem számít ha nem hiszel nekem. Kérdezd csak meg a barátnődet elsőként, utána pedig akárki mást. - Épp ezért megérdemlem, hogy legalább megpróbálhassam elvenni a lábáról, mert jól tudom, hogy sikerülne. Azt is tudom, hogy éppen ettől tart, hogy nem az elképzelései szerint alakulnának a dolgok, sokkal inkább nekem kedveznének az események.
- Mégis mi az amit nem kaphatsz meg? - Meglehet ezt most nem kellett volna meghallanom. De nagyon is meglepett és kíváncsivá tett. Én mindeddig azt hittem, hogy nincs ilyen dolog. Én ugyanis bármit megadnék azért, hogy az enyém lehessen és ha módomban áll, akkor meg is adom. Nem vagyok hálátlan típus.
- Ez nem igaz. - Olyannyira, hogy magam is azt gondolom, hogy képes volnék szeretni. Csak épp eddig még semmi és senki sem hiányzott az életemből.
- Igazad van. Én csak téged akarlak. Egyszerűen csak többet vártam volna tőled... - Mi tagadás, ez így túl könnyű. Semmibe sem került. Azt is mondhatnám, hogy már önként felajánlotta magát, csakhogy végre túl legyen rajta. Ez a gondolat viszont már csöppet sem olyan vonzó és csábító még azelőtt, hogy bármiről is tudtam volna.
- Szerinted a szüzességed a kulcs? Mert szerintem nem. - Attól még hogy valaki mással veszíti el ez az érzés nem fog elmúlni. Kérdés, hogy hagyom-e hogy ezt ténylegesen megtapasztalja. De ha egészen őszinte akarok lenni, akkor szerintem nem érdemlem meg. Ez ennyire és ilyen egyszerű.
- Várj... Akkor gondolom megvan még a cuki hálóinged, megkapom? - Húztam vissza az ölembe. Ennyire talán nem sietünk. Nem fogom engedni, hogy tényleg valaki másnak ajánlja fel azt, amit az imént nekem.

_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Szer. Okt. 30, 2013 7:46 pm



Stephen & Violet


Hogy mi a francról beszélek? Nem hiszem el, hogy nem tudja, vagy inkább nem is akarja? Mert azért tett pár olyan dolgot, amit nem kellett volna megtennie, de hogy ne vigye el ezért az egész balhét, bevallom nekem is volt ehhez az egészhez némi közöm. Talán minden máshogyan alakult volna, ha adtam volna neki némi esélyt mielőtt elutasítottam volna a közeledését. Egyszerűen nem láttam jó ötletnek engedni a csábításnak annak tudtában, hogy Stephen apja és anyám összeszűrték egymással a levet. Valahogy abszurd lenne, ha mi is egy párt alkotnánk és őszintén nem tudom elképzelni, hogy Stephen a nagy nőcsábász képes legyen beérni egy nővel.
- Hányszor is állítottál fel nekem csapdát, hogy valahogy elérd, hogy a karjaidba vessem magam? Azt ne mond, hogy a Nick incidens is csak pusztán a véletlennek a műve. - Hajszínem alapján hihet ostobának, de nem tartom magam annak. Sőt, nagyon is jól tudtam már a legelejétől kezdve, hogy miben is mesterkedik, de eddig mindig sikerült keresztül húznom a számításait, gondolom mostanára lett elege ebből, ezért is hozakodott elő ezzel a drasztikus lépéssel. Ugyan már, a legjobb barátját beiktatni a tervébe, egy kicsikét átlátszó volt.
- Minek is tenném? Már úgyis láttad őket. Gondoltam okozok neked egy szép napot azzal, hogy nem fosztalak meg a látványtól. - Roppant kellemetlenül érzem magam az miatt, hogy ennyire meztelen vagyok előtte, de szerintem pontosan tudta, hogy ez is megtörténhet, hiszen biztos vagyok benne, hogy úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt jó előre eltervezte. Na és mit tervezhet a továbbiakra?
- Nem is kellene, hogy érdekeljen. Azt csinálsz és azzal, akivel csak akarod, nekem ebbe nincs beleszólásom. - Nem fogok senkit sem megkérdezni erről. Valamennyire elhiszem, hogy értem jobban tudott teperni, de talán csak azért mert sérti a büszkeségét az, hogy még mindig nem sikerült megkapnia tőlem azt, amire vágyik.
- Szerintem ezt jobb lenne nem veled megbeszélni. Még a végén túlságosan bele ártod magad a magánéletembe. - Hogy eddig mit nem kaptam meg, amire nagyon vágytam? Tudom, ez nagyon nevetséges, ahogyan az is, hogy titkon ennyire romantikus tudok lenni, de szeretnék szeretni és szeretve lenni. Nekem csak az kell, hogy valaki viszonyozza az érzelmeimet és hogy annyira szeressem, hogy még a hiánya is okozzon fájdalmat. Oké, tudom, hogy ezzel most nagyon ráhajtottam a dráma királynő szerepére.
- Honnan is tudhatnád? - Igaza, hogy a nagy szerelem után vágyakozok, de kezdem feladni az utána való kutatást, egyszerűen már bele fáradtam ebbe. Szerintem túl nagy jelentőséget fektetek az érzelmekbe, miközben minden élvezetről lemaradok.
- Többet? Azt hittem, hogy mindvégig erre a pillanatra vágytál, mikor megszűnik az ellenállásom. - Amikor már nem szorítom olyan erősen össze a térdeimet és engem neki, hogy beférkőzzön combjaim közé. Előbb vagy utóbb ez úgyis bekövetkezne, netalán nem a számításai szerint alakultak a dolgok és most ez nincs a tetszésére? Azért egy kicsikét átlátszónak érzem, hogy pont a legjobb haverját küldte rám, ez is csak egy újabb jól kitervelt merénylet volt ellenem.
- Szerintem túl nagy jelentőséget fordítunk ennek a kis apróságnak, mikor akármikor orvosolni lehetne ezt a problémát. - Szerintem bárki kapva kapna az alkalmon, hogy kisegítsen engem és végre elvegye az ezidáig oly nagy becsben őrzött ártatlanságomat, pedig csak azt értem el vele, hogy megfosztottam magam minden élvezettől mostanáig.
- Szeretnéd? - Sejtelmes mosolyra jelenik meg arcomon, ahogy ismét vissza kerültem ölébe, egyértelműen értem mire is szeretett volna utalni. Mindkét kezemet felvezetem vállaira, majd ujjaimat körbe fonom tarkója mögött.
- Azt hiszem igazad van... - Közelebb hajolva hozzá finoman össze érintem ajkaimat ajkaival, majd megcsókolom. Nem tartott tovább, mint pár röpke pillanat, mivel csak szemléltetni szerettem volna vele, hogy milyen is amikor én kezdeményezek, de hamarjában félbe is szakítottam a csókot, mert van még mondanivalóm.
- Csak így oda adni magam túl könnyű lenne, azok után, hogy mennyit vártál erre a pillanatra nem lenne túl fair, ha csak úgy hagynám, hogy akár ma megkaphass. Vagy te másként gondolod? - Eleinte még a szemébe tudtam nézni, de úgy a mondandóm felénél aljas mód elkezdtem nyakát csókolgatni.


_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Csüt. Okt. 31, 2013 8:08 am


Jennifer & Stephen


- Bevallom azt gondoltam, hogy előbb is ráfogsz jönni, mégis minden úgy alakult, ahogy akartam. Nem pont az elképzeléseim szerint, de nem panaszkodom. Leszámítva, hogy hosszabb távúra terveztem volna a kapcsolatotokat. - De talán jobb is így. Sőt, egész biztosan. Nem tudom meddig bírom, inkább tűröm ezt még cérnával. Most már elmondhatom magamról, hogy tényleg mindent megpróbáltam. Azt is hogy teljesen mindegy volt hogyan viszonyulok hozzá, akkor sem volt észlelhető semmiféle változás, különbség. Ami sértő egy egészen kicsikét, mert az azt jelentené, hogy valójában nem tudom hogyan kell bánni egy nővel, ami nevetséges. Ő is belátná ha végre szabad utat engedne nekem. De mindenek ellenére sem bánom, hogy így alakultak a dolgok, hogy nem lett belőle nagy szerelem majd nagy csalódás, hanem még azelőtt véget vetettem a románcnak, hogy elkezdődhetett volna. Abban igazat adok neki, hogy a baráti köröm jó magammal az élen nem arról közismert, hogy túlságosan sokáig bírjuk egyetlen nő mellett. De ugyanakkor eszméletlenül sokáig tudunk teperni egyetlen nőért, ami olykor még számmora is hihetetlennek tűnik, mégis igaz. Mint például most is. Az úgynevezett csapdák pedig nem arra szolgálnak, hogy fájdalmat okozzak neki, hogy szenvedni lássam... Bár így sem különbözünk annyira.
- Az iménti dolog viszont teljesen spontán történt, esküszöm. - Tőlem nem meglepő módon. Arról ugyan tudtam, hogy a helyszínt ma a mi házunk nyújtja, de honnan a fenéből tudhattam volna, hogy éppen a medencénél fogják múlatni az idejüket. És micsoda véletlen, hogy éppen itthon voltam és ráértem. Hm, tényleg kezd egy kicsit sok lenni a véletlenekből egy napra. De már megszoktam, hogy a magyarázkodásból sosem tudok jól kijönni.
- Nem gondolod, hogy eleget és elégszer láttam már ahhoz? - Nem túlzás ha azt állítom, hogy már számon sem tudnám tartani őket. Ez a mostani helyzet most mitől lenne más? Talán mert még senkit sem akartam ennyire megkapni? Igen, az lehetséges.
- Rendben van. Jó tudni, hogy így áll hozzá a dolgokhoz. - Nekem ez az információ csakis jól jöhetett. Azt csinálok, amit akarok, akkor amikor akarok, ahol akarom és akivel csak akarom? Rendben van van. Nem érdekli? Az sem probléma? Nem számít neki. Hát majd fog... Ez most egy nagyon meggondolatlan kijelentés volt a részéről, mert előfordulhat, hogy egy váratlan pillanatban túlságosan komolyan fogom venni a szavait.
- Honnan is...? Csak tudom. Nagyon egyszerű. Titkon minden nő csak arra vágyik, hogy valaki őrülten szeresse, hogy mindennél fontosabb legyen, többet jelentsen annyira, hogy már a hiányát gyűlölje. Kihagytam volna valamit? - Minél jobban, több energiát fektetnek bele abba, hogy ezt elrejtsék mások elől, annál inkább láthatóvá válik.
- Az ellenállásod sokkal többet elárult... - Leszámítva az ártatlanságát. Igazság szerint sejthettem volna, hiszen egészen jól és alaposan követtem a dolgok menetét vele kapcsolatosan, de még csak nem is gondoltam rá.
- Jól van. Legyen amikor csak akarod. - Igaza van. Ezt nem engedhetem meg valaki ásnak. Még akkor sem ha nem érdemlem meg. De nem igazán tekintek erre az egészre úgy mint egy ajánlatra, inkább csak úgy tesz, mint aki mi hamarabb szeretné önmagát megfosztani ettől, mint egy zavaró tényezőtől, ami csak akadályozza. Így viszont tényleg nincs akkora jelentősége. Ha csak annyi kell, hogy ne számítson, akkor nem fog.
- Csupán csak el kell döntened, hogy milyen férfival szeretnéd... Olyasvalakivel aki szinte hozzád sem mer nyúlni, esetleg valaki olyasvalakivel, aki nem fél erőebben megragadni? - Értékelem a próbálkozásait, de ez a módszer nála mégis csak jobban beválik, ha végre nem kelleti magát tovább be is fogom bizonyítani, hogy mennyire.

_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Vas. Nov. 03, 2013 8:33 am


Stephen & Violet


Most komolyan, ennyire megtévesztő lenne a hajszínem? Elmondani sem tudom, hogy hányszor fordult meg a fejemben az, hogy attól hogy még szőke vagyok még ostoba az nem, de ez eddig tán csak nekem tűnhetett fel, ezek szerint. Nőből vagyok, ezért érték a cselszövésekhez, Stephen terve pedig túl átlátszóra sikeredett. Mintha valami rossz filmből szedte volna az alap ötletet.
- Szerinted csak most jöttem rá? Van arról pár elképzelésem, hogy mit is akartál. Szóval mennyire jó azaz elméletem, hogy Nick össze töri a szívemet, én pedig hozzád rohanok egyből hogy megvigasztalj? - Az elképzelés már-már nevetséges, mert Stephen lenne az utolsó emberi akihez vigaszért fordulnék szerelmi bánat esetén. Néha tényleg nem tudom, hogy mit is gondol magáról, de valószínűleg túl sokat és ezek szerint azt hiszi, hogy neki mindent szabad. Nem is lenne ezzel bajom, de abban a mindenben én is benne vagyok, pedig nem igazán akarok.
- Nem hiszek a véletlenekben. - Én már csak ennyit tennék hozzá, mert ennyi véletlen egy életben biztosan nincsen. Hogy is meri egy olyan személy az állítani valamiről, hogy véletlen, vagy spontán, mikor szereti minden egyes lépését előre megtervezni? Valahogy hihetetlen az egész, én pedig már nem is tudom, hogy mit hihetek el neki.
- Na és az enyémet is eleget láttad már, vagy esetleg még szeretnél ennél is jobban, közelebbről megismerkedni velük? - Ha ma már ilyen felajánlkozó kedvemben vagyok, akkor miért ne okozzak neki tényleg pár szép pillanatot? Ugyis azóta majd megeszi a fene, hogy megfektessen mióta szüleink össze házasodtak. Most végre lassan, de biztosan ez a vágya is beteljesedik.
- Nem, nem hagytál ki semmit sem. Viszont úgy beszélsz erről az egészről, mintha te is erre vágynál. - Pedig sosem néztem volna ki belőle a nagy hős szerelmes típust, aki azért vesz virágot a barátnőjének mert annyira hiányzott neki még távol voltak egymástól. Stephen inkább az a fajta, aki fehérneműt vesz az éppen aktuális barátnőjének, hogy aztán mihamarabb le is szedhesse róla.
- Szóval sokkal jobban izgatta a fantáziádat, ha vissza utasítottalak, mint az amit most csinálok? - Talán csak bele fáradtam már a folytonos vissza utasításba. De, az is meglehet, hogy már annyira vágyom rá, hogy úgy érzem képtelen is lennék arra, hogy tovább várjak rá. Ez egy ördögi kör, de akárhogy is nézem, végül mindig arra jövök rá, hogy minden azért van mert akarom, nagyon akarom.
- Oh, de drága vagy! Tudod ezzel az egésszel csak az a baj, hogy én most is nagyon akarom. Szerintem te is, csak minden megváltozott attól, hogy őszinte voltam hozzád. - Ha nem hoztam volna fel a szűz témát, akkor szerintem már régen túlestünk volna azon, amin kellene. Most pedig arra várhatok még, ki tudja meddig?
- Mégis Stephen te melyik kategória lennél? Mert itt ülök az öledben és hozzám sem mersz érni, mintha attól tartanál, hogy összetörnék, pedig nem vagyok porcelánból. - Felhagytam nyaka csókolgatásával, hogy a szemébe tudjak nézni, mikor kérdésemet feltettem. Ez annyira zavaró, mert akarom is meg nem is, hogy most azonnal a magáévá tegyen, de nem itt kellene és szerintem nem is így. Mert azért ha azt is mondtam, hogy nem számít ez az egész, később tudom hogy nagyon megbánnám a dolgot, ha csak így hagynám magam.


_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Vas. Nov. 03, 2013 7:02 pm


Jennifer & Stephen


- A végkifejlet pontatlan, de egyébként helytálló, nagyjából. - Azért túlzásnak tartom, hogy azt vártam volna, hogy a vigaszul a karjaimba vesse magát. Nem. Inkább csak szerettem volna ráébreszteni bizonyos dolgokra, ami lényegében sikerült is, csak nem egészen úgy ahogy elképeltem. Végül is félig-meddig már megkaptam, amit akartam, de akkor miért is nem vagyok elégedett az eredménnyel, amit fáradtságos munkámmal elértem? Mert vele egyáltalán nem volt könnyű sosem, még akkor sem, ha általánosítva csak egy nőről van szó, akik eddig még sosem okoztak nekem ekkora fejfájást, de ha mégi9s annak valami egész más oka kellett, hogy legyen. Ő nekem viszont soha nem volt a kis húgom, ha azt nézzük hogyan néztem rá. Mint nőre... Arra hogy egyébként milyen véleményem voltam róla, arra most inkább nem térnék ki. Nem is olyan lényeges annak tekintetében, hogy csak szerettem volna mi hamarabb megkapni. Ami most végre talán sikerült is, vagyis minden okom meglenne arra lassan, de biztosan, hogy nyertesen érezzem magam, mert ez a közdelem különösen hosszú volt vele.
- Mégis honnan a fenéből tudhattam volna, hogy itt lesztek éppen a medencénél? - De igazán nem volt velük nehéz dolgom. Az elképzelése miszerint végre fogjuk hajtani a kis helycserénket mondhatni másodpercek elforgása alatt körvonalazódott a fejemben. Bár őszinte azt hittem, hogy a kivitelezésével már lesznek komolyabbnak tekinthető problémáink is, miszerint már az első lépéseknél alapjaiban fogunk lebukni. De aztán mindannyiunk legnagyobb meglepetésére semmit sem vett észre a történtekből vagy ha mégis, akkor mindenek ellenére nagyon is a tetszésére volt, amit művelek éppen, amivel úgyszintén nem volt egyedül... Én is élveztem, amit csinálhatok.
- A tiéidből sosem elég. - Azokból sosem lehet eléggé elég sem a látvány, sem a tapintást sem semmi más. Fogalmam sincs hogyan lehetséges ez, hogyan érte el nálam mindezt, de csak gratulálni tudok hozzá, mert most már egyszerűen nem tudok meg lenni nélküle. Nem tudok, képtelen vagyok uralkodni magamon, mikor a közelemben van, szinte csak egy karnyújtásnyira, hogy megérinthetném.
- Azt hittem, hogy ez elejétől fogva magától értetődő, hogy nem. - Én valami egészen másra vágyom, hogy mire azt nem tudom pontosan. Illetve csak az utóbbi időben nem vagyok már biztos benne. Mindeddig azt gondoltam, hogy amit valójában akarok azt bármelyik nőtől bármikor és bárhol megkaphatom.
- Meglehet, de ezen könnyedén tudnánk változtatni. - De még milyen könnyedén. Csupán kicsit szabadjára kellene engednie a saját fantáziáját és kigondolni hogyan tudna még ennél is jobban magába bolondítani. Véleményem szerint ez nem olyan ördöngösség, eget megrengető feladat. ha viszont kérnem kell... Na azt már kevésbé szeretem.
- Értékelem, csak tudod... Nem eszik olyan forrón kis szívem. - Lágyan kezdtem el cirógatni a karját. Igen, bármilyen meglepő, de most tudok parancsolni magamnak, méghozzá nem is esik olyan nehezemre mint eddig. Talán egy kicsit... Azt viszont már annál is inkább a nehezemre esik elhinni, hogy tényleg ezt csinálom. Itt van előttem mégpedig mindössze csak egy bikini alsóban, semmi több sem fedi a testét, mégsem teszek semmit. Értékelem, csak tudod nem érdemellek meg.
- Nem merek? Egyelőre csak nem akarok. Tudod új még nekem ez az önszántamból felajánlom neked magam dolog. Hiányzik a motiváció. Különben sem mondok le a kis ajándékomról, amit elvileg nekem vettem lényegileg pedig magamnak szántam. Ha ennyit tudtam várni rád, akkor ez a rövid idő már nem jelenthet akadályt. - Igazság szerint nem szeretem a túlságosan könnyen jött dolgokat. Jobban szeretem mikor valaki tud motiválni egy bizonyos cselekvésre.

_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Hétf. Nov. 04, 2013 6:15 am


Stephen & Violet


Úgy hiszem túlságosan hasonlítunk egymásra és már ismerem annyira, hogy ne engedjem meg azt, hogy valójában nagy meglepetéseket okozzon számomra. Mert a mostani terve nagyon is átlátszó volt, vagy csak Nick volt aki végett ennyire hamar sikerül rájönnöm a szándékaira? Lényegtelen, hiszen lelepleztem még idő előtt, ahogy magammal is tettem. Még mindig nem tudom, hogy mennyire volt helyes döntés részemről beavatni Stephent ebbe a nagy titokba. Mert ha akarna akkor vissza is élhetne az ártatlanságommal.
- Abba bele sem gondoltál, hogy mi lehetne akkor, ha a terved ellened fordulna? Mert nem lett volna nehéz Nicket az ujjaim köré csavarni. - Ha akartam volna, akkor tényleg megtehetném, ismerem már magam annyira, hogy sikerült volna elérnem nála, hogy kidobja a barátnőjét miattam. Akkor pedig Stephen végig nézte volna, ahogyan kapcsolatunk egészen kibontakozik? Nem hiszem, biztosan nem is hagyta volna, hogy ez megtörténjen, valahogy úgyis közbe avatkozott volna.
- Mondjuk onnan, hogy Nick pontosan jó tudta, hogy mi a napi programunk. - Nem hiába hozott magával fürdőnadrágot, hiszen tudta, hogy ma egy kellemes, lazító ejtőzést terveztem a medencénél. Nick pedig mint egy jó besúgó egyből el is árulhatta a napirendünket, ennyire egyszerű az egész.
- Pedig most itt lenne rá az alkalom, hogy kiélvezd őket, mégsem élsz a lehetőségeddel. - Mert nem mondtam neki, hogy nem foghassa meg őket, úgyis tudom, hogy csak arra vágyik. Mindig is csak arra vágyott, hogy megérintsen, hogy megcsókolhasson, na meg hogy az övé legyek végre. Mikor már egyre valóságosabbnak ígérkezik, akkor kezd meghátrálni? Talán mikor még vágyálom volt csak számára az, hogy megkaphat az csábítóbb volt neki?
- Hát akkor mégis mire vágysz? - Mármint rajtam kívül, mert azt még a vak is látja, hogy mennyire sóvárog utánam. Egyébként pedig erre nagyon kíváncsi vagyok. Még sosem volt ilyen őszinte beszélgetésünk, de ha már bele mentünk ebbe a témába, akkor el is várom tőle, hogy válaszoljon erre a kérdésemre.
- Miért eddig azzal motiváltalak, hogy mindig visszautasítottalak? - Hajoltam egészen közel hozzá, még az eddiginél is közelebb. Így már mellkasához préselődtek melleim, majd mindkét kezemet felvezettem vállaira. Eddig minden jótól megfosztottam magam, ezek után már élni szeretnék a lehetőségeimmel. Ezért finoman megcsókoltam azokat az édes ajkakat, de az egész nem tartott tovább pár röpke másodperctől, mert ha engedte, akkor kiszálltam az öléből és gyorsan magamra kaptam egy törölközőt. Túl sok volt már így is a magamutogatás erre a napra.
- Azt hiszem ez nagy hiba volt a részemről. Nem kellett volna ennyire őszintének lennem veled. - Tartok attól, hogy ezzel vissza fog élni, hogy esetleg majd világgá is kürtöli majd. Egyedül csak Stephen tud erről, de vajon ez így is fog maradni? Mielőtt bármi esztelenséget csinálnék inkább megindulok befelé, nehogy ne tudjak magamnak és vágyaimnak még a végén megállt parancsolni.


_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Hétf. Nov. 04, 2013 1:55 pm


Jennifer & Stephen


- Őszintén szólva nem. Nem gondoltam bele. Mert az egyszerűen nem fordulhat elő. - Nem azért, hogy nagyképűnek tűnjek. Simán csak önző vagyok, de akkor is jobb vagyok nála ebben, hiszen ha nem lennék az, akkor biztosan nem sikerülhetett volna, hiszen miért is sétált volna bele a csapdámba önszántából? Butaság lett volna. Ami pedig a bűntársamat illeti ebben a helyzetben nem hiszem, hogy olcsóbban megúszta volna nálam. Ami azt illeti lehetséges, hogy könnyedén az ujja köré csavarta volna, de végül mégis csak másképp döntöttek volna mindketten. Mindketten, jobban mondva most már mindhárman tudjuk, hogy egymástól csak felszínesen kapták volna meg, amit akartak. Ami viszont előbb vagy utóbb igen csak kevésnek bizonyult volna. De mi már csak ilyenek vagyunk. Szeretünk félrelépni is hibákat elkövetni. De Nick mégis csak egy lépéssel előttem jár. Bizton állítja, hogy mindenek ellenére szeretni a barátnőjét, amit nem meglepő módon nem tudok elhinni. Képtelenségnek tartom. Mégis hogy lehetne valakit úgy szeretni, ha egyszer többször csalod meg, minthogy a párod fehérneműt váltana? Mert biztosra veszem, hogy a drága Nicole ezt nem tűrné, már persze ha tudna róla. Ebben az egy dologban irigylem és utálom is érte. Hogyan tudja ezt így folytatni? Ennyire vak és ostoba nem lehet ez a lány. De azért is jövünk mi ki olyan jól. Megértjük egymást. Ezért is sikerül mindig olyan könnyedén a bűntársammá avatnom, ahol ha valami oknál fogva lebukunk, akkor mindketten megszívtuk és ennyi. Ami ez úttal nem történhet meg, mert mindenre gondoltam. Beleértve, hogy idő előtt véget kell vetnem ennek az egésznek. Azzal is számoltam. Számítottam rá. Elvégre nem először csinálom. Jó vagyok ebben. Bár mondjuk szerintem Vickie mindvégig tudta, hogy nem szeretem. Tehát ha úgy vesszük mindvégig csak kihasználtam. Ő pedig engedte. Miért? Miért maradt velem mindvégig? Naiv volt és mégsem. Nem értem.
- Ebben az esetben elkövetett egy apróbb hibát. Elfelejtett nekem erről beszámolni. - Megbocsájtható. Amúgy pedig kit érdekel. Így is elértük, amit akartunk többé-kevésbé. De jelen pillanatban nincsen okom az elégedetlenkedésre. Ami még egyáltalán nem azt jelenti, hogy a közeljövőben nem is lehet. Persze lehet. csak nem fogom hagyni. Ha már eddig eljutottam. Most már nem hátrálok meg. Soha sem volt rám igazán jellemző, ahogy a kudarc sem. Rendben van. Jennifer már többször visszautasított mint eddig az összes nő együtt véve, akikkel dolgom volt, de ez sem érdekel. Idővel majd kárpótoltatom magam érte. Mert végül úgy is sikerülni fog.
- Minden bizonnyal annyira csak nem lehet rövid lejáratú az ajánlatod. - Ahhoz nagyon is fontosnak tűnik a számára. Nekem pedig szándékomban áll hamarosan élni ezzel a bizonyos lehetőségemmel. De most már miért is sietném el annyira. Eddig is tudtam, hogy Jenni megfogja érni a fáradozásaimat és pontosan ez az, amit kiszeretnék használni, amennyire csak tehetem. Ahhoz viszont egy kis időre van szükségem. Szóval igazán nagyon sajnálom, hogy nem tepertem le abban a szent pillanatban, hogy felajánlotta nekem a szüzességét. Te jó ég... Még mindig olyan különös még csak belegondolni is ebbe. De azt hiszem mostanra sikerült végre fel fognom.
- Én most egyedül csakis rád. Egyébként pedig nem tudom... Tényleg nem. - Ugyanis az utóbbi időben... Hát ez a bizonyos időszakom egyedül csakis róla szólt. Minden egyéb apróságnak számított mellette, mögötte. Ezerrel tepertem ezekért a percekért, most mégis úgy érzem, hogy ezt egyszerűen nem érdemlem meg. talán azért is vonakodok egy egészen kicsit. Amit természetesen nem fogok neki elmondani. Vagyis amennyiben ez rajtam áll sosem fogja megtudni. Mégis hogyan kellene ezt elmondanom? Hm, ebbe inkább már tényleg nem akarok belegondolni.
- Tudod a tőlem telhető legkomolyabban mondom, hogy mindeddig az összes nő együttvéve akikkel dolgom volt nem utasítottak vissza annyiszor, mint te! - Ami azért már majdnem sértő, de csak kiheverem valahogyan. Mondhatni, hogy mindezzel elsősorban magamnak bizonyítok és csak utána neki.
- Miért? - Ezt most nem igazán értem. Én eddig is az voltam vele, őszinte. Még ha mindez rám egyáltalán nem is jellemző. Viszont teljes mértékben megérteni, ha nem képes nekem hinni a történtek után. Ugyanis sosem rejtettem véka alá a szándékaimat vele szemben, ahogyan azt sem, hogy mi mindent megtennék azért, hogy elérjem a célomat. Azok után pedig, hogy a tőlem telhetőt legtöbbet meg is tettem az ügy érdekében az a minimum, hogy nem tud megbízni bennem. Belátom, ez hiba volt. De még így sem tudom megbánni...
- Várj, várj, várj... Nekem most dolgom van, tehát el kell mennem egy rövid időre. Valamint vár még rám odabent valaki, akivel beszélnem kell. De mit szólnál hozzá ha kihasználnád ezt a rövid időt? Mondjuk felvennéd a csini kis rucidat és megvárnál a szobámban? Még az is előfordulhat, hogy végül az én ágyamat kényelmesebbnek találod a sajátodnál? Hogy hangzik? - Most már nem húztam vissza. Inkább engedtem, hogy felkeljen majd én is felálltam. De azt nem hagytam, hogy máris magamra hagyjon. Ez persze sokban függ attól is ,hogy milyen bánásmódra vágyik. Mert azt már jól tudja, hogy milyen vagyok különféle helyzetekben. Az viszont egy másik kérdés, hogy mennyire szeretné mindezt megtapasztalni a saját bőrén.

_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Hétf. Nov. 18, 2013 7:45 pm


Stephen & Violet


Még szép! Biztosan gondoskodott volna arról, hogy Nick minél hamarabb kilépjen a képből, ha már úgy érzi, hogy nem kellene hozzám közel tartania. Nem is értem, hogy miért űzzük ki ezt a vacak játékot egymással. Mert ez több, mint nevetséges. Egymást kerülgessük és a büszkeségünk szab nekünk csak határokat, mert mindketten annyira önzőek és akaratosak vagyunk. Mindketten akarjuk, de a módszereink másmilyenek.
- Mert ugye mindennek úgy kellene alakulnia, ahogyan te szeretnéd ugye? Az neked nem számított sosem, hogy én mit szeretnék? - Mert én szeretnék vele úgy lenni... Csak még mindig nem vagyok benne biztos, hogy kellene Stephent közel engednem magamhoz. Hogy miért? Mert akárhogy is nézzük Stephen egy nőcsábász, aki arra hajt, hogy minél több nőt megkapjon. Most pedig rettegek attól, hogy csak arra kellek neki, amire a többség, csak itt van egy kis csavar, egy egészen kicsivel izgalmasabb vagyok, mint mások mert a mostoha húga vagyok és még ártatlan. De nem vennék rá mérget, hogy sokáig az is maradok, ha Stephen még sokáig a közelemben fog lenni.
- Oh a kis csicskád nem számol be neked mindenről? Vajon miért is nem, áh talán úgy döntött volna, hogy elege van abból, hogy parancsolgass neki, vagy inkább a barátságotokat semmisé tette volna, mert rájött, hogy bizony neki is fáj rám a foga? - Mert ha engedtem volna, akkor Nick az első randin bizony ágyba vinne, ezt szabad lett volna neki, vagy arra nem kapott még akkor utasítást, hogy nem érhet hozzám? Azért ez a terve eléggé gyerekes volt, na meg roppant átlátszó.
- Biztos vagy ebben? Mert ha szeretnéd kipróbálhatjuk, hogy az ajánlatom meddig érvényes. - Ez már egy ideje érődik bennem, szeretném is meg nem is. Most is csak egy pillanatnyi fellángolás részese lehetett, mikor képes voltam ezüst tárcán felkínálni magamat. De vajon lesz-e ilyen következő alkalom? Még mindig nem hiszem, hogy nekünk össze kellene ennyire melegednünk egymással, de ha sosem tesszük meg akkor az utána való sóvárgásom sem fog elmúlni, aztán ha túl leszünk rajta talán ennyi volt számunkra. Valójában nem tudom mi fog akkor lenni, de nem álmodozok arról, hogy hosszú és boldog kapcsolatunk lesz egymással. Sőt, szerintem nekünk közösen csak egyetlen éjszakánk lesz, mikor ráébredünk arra, hogy nem kellett volna megtörténnie.
- Na és abba bele gondoltál, hogy mi lesz akkor, ha nem egészen úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnéd? Mert olyan régóta vágysz már rám... szerintem hatalmas csalódás fogok lenni számodra. - Mert ha úgy nézzük tényleg szűz kislány vagyok és még semmi tapasztalatom sincs az ilyesmiben, valószínűleg Stephem egészen máshoz van szokva. Annyi ágyba vitt nő után szerintem nem kíváncsi az ügyetlenkedésemre. Valójában nem tudom, hogy milyen lennék az ágyban, de azért biztosan lenne valami ösztönös reakcióm... nagyon remélem, nem csak úgy fogok feküdni alatta, mint egy partra sodort fatörzs.
- Szóval mégis bejött nálad a sok visszautasítás. - Sejtelmesen elmosolyodok, habár nem ez volt ezzel a szándékom, tényleg vissza akartam utasítani, de aztán elkezdtem élvezni, hogy minden egyes kosaram után még jobban és jobban kezdett el teperni.
- Hogy miért? Mert az őszinteséggel mindent el lehet rontani. Na és ha ki akarnék táncolni ebből az egészből, te pedig bosszúból felhasználnád ellenem amit ma elmondtam neked? - Sosem lehet tudni, hogy egy feldühített férfi mire képes, ahogyan azt sem, hogy egy bosszúszomjas nő meddig képes elmenni. Remélem nem fogja ellenem felhasználni ezt az információt.
- Hogy hogyan hangzik? Rettenetes! - Most ez tényleg komoly kérdés volt, remélem csak vicces kedvében van!
- Van valami dolgod, ami fontosabb még tőlem is? Azt meg elvárnád tőlem, hogy valami szexi göncöt felvegyek és várjak rád, hogy aztán végre megkaphass? - Ezen már kínomban fel kellett nevetnem. Annyira abszurd ez az egész.
- Tényleg csak egy tárgy lennék a szemedben, aki később elő vehetsz, mert használni szeretnél? - Mert az, ahogyan mondta nagyon is olyan volt, ahogy én össze foglaltam neki.
- Tudod én ezt nem így képzeltem el... - Dühös vagyok rá most ez miatt, ezért hátat is fordítottam neki és elindultam befelé.


_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Pént. Nov. 22, 2013 8:01 pm


Jennifer & Stephen


- Tudom mit szeretnél. Sőt mi több, azt is tudom, hogy mit érzel. Ehhez mit szólsz? Te engem akarsz, de iszonyatosan félsz attól, hogy csak felkerülsz arra a bizonyos listára a fekete noteszemben egy pipával a neved mellett és annyival az ügy le is van tudva. De ha még ennél is többet szeretnél hallani akkor megkockáztatom, hogy úgy szeretnéd fenn tartani az érdeklődésemet, hogy folyton visszautasítasz, mert azt hiszed, amíg nem kaphatlak meg, addig nem is fogok lemondani róla és így egy kicsit majd mindig utánad fog csorogni a nyálam. Ez így is van. De tényleg elég neked csak annyi, hogy így tudj közelebb magadhoz? - Ezt nem hiszem el. Nem tudom. Nem is akarom. Arra viszont pontosan emlékszem, hogy én állítottam olyan nagy bizonyossággal, hogy ez a valami kettőnk között sosem fog elmúlni, legalábbis ha továbbra is így folytatjuk. Számmora két lehetőség maradt, amit hajlandó vagyok számításba venni. Más egyéb nem érdekel. Az első, hogy beadja nekem a derekát végre. A második, hogy feladjuk. Jobban mondva csak én. Utána viszont jó ha tudja, hogy észre sem fogom venni. Számomra mint nő megszűnik létezni. Onnantól kezdve, hogy leveszem a kezemet minden értelemben róla azt csinál amit akar, azzal akivel akarja, amikor akarja és ahol akarja. Nem vagyok egy idióta. Velem nem fog csak így játszadozni, mert nem fogom megengedni. Eleinte még szórakoztató volt, de most már egyre inkább dühít, hogy bolondnak néz.
- Értem, de elárulnád miért hiszed azt, hogy mindenkinek csak rád fáj a foga, csak azért mert szűz vagy, amit rajtam kívül ha jól tudom mással nem osztottál meg? De elárulom kis cicám, hogy nem vagy egyedüli ártatlan lány... - Nem is mondhatnám, hogy kimondottan a szüzekre hajtok. Ellenkezőleg. Nem túlságosan szeretek magyarázkodni, hogy mi merre hogyan meddig. Bár azt sem hiszem, hogy túlságosan sok üresedés lenne az óráimon, ha elkezdeném oktatni. Nemhogy inkább megragadná az alkalmat, hogy nem valami szerencsétlen, töketlen pancserral kell lennie először ahhoz, hogy végre megszabaduljon a szüzessége terheitől, mert láthatóan annak érzi. Egy problémának, amire mi hamarabb megoldást kell találni. Így is fel lehet fogni.
- Nekem végül is teljesen mindegy. Te ajánlottad fel magad nekem, nem pedig fordítva. Vagy tényleg azt képzelted, hogy most itt rögtön és azonnal gerincre váglak? - Ez esetben vagy túl sokat vagy épp túl keveset képzel rólam. Nem tudom eldönteni. Talán inkább keveset, mert annál azért többre tartom magam, sőt mindkettőnket hogy így hogy még egyedül sem vagyunk a házban hanyatt vágjam a medencénél. Neki talán még plusz izgalommal szolgálna a tudat, hogy bármikor bárki megláthat, de nekem valahogy már nem. Kinőttem ezeket a dolgokat. Felnőttem, csak bizonyos dolgokról még nem tudtam egészen lemondani. Többek között a kis noteszemről.
- Nem lesz bosszú. Nem akartad. Jól van. Én nem tehetek róla. Végül is mindent megpróbáltam, vagy tévedek? - Mert ha igen, akkor csak mondania kell, hogy mi az amit nem tettem meg és megteszem, legalábbis megpróbálom. Persze attól még ugyanolyan csalódott lennék, de nem tekinteném teljes mértékű kudarcnak.
- De ha nem túl nagy kérés, akkor lenne még egy fontos kérdésem, csak mert férfiúi büszkeségem szeretné tudni. Lenne valami más oka is annak, hogy nem akarsz velem lenni, dacára, hogy jól bánnék veled és garantáltan nem bánnád meg, minthogy nem szeretnél csak egy lenni a sok közül? Van más is a felsoroltakon kívül, amiért nem tudlak megérdemelni? - Mert most már bevallom iszonyúan kíváncsi lennék rá, ha van még valami tudni akarom, hogy mi a fészkes fenéről lehet még szó. Mi az amit éppen én ne tudnék megadni neki? Mert amit tőlem nem kaphat meg, azt mástól sem fogja. Én ezt egyszerűen nem értem, de pokolian szeretném már, ha elmagyaráznám, hogy így férfi ésszel is képes legyek felfogni.
- Tehát erről van szó. Ha azt akarod, hogy fontosabb legyél mindennél és mindenkinél azért tenned is kellene valamit. - Bevallom a jelenlegi értékrendem nem egészen így fest, de még formálható, alakítható. Még bármi, akármi felkerülhet rá, ha úgy ítélem meg, hogy mindenképpen megéri törődnöm vele.
- Eltúlzod a dolgokat. - Én egyáltalán nem így gondoltam, de nem fogok most neki állni magyarázkodni. Ha ő ezt szerette volna hallani, akkor ezt is fogja elhinni.
- Ezek szerint mégis csak volnának elképzelései arról a bizonyos elsőről. Esetleg megtudhatnám őket én is? - Felálltam, hogy még gyors léptekkel utolérjem és megtudjam állítani, mert véleményem szerint még nem fejeztük be ezt a beszélgetést. Ennek még nem itt van vége. Mert ha netalán beavatna a dolgokba nekem is sokkal könnyebb volna döntésre jutnom és cselekednem, ahogy jónak látom. mert most már egyre kevésbé tudom, hogy mit látok.

_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Hétf. Dec. 09, 2013 11:00 am


Stephen & Violet


Biztosra veszem, hogy ez amit egymással művelünk az nem teljesen normális, sőt inkább már betegesnek mondanám! Nem természetes dolog az, ha ennyire vágyunk egymásra. De vajon nem csak azért él bennünk ez a késztetés, mert tiltott gyümölcs szindrómában szenvedünk? Mert ha úgy nézzük, akkor egymás számára teljesen tabunak kellene lennünk, de azért mégis annyira szeretnénk egymást megkóstolni.
- Teljesen félre értetted a helyzetet. Nagyon sokáig csak azért játszottam ezt veled, hogy minél távolabb tudjalak magamtól tartani, de ez a taktikám nálad kudarcot vallott, mert minél távolabb akartalak tudni magamtól valahogy mindig sikerült egyre közelebb és közelebb férkőznöd hozzám. - Most pedig nagyon is az a helyzet állt elő, hogy félni kezdtem attól az ismeretlen valamitől... vagyis attól, amit iránta tudnék érezni. Mégis miért érzem úgy, hogy ezen nekünk nem szabadna átesnünk, sőt hogy nekem még szeretnem sem lenne szabad, mert ennek az egésznek úgyis csak rossz vége lesz. Valamiért nem tudok pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, azok után amit műveltünk egymással nem is csoda, hogy csak negatív véleményen van kettőnkről. Nem tudom elhinni, hogy tényleg többet szeretne tőlem, mint eddig bárki mástól.
- Csak rám kell nézned, ahhoz hogy megtudd miért hiszem azt, hogy mindenki meg szeretne kapni. Az pedig, hogy még szűz vagyok, amit persze hogy rajtad kívül senki sem tud még, az meg csak egy bónusz lenne. Mert ki nem szeretné felfedezni érintetlen tájaimat? - Nem viselkedek úgy, mint egy szűz kislány, sőt általában nagyon is az ellenkezőjét játszom meg, de csak azért, hogy titokban tudjam tartani az ártatlanságomat mások előtt. Most pedig kiteregettem előtte a lapjaimat, olyan dolgot osztottam meg vele, amit eddig senki mással sem.
- Őszintén már nem is tudom, hogy mit képzeltem... - Azt biztosan nem, hogy itt és most a magáévá fog tenni. Talán valamilyen másfajta reakciót akartam kicsikarni belőle. De gondolom kissé lesokkolta a tény, hogy mennyit várt ezidáig rám, én pedig képes lennék tényleg oda adni neki magamat, teszem hozzá úgy, hogy még teljesen ártatlan vagyok még.
- Tévedsz, mert nem próbáltál meg mindent. - Többek között sosem hívott el egyetlen egyszer sem randevúra, pedig ki tudja, hogy mit válaszoltam volna, ha sikerült volna legyőznöm a bennem tomboló büszkeséget. Azért mégis csak kezdhetett volna amolyan szebb módszerekkel ahelyett, hogy ajtóstól rontott volna be. Persze ebben az egészben nem csak egyedül hibás, mert ha én is másként álltam volna hozzá a dolgokhoz. Áh, felesleges is azon merengeni, hogy mi lett volna ha akkor máshogy viszonyulunk egymáshoz, inkább a jelenlegi helyzetünkkel kellene kezdeni valamit.
- Talán csak tartok attól, hogy mi lesz akkor ha mi... Nem hinném, hogy helyes lenne így vonzódnunk egymáshoz. Na és aztán mi lesz, mindenki elől titkolni fogjuk a kis viszonyunkat? - Nekünk egészen más a helyzetünk azért mert szüleink is együtt vannak és nem csak egy futó kis kalandról van szó, hanem házasok... Ezért is érzem azt, hogy hiba lenne még ennél is jobban egymásba gabalyodnunk, de mégis annyira vágyom rá.
- Mégis mit vársz, mit tegyek? - Ha neki csak azután leszek fontos, hogy lefekszem vele, akkor csak sajnálni tudom azért mert nem vette észre a valódi értékeimet a testi vonzerőmön kívül.
- Tudod ez nálam nem egy bevett szokás, hogy minden nap mással osztom meg az ágyamat. Akármennyire is ellenkezek a romantika ellen, mégis szeretném, hogy az első különleges legyen. Szóval ne kérd tőlem, hogy menjek be a szobádba és feküdjek be az ágyadba rád várva. - Ez az egész amit leművelek most, az nem a szűz hisztimnek köszönhető, csak akarom, hogy az első tényleg különleges legyen, amire évek múltán is szívesen emlékeznék vissza.

_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Hétf. Dec. 09, 2013 10:37 pm


Jennifer & Stephen


- Meglehet, de azért ehhez neked is volt némi közöd. Ha valóban annyira nem akartad, hogy a közeledbe férkőzzek, akkor nem is sikerülhetett volna. Egészen röviden... Akartad, hogy akarjam! Még mindig akarod! - Más különben nem csinálnánk ezt most egymással. Ha nem tudnám már régen felhagytam volna ezzel az egésszel. De ha nem is mondja, azért a szemeiben ugyanúgy sőt, sokkal őszintébben látom, hogy nagyon is akarja, hogy teperjek még érte egy kicsit. Ami sokkal könnyebb, annyival egyszerűbb is lehetne, ha tudnám, hogy mégis mit szeretne látni, ami után hajlandó lenne nekem megadni ezt a lehetőséget, ami eddig soha senkitől sem kértem még, még soha sem akartam ennyire. De most kell... Nagyon kell nekem! Ennek pedig semmi köze ahhoz, ami mostanra a tudomásomra jutott, hogy még érintetlen.
- Elárulom ezt a típust hívják a férfiak szűzkurvának... Mindenkinek mutatsz valamit, egy kis húsit majd visszatáncolsz, hogy megőrizd az egyetlen dolgot, amit tényleg csak a tiéd még úgy nem döntesz, hogy valakivel megosztod, odaadod magad feltétel nélkül. - Esküszöm rosszul vagyok saját magamtól. Még soha egyetlen nővel sem kellett a szüzessége elveszítéséről beszélgetnem. Most pedig, hogy azt szeretném, hogy az enyém legyen az, ami utána másé már nem lehet... Nem könnyíti meg a helyzetemet. Nem tehetek róla. Mindig is értékeltem az egyediséget.
- Én akkor ezt honnan tudhatnám? - Még most is úgy gondolom, hogy ezt talán mégsem velem kellett volna megbeszélni, de valahogy örülök is ennek, hogy megtette. Persze, egy ilyen dolgot mindenképpen jó tudni, más különben kellemetlen meglepetés érheti az embert az adott pillanatban mikor rájön, hogy az a bizonyos nő előtte még senkié sem volt. Ezt egy férfi sem tudja nem kimutatni.
- Jól van akkor... Halljam, mi az amit nem próbáltam meg? - Ezt most egyáltalán nem biztos, hogy tényleg hallani akarom, de azért hátha mégis... Számmora ugyanis csak úgy lenne értelme, ha még nem késő, ha még megtehetem, hogy megpróbálom bepótolni és kárpótolni. Más különben nem kimondottan tud érdekelni.
- Az érdekel, hogy letagadnálak-e mindenki más előtt? - Bevallom ezzel a kérdéssel nagyon is meglepett. Mikor már kezdtem azt gondolni, hogy mindenféle kérdésre maximálisan fel vagyok készülve és nincs olyan a,mire ne tudnék valamiféle választ kinyögni, akkor jön nekem egy ilyen kérdéssel, amitől pillanatnyilag köpni nyelni nem tudok. De még kevésbé egyértelmű választ kinyögni. ezen még nem gondolkodtam el és különben sem hiszem, hogy ennyire előre kellene már lennünk.
- Nem érzed, hogy egy kicsikét sok a feltételes mód? Nem tudom Jenni... Nő vagy. Ezt neked kell tudnod. Fogalmam sincs. Próbáld meg... Merj! - Ennél többet tényleg nem tudom mit mondhatnék. Kissé hirtelen jött ez az egész. Váratlanul ért és mondhatni teljesen letaglózott. Ami a különös az egészben, hogy még csak nem is sejtettem. Jobban mondva eszembe sem jutott, hogy szűz lenne még. Persze, így most már minden világos.
- Ezt nem hiszem el! Te tényleg nem érted. Különleges nem egy csomó kacattól lesz, hanem tőled. Érted már? Tőled és tőlem! Ha megengeded, akkor megmutatom... - Természetesen, ezzel most nem a soron következő csókra kértem engedélyt, de attól még közelebb húztam magamhoz és megtettem, méghozzá hosszasan és szenvedélyesen.
- Ha nem érzed ezt, akkor úgy nincs is értelme... - Húzódtam el tőled, de továbbra is a szemeibe néztem, mindkét kezem karjain tartva, hogy ne tudjon elfordulni tőlem.

_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Pént. Dec. 20, 2013 12:48 am


Stephen & Violet


Ez az egész annyira zavaros, vagy inkább mi bonyolítjuk túl? Talán az egyszerű dolgokhoz mi nem is értünk, ezért cifrázzuk meg ezt is, pedig a lényeg így is úgy is ugyan az lenne. Nem vagyok én annyira rossz, mint amilyennek valójában mutatom magam, ezért is érzem ott legbelül, hogy ennek nem szabadna megtörténnie, de mégis ott lakozik bennem az a másik érzés is, ami pokollá teszi a mindennapjaimat, mert őrülten sóvárgok utána. Akarom és nem tudom, hogy mennyire, de eddig minden egyes pillanatom azzal telik, hogy arra gondolok, hogy mi lenen ha végre az enyém lenne. Ez most nem olyan vágyakozás mint egy új tervezői táska után, ami még nincs is az üzletekben, habár a táska a tulajdonom tud lenni, de Stephen nem, ettől is tartok. Mégis mi van ha belém kóstol és egyszerűen csak tovább áll?
- Akartam... - Vettem egy mély levegőt és a szemébe nézve ismét megszólaltam. - És igen, még mindig akarom. - Hogy most már lehullt rólam az eddig gondosan felépített álcám oly annyira törékenynek érzem magam előtte. De már nem lenne értelme a mellébeszélésnek, mert már mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy majd megveszünk egymásért.
- Hm, szűzkurva, szóval én szerinted az lennék? - Meg kell hagyni, azért egy kicsikét hatott az önbecsülésemre. De miért is érdekel, hogy hogyan nevez? Használhat rám bármiféle jelzőt, végül is kiérdemeltem azok után, ahogy kellettem magam előtte eddig is, csupán a móka és a kíváncsiságom kedvéért.
- Talán azt hittem, ha gyorsan túlesünk az egymásba gabalyodós részen, akkor már nem is fogsz érdekelni, vagy pont az ellenkezőjét értem volna el vele, nem tudom ez kétesélyes. - Mert valamit tennem kellett, nem állhattam egy helyben tovább toporogva. De egyre inkább kezdem magam kínosan érezni, hogy csak így oda adtam volna neki magam, miközben eddig képes voltam ellenállni.
- Mondjuk még sosem hívtál el randizni, nos ezt még nem próbáltad. - Tudni szerette, hogy mit hagyott még ki eddig, ezt eddig tényleg nem vetette be nálam, pedig lehet hogy többet ért el volna vele, vagy csak kételkedve visszautasítottam volna, de ezt már nem tudhatom meg.
- Lényegében igen, ez érdekel. - Mert ha bármibe bele vágnék jobban szeretném tudni, hogy mire is számíthatok, mert még nem tudom úgy nézni az esetleges viszonyunkat, mint egy kapcsolat, mert ugye Stephen esetében nem túl hosszú távúak ezek a dolgok. Én pedig nem vagyok annyira naiv, hogy ilyen felesleges dolgokba ringassam magam, hogy majd mások előtt kijelentené, hogy egy párt alkotunk.
- Már a mai nap folyamán egyszer próbáltam merni, de nem a várt reakciót kaptam. - Ez nem szemrehányás volt részemről, csak a tényeket közöltem vele. Inkább olyan célzata volt az egésznek, hogy ha még egyszer merni szeretnék, akkor jobb lesz ha úgy reagálna, ahogyan azt elvárnám.
- Ennek az egésznek nincsen értelme. - Szólaltam meg a csók után, mikor végre nagy nehezen kitudtam magam tépni a rám ereszkedő rózsaszín ködből.
- Azt hittem készen állok erre, de ahogy kezd inkább egyre valóságosabbá válni... - Inkább már be sem fejeztem amit mondani szerettem volna, szerintem anélkül is érti mit akartam ezzel mondani, ezért inkább hátrálni kezdtem, már ha elengedett. Nem arról van szó, hogy visszatáncolnék a kezdőállásomba, de erre még nem hinném, hogy készen állok.

_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
Ajánlott tartalom
my pretty face


this is me




TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    

Vissza az elejére Go down
 

Stephen & Jennifer -

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Westburry University :: London :: Belváros-