Welcome to Westburry
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Latest topics
» the monsters walk among us
Szomb. Jan. 04, 2014 10:11 am by Stephen Deschanel

» Gang Wars - Once upon a time...
Szomb. Jan. 04, 2014 10:06 am by Stephen Deschanel

» Byron&Bryana
Pént. Jan. 03, 2014 10:18 pm by Byron Donovan

» Keresett karakterek
Pént. Jan. 03, 2014 12:33 pm by Alice Westmister

» Játszótárs-kereső
Pént. Jan. 03, 2014 9:51 am by Alice Westmister

» Alice Westmister
Pént. Jan. 03, 2014 8:26 am by Stephen Deschanel

» Salem Memories
Pént. Jan. 03, 2014 12:30 am by Stephen Deschanel

» The Hogwarts Experience
Pént. Jan. 03, 2014 12:23 am by Stephen Deschanel

» Elkészültem! - avagy jelentsd, ha készen vagy
Csüt. Jan. 02, 2014 9:21 pm by Alice Westmister


Share | .
 

 Stephen & Jennifer -

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Kedd Aug. 06, 2013 12:06 am






Jennifer & Stephen
-------------------------------------------------------------








- Én nem gondolok semmit. - Nem szeretek feltevésekre alapozni. Annál sokkal jobban szeretem a tényeket. Nem hazudnak. Tudom, hogy akar engem. De ugyan akkor őszintén szólva kezdem már unni ezt a játékot, méghozzá nagyon. Nem értem miért nem akar engem elszórakoztatni, csak egy kicsit? Mert eddig még soha egyszer sem sikerült. Talán igaza van és hagynom kéne az egészet a csodába. Keresni helyette valami jobb szórakozást. Ahhoz már hozzászoktam, hogy az emberek egyszerűen nem tudnak értékelni, valamiért. Ahogy ahhoz is, hogy hajlamosak alábecsülni. Ezek felett még szemet is tudnék hunyni. De egyszerűen felfoghatatlan a számmora, hogy képes ezt művelni magával? Ez már beteges, nem? Mégis mit bizonyít ez? Nem adja könnyen és olcsón magát, ezt még megértem. De nem is kértem. Miből gondolja, hogy Én ezt akarom? Szenvedni érte. Megéri ez nekem? Túl sok időmet pazaroltam már rá. Megannyi nőt megkaphattam volna már testestől-lelkestől. Nekem miért pont Ő kell? Mi benne olyan különleges? Mert a húgom...? Nekem még soha egyetlen nőnek sem kellett könyörögnöm azért, hogy méltóztasson szét tenni a lábait. Hát neki sem fogok... Ami pedig Vickiet illeti. Neki már úgy kellett nekem könyörögnie, hogy benyúljak a szoknyácskája alá. Igazán elragadó volt.
- Én úgy gondolom, hogy ez most egy csúnya bukta volt a részedről. Nem akarsz tőlem semmit? Nem kellett eléggé? Mert ha egyből hanyatt vágnád magad, akkor jelentéktelenné válnál? Gondolkodj már el azon egy kicsit, amit mondtál. Mondd, az még csak meg sem fordult a fejedben, hogy Te nem kellesz nekem eléggé. - Fejtettem ki bővebben véleményemet meglehetősen csípős hangnemben. Hülye liba, ha valóban ezt gondolja. Igen, szeretek nyílt lapokkal játszani. De köztudott, hogy ha valami igazán elszeretnél rejteni, akkor azt tartsd mindvégig szem előtt.
- Ugyan kérlek, téged egy egész baseball csapat sem tud felizgatni, a hallottak alapján legalábbis. - Fűztem hozzá gúnyosan.
- Nálad beválik ez a még néhányszor elhajtom magamban és utána talán Én magam is elhiszem szisztéma?  Mert akkor nem szeretnélek megzavarni ebben. Folytasd csak... - talán ezt most jobb lett volna meg sem hallanom, de akkor sem tudtam csak úgy elengedni a fülem lett és csak úgy kibukott belőlem a megjegyzés. De nem mondhatnám, hogy különösebben érdekel is.
- Akkor menj csak, rajta. - Löktem el magamtól majd még mielőtt akár egyetlen lépést is tudott volna tenni visszahúztam.
- Igen, menj csak. Én pedig gondoskodom róla, hogy legyen társaságod egészen reggelig. Semmiben sem fogsz hiányt szenvedni. Trevor majd kezeskedik róla. Nem lehetsz ennyire ostoba húgocskám. Arra még csak nem is gondoltál, hogy talán Én akartam, hogy így legyen? Hogy én kértem meg Trevort, hogy másszon rád és hogy éppen az én szobámban tegye azt? Mit gondolsz mégis miért nem volt mersze visszaütni? Szóval most vagy eltáncikálunk szépen mialatt te marhára igyekezni fogsz minél jobb képet vágni a dologhoz. Elbűvölsz. Elkápráztatsz. Vagy... Szeretnéd ha bővebben beszélnék arról, hogy mi történik abban az esetben ha nemet mondasz? Nos?










_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Kedd Aug. 06, 2013 12:42 am

Stephen & Jennifer


Nem fogom ezt a témát tovább firtatni. Még a végén tényleg azt hinné, hogy a kis illúziója amik legfőképp hozzám köthetők még valósággá is váltnak. Mert részemről ezek csak jelentéktelen dolgok és mondjon akármit nem fogja felkelteni a kíváncsiságomat annyira, hogy utána sóvárogjak.
- Még ez a lehetőség meg sem fordult a fejemben, mert ha nem kellenék neked mégis mi okból pazarolnál rám ennyi időt? - Feltűnően meghanyatlott mostanában a hódításai száma, esetleg azért mert minden gondolatában ott vagyok és így már nehezebben megy a könnyűvérű nőcskéiéről leszedni a fehérneműt? Szívás lehet minden nőben engem látni, de aztán rájönni, hogy egyik sem képes felérni hozzám.
- Sosem szerettem a baseballt, talán azért lehet, hogy nem izgulok fel pár labda után rohangáló idiótára. Ha már itt tartunk nem akarjuk kielemezni a szexuális szokásaimat is? - Ez nagyszerű! Azt már tudjuk mire nem gerjedek, de vajon arra is rá fog jönni, hogy minek nem tudok ellenállni? Próbálkozzon csak, hátha még sikere is lesz a végén, habár nem látok rá túl sok esélyt.
- Ugyan nem zavarsz, hozzá szoktam már, hogy mindig láb alatt vagy. - Nos azt hiszem, hogy mindkettőnk számára érezhető a fejünk felett cikázó villámok, amik mindjárt le is sújtanak ránk. Egyszerűen nem tudom csak úgy végig nézni, hogyan szórakozik az én káromra. Hirtelen ért a lökése és hanyatt is vágtam volna magam előtte, ebben a magassarkúban egyensúlyozni is kihívás. De aztán mégis vissza rántott, talán a kelleténél erősebben is. Felvont szemöldökkel néztem rá, türelmesen végig hallgatva a mondandóját.
- Ha ez valóban így lenne azt kell mondjam alábecsültelek. Mégis mi a célod ezzel? - Megadóan fonom karjaimat nyaka köré. Látok benne némi fantáziát, de még sem akarom elhinni, hogy ennyire rafinált legyen, ahogy az is hihetetlen, hogy én váltam a körülmények áldozatává. Remélem tisztában van azzal, hogy ezt kamatostul vissza fogja majd kapni.
- Azért tegyük fel, hogy akár nemet is mondhatnék, mégis mivel szeretnél lesújtani rám? - Még nem adtam egyértelmű választ kérdésére, de mondjuk kedvesebben kezdtem el hozzá viszonyulni. Azért látok benne némi iróniát, az előtt még nem kellettem neki eléggé, most pedig képtelen megválni tőlem, akkor most hányadán is állunk? Csak mert jó lenne tudni.

_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Szer. Aug. 07, 2013 2:43 pm






Jennifer & Stephen
-------------------------------------------------------------








A legkevésbé sem pazarlom az időmet. Nem mintha most volna ennél jobb dolgom. Éppenséggel volna, Vickie. De a fenébe is, nem Én tehetek róla ha sehogyan se tudott megfogni. A folytonos csipogásával aztán a legkevésbé. A hisztériától meg aztán a falra tudnék mászni, de minimum, hogy falat tudnám kaparni. Rosszabb napokon talán inkább fejjel mennék a falnak, csak hogy ne keljen tovább hallgatnom. Nem rétem, hogy a nők miért nem tudják soha észrevenni magukat? Nem tudnak mértékletességet mutatni. Nem tudják mikor abbahagyni. Majd ha kellően felingerelnek egy férfit és pillanatnyi dühből elcsattan egy ártatlan pofon porig van rombolva önérzetük. Nos, én senkitől, egyetlen nőtől sem tűröm el, hogy felképeljem. Még ha az azt is jelentené, hogy valamit mocskosul jól csináltam.
- Oh, én nem arra a játékra gondoltam. -Ki beszél itt a sportról? Most komolyan ki kell fejtsem bővebben, hogy egész pontosan arra kívántam célozni, hogy ha még egy egész Baseball csapat menne is keresztül rajta, akkor sem tudna felizgulni?  Egyikre sem. Egy pillanatra sem.
- A szívesség... Más különben táncoltál volna velem? Bár szerintem szegény Trevor sem számított arra, hogy ilyen csúnyán kapni fog a képe. Azt hiszem ezt az apró részletet elfelejtettem vele közölni. Jobban mondva nem szerepelt a mi kis megállapodásunkban. De régóta szerettem volna már bemosni neki. Hát most adott rá okot... Még mindig nem hiszem el, hogy így rá tudtam szedni a szerencsétlent veled. - Semmit sem tettem. Nincsen itt szó semmiféle megállapodásról. Egyszerűen csak jól tudom keverni a lapokat. Nem figyelt...
- Kihasználtalak. Megtudsz nekem bocsájtani? - Kérdeztem szomorúan lebiggyesztett ajkakkal. Felhasználtam a tudta nélkül. A saját csapdájába ejtettem bele. Felhasználtam, kihasználtam majd ismét felhasználtam. Önmaga ellen fordítottam. Briliáns. Őszintén még én magam sem gondoltam volna, hogy képes lehetek erre.
- Zöld utat adnék Trevornak. Ott folytathatja veled tovább ahol csak akarja, hiszen mindennél jobban akar téged. - Naiv szerencsétlen idióta. Tényleg azt hittem? Elhitte akár egy percig, hogy komolyan akarja, őszintén kívánhatja egy ilyen nő? Na ezt meg már én nem tudom elhinni. Karomat dereka köré fontam. Na most már eléggé közel kerültünk egymáshoz.










_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Szer. Aug. 07, 2013 9:35 pm

Stephen & Jennifer


Lehetne még ennél is jobban elszúrni ezt az estét? Ha gyenge lennék most biztosan elsírnám magam azért mert ennyi szenvedésen kell keresztül mennem és ami a legrosszabb, hogy Stephen kicseszettül élvezi ezt. De mégis emelt fővel tűröm, hiszen jól tudom, hogy a szerencse mennyire forgandó és mikor szerepet cserélünk, sokkalta rosszabbul fog járni, mint ahogy én most. Garantálom neki a szenvedést, nem tudja még, hogy kivel kezdett, de majd lesz ideje rájönni, hogy velem nem szórakozhat következmények nélkül.
- Tudod szőke vagyok, de nem ostoba. Tökéletesen tudom mire gondoltál csak azt nem értem honnan mersz ilyen dolgokat feltételezni rólam. - Kissé még tőle is túlzásnak érzem, hogy megmondja, hogy engem mi is képes lázba hozni, azért ennyire mégsem ismer és ha rajtam múlik nem is fog kiismerni.
- Talán ha szépen megkértél volna táncoltam volna veled. Nem érzed magad szánalmasnak, hogy ilyen módszerekhez folyamodva kell kikényszerítened belőlem, hogy táncoljak veled? Legközelebb mi fog jönni, esetleg valamivel meg is fogsz zsarolni, hogy le is feküdjek veled? - Gyanús ez nekem, mármint nem hiszem el, hogy tényleg ilyen módszerekhez folyamodna csak azért, hogy táncolgassak vele. Vagy tényleg igazat mond, vagy szépen hülyére vesz, ez a két lehetőség adott.
- Még akkor sem bocsájtanék meg neked, ha a lábaim előtt térdelve könyörögnél. - Túlzás volna? Nem hiszem. Mert ez a húzása még tőle is sok volt, túl sok hogy megbocsájtsak neki.
- Engem ki nem akarna? - Ahogy látom nem csak Trevornak fáj rám a foga, hanem neki is, de még mennyire, csak aztán nehogy belém is törjön.
- Ugyan már Stephen miért fogod vissza magad? - Szokatlan, de nem is olyan régen még bátrabban nyúlt hozzám, most meg úgy táncol velem, mintha legalább is tisztelne és ezért nem fogdosna. Ezért is nyúlok egyik kezemmel keze után, hogy derekamról fenekemre vezessem.
- Legalább azt élvezd ki, hogy hozzám nyúlhatsz, mert ilyen visszatérő alkalom többet nem fog lenni. - Szemébe nézve komolyan ejtettem ki szavaimat, mert komolyan is gondoltam. Túlélem valahogy ezt a mai estét, engedem hogy kedve szerint fogdosson, remélem eléggé sóvárog már értem, hogy aztán kellőképpen szenvedjen mikor tényleg tudatosul benne, hogy sosem fogok az övé lenni.

_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Szer. Aug. 07, 2013 11:25 pm






Jennifer & Stephen
-------------------------------------------------------------








- Én nem feltételezek semmit. De hallani ezt-azt, dolgokat - Jegyeztem meg vállat volna. Végül is annyira nem érdekel. De arról meg már had ne én tehessek, hogy jóban vagyok a csapatkapitánnyal. Állítólag többen is szerettek volna többet is a húgomtól. Hogy úgy fogalmazzak az egyik oldalon sem voltak túl elégedettek. Volt aki azt is megkockáztatta volna, hogy apáca lesz belőle itt hagyja a Westburryt és inkább egy zárdába vonul a férfiak elől. Volt aki úgy gondolta, hogy egy lotyó csak azért mert neki épp nem kívánta szét tenni a lábát. Hát ez az én húgom...
- Igen! Lehetséges. - Vágtam rá határozottan. Még szép, hogy sosem tennék ilyet. Tény, hogy a magaménak akarom, de azért nem minden áron. Bármilyen hihetetlen, de vannak határok, amelyeket már nekem sincs gyomrom átlépni. Sosem kényszeríteném arra, hogy feküdjön le velem. Az milyen gusztustalan és visszataszító már? Nekem nem az kell ,hogy kényszerből legyen velem. Nekem erre nincs szükségem.
- Ha majd egyszer a lábaid előtt fogok térdelni az csakis egyféleképpen történhet, de biztosra veheted, hogy nem épp bocsánatot fogok kérni... - Egyébként sem tartozik jó szokásaim közé a bocsánatkérés vagy akár a könyörgés. Soha senkinek... Ahogy bocsánatot sem kérek. Ugyan miért tenném? Csak azért mert valamiben jobbnak bizonyultam nála? Azért soha sem kérek bocsánatot. engem erre tanítottak.
- Végeztünk. Elmehetsz. - Elengedtem majd el is húzódtam tőle néhány lépést hátrálva.
- Csak játék volt. Te pedig nem bizonyultál hozzá elég jónak. Nekem te nem kellesz. Soha nem is kellettél. Sosem akartalak. Minden csak játék volt. Az odafenti incidens, a szívesség... Minden. Csúnyán ráhibáztál. Ez van bébi. De azért ne keseregj. Valakinek még biztos kelleni fogsz. - Eleinte még szórakoztatott, de most már untat. Kiszórakoztam magam még az előtt, hogy eljutottam volna a csúcsig. rájöttem, hogy talán mégsem kell eléggé. Ettől függetlenül azonban végigvittem az én kis játékom minden egyes kis apró momentumát.
- Egyszerűen tökéletes volt. El kell ismerned. Akartál... kívántad az érintéseimet. - Azt hiszem én ennyivel be is fejeztem. Jó kis este volt. Jen mindig is jó partikat tudott szervezni. Kiváló házigazda. Ha nincs más, akkor én hátat is fordítok neki majd elhagyom a helyiséget.










_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Csüt. Aug. 08, 2013 12:27 am

Stephen & Jennifer


Vissza sem kérdezek, hogy most mégis miről beszél? Csak azért mert azzal azt a látszatot kelteném, hogy egyáltalán érdekel. Hallott ezt-azt? És vajon mióta hisz el mindent? Még szép, hogy beszélek rólam, van aki utál mert szép vagyok, van aki gyűlöl mert sosem kaphat meg és vannak a reménytelen hősszerelmesek akik azt hiszik egy szép napon talán megkaphatnak. De én nem akarok senkinek sem megfelelni, csakis magamnak és ha akarnak akkor csak higgyenek ribancbak, de nem fogok mindenkivel lefeküdni, eléggé ismert vagyok már enélkül is.
- Szánalmas. - Ez volt a lehető legőszintébb reakcióm, ha tényleg komolyan gondolta amit mondott. Miért is kerülgessük az elkerülhetetlent? Ragadjon meg akar most én minél hamarabb legyünk túl rajta. Ha neki tényleg ez, így kell.
- Álmodozz csak róla. - Tökéletesen értettem, hogy mire is célzott ezzel, de nem fogom neki megadni azt az örömöt sem, hogy akár engem elégítsen ki. Pedig megnézném az arcát miután a nyelvével a csúcsra juttatott csak úgy egy szó nélkül faképnél hagynám, úgy hogy nem viszonoztam számára ezt a kis szívességet.
- Édes mennyire naiv vagy, de nem kellene elfelejtened, hogy ez a játék kétszemélyes és még közel sincs vége. - Nem annyira jó játékos, hogy elhiggyem neki, hogy nem kellek. Csak provokálni akar. Ez lenne az a tipikus "nem mered" beszólás, hogy csak azért is merjem? Hát nem fogok minden erőmmel azon lenni, hogy bebizonyítsam neki mennyire vágyik rám.
- Ha tényleg akarnálak akkor már fent lennénk valamelyik szobában és a nevedet sikongatnám. Térj már észhez. - Tőlem jól megszokott cinikus mosolyomat villantottam rá.
- Ismét egy élmény volt. - Le merném fogadni, hogy szinte egyszerre fordítottuk egymásnak hátat és indultunk meg az ellenkező irányba. Azt már most garantálhatom neki, hogy a mai estét nem fogom következmények nélkül hagyni. Ha bele kezdett viselje is el amit még ezért kapni fog, mert én bizony befejezem amit elkezdett.

//köszi (://

_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Csüt. Aug. 08, 2013 1:18 am


Stephen & Jennifer
cruel Intentions



Nem hiszem el! Egyszerűen tényleg képtelen vagyok elhinni, hogy miért pont nekem kell elpanaszkodnia. Utálok korán kelni, mégis Vick zokogva vert fel álmaimból. Azt sem tudtam, hogy itt éjszakázott, de most már nyilvánvalóvá vált számomra. Én mint egy igazi jó barátnő érdeklődve hallgattam végig, próbáltam megnyugtatni, lecsillapítani. Azt hittem már sosem fogja befejezni a bőgés, mint egy megáradt patak úgy törtek elő belőle szánalomra sem méltó könnyei. Nem tudom mégis mire számíthatott, kis naiv. Még szép, hogy Stephen kidobta miután ráunt tovább vele játszani, csodálom hogy csak most fogta fel, hogy már tényleg jelentéktelenné vált számára. Pár kínkeservesnek hosszúnak tűnő perc után sikerült arra rábeszélnem, hogy menjen végre haza és szedje össze magát, mert úgy picsog mint egy esztelen lotyó. Miután távozott magamra kaptam köpenyemet gyorsan csináltam két bögre kávét és kopogtatás nélkül léptem be drága bátyám szobájába. Letettem a bögréket az éjjelire, majd kényelmesen helyet foglaltam az ágyában. Zajokból ítélve amik a fürdőből hangoznak arra következtetek, hogy éppen tusol. Nem mondom, szívesen csatlakoznék mellé, de azt az örömöt nem adom meg neki, különben is túlságosan nagy meglepetés lenne. Ezért türelmesen megvártam míg befejezi. Várakozásaimat kárpótolta a látvány, könnyebb dolgom lenne vele, ha nem lenne ennyire szexi.
- Gratulálok. - Cinikusan elmosolyodtam, de a hatás kedvéért még meg is tapsoltam.
- Sikerült Vicknek felkeltenie és elsírnia, hogy úgy dobtad ki, mint egy megunt játékszert. Sokáig tartott. - Egyáltalán nem zavartattam magam és nem is éreztem arra késztetést, hogy elforduljak csak mert egy szál törölközőben van előttem. Legalább ennyi örömöm már nekem is legyen, ha ilyen korán fel lettem keltve.

_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Pént. Aug. 09, 2013 11:17 pm


Jennifer & Stephen


Mondhatom sosem volt még szerencsém könnyek között megválni valakiitől. Persze ezek a könnyek most sem tőlem származtak. De ha azt gondolta, hogy majd ezzel meghat órásit tévedett.
Ugyan is én semmit sem éreztem. Talán egy röpke pillanatig, másodpercig sajnáltam, szántam, de semmi több. Ennek a kapcsolatnak nem volt jövője, már alapjába véve halálra volt ítélve, hiszen én senkit sem szeretem. Arra sincs szükségem, hogy engem szeressenek. Ha pedig egy napon mégis arra ébredek, hogy magányosnak érzem magam hát majd tudni fogom kihez forduljak. Amúgy sem vettem túl sok hasznát, így teljesen szükségtelen volt magam mellett tartanom. Addig viszont még nem volt feltétlenül szükséges nem akartam tönkretenni... De aki mellettem van és ott is óhajt maradni attól nem tűröm el a féltékenykedést. Nem tűröm el, hogy számon kérjenek rajtam bármit is. Nem tűröm, hogy magyarázkodnom keljen. Vickie pedig már csak a terhemre volt az utóbbi időben, de valahogy sehogyan se akarta megérteni, hogy innen már nincs tovább. Még soha egy nővel se voltam ilyen kíméletes mikor dobtam, ugyan akkor még soha egy nő sem zokogott így...
- Neked is jó reggelt Jen. Ami pedig Vickiet illeti nos nem vagyok szeretetszolgálat. Jó ideje nem játszottam már vele. Talán azért is vált ilyen hisztissé. De most legalább elsírhatjátok egymásnak a nagy kudarcot. - Az utóbbi időben csak hisztizni tudott már mindenért, amitől én egyenesen a falat tudnám kaparni. Kértem, annyiszor kértem, hogy ne csinálja... Tényleg ennyire ostoba lett volna? De még ezzel a néhány nappal is, legfeljebb néhány héttel is utóbbi évek leghosszabb kapcsolata volt a számmora. Legalább is az egyetemi évek alatt egész biztosan.
- Tudod nagyot csalódtam benned... A tervem tökéletes volt. Te voltál hozzá túl gyáva. Mert attól féltél, hogy ha megpróbálsz nekem bizonyítani, hogy mennyire akarlak valójában a saját csapdádba esel bele és végül majd nem tudsz ellenállni a kísértésnek. Nem rossz, csak éppen gyenge. Nagyon gyenge. De tudod azért köszönettel is tartozom neked. Segítettél ráébredni arra, hogy nekem Te tényleg nem kellesz eléggé. Köszönöm! - Ültem le mellé az ágyra egyelőre még vizesen egy szál törölközőben majd a kávéscsészére pillantottam.
- Legalább beleköptél? Talán nem... - Vontam meg a vállam majd erőt vettem magamon és megkóstoltam azt gondolva, hogy valami förtelmesen rossz lesz.
- Maximum a kávé miatt tartanálak meg, már amennyiben te csináltad. Ismételten köszönöm. De azt hiszem ez a sok hálálkodás már túl sok is lesz erre a mai napra. Szóval akár a tárgyra is térhetnél. Minek vagy itt? Mit akarsz? Leszámítva, hogy ma már másodszor talállak az ágyamban nem gondolom, hogy az éjjel történteket szeretnéd feleleveníteni csak most velem, vagy igen? - Néztem rá kérdőn. Tényleg csak azért jött volna, hogy elismerését fejezze ki? Eléggé silány egy ürügy, de megteszi ha kell...

_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Szomb. Aug. 10, 2013 2:09 am


Stephen & Jennifer



Miért teszik velem ezt a fentiek? Lehet köze van ahhoz, hogy nem vagyok katolikus, sem pedig istenhívő és ez a bosszújuk. Rám szabadítottak egy fél isten testű pasit. Akit legszívesebben utálnék és megvetnék, de sajnos a bennem tomboló hormonoknak köszönhetően inkább vágyakozni kezdtem utána. Fáj beismerni, de akarom. Erre akkor jöttem rá mikor megcsókolt. Hiába nem viszonoztam - már hogy is viszonozhattam volna - akkor is éreztem mézédes ajkai ízét, amik rabul ejtettek. Csodával határos módon valamennyi önkontroll belém is szorult és még időben ellen tudtam állni ennek a bűnös csábításnak.
- Nem szokásom sírni, nekem bőven elég ha Vickie zokogását kell hallgatnom. Annyira naiv, hogy már szórakoztató. Azt hitte megtalálta a nagy szerelmet benned. - Kárörvendő vagyok vagy sem, de ezen muszáj volt nevetnem. Az emberi naivitás határtalan, milyen szánalmas.
- Tudod az a legnagyobb baj a te terveddel, hogy nem egyezik az enyémmel. Különben is nem érzem, hogy neked bárhogy is bizonyítanom kellene bármit. - Ha valakinek bizonyítanom kell bármit is az csak is saját magam vagyok. Például most azt bizonyítom magamnak, hogy milyen hatalmas lelki erőm van, hogy nem vetettem rá magam abban a pillanatban mikor leült az ágyra úgy, hogy még csak mindig egy törülközőben feszít előttem.
- Nem köptem bele, de ha úgy szereted akkor legközelebb talán kivételezhető lenne. - Nem hiszem, hogy lenne legközelebb olyan alkalom, hogy önszántamból csinálnék neki kávét és még be is hoznám a szobájába. Nem leszek a saját bejárású cselédje.
- Akármennyire is hihetetlen én csináltam, de azért ne bókolj ennyire még a végén zavarba jövök. - Csak a kávékészítés végett tartana meg? Ugyan kérlek! Gondolkodás nélkül vettem ki a kezéből a bögrét, felkeltem és vissza tettem az éjjeli szekrényre.
- Pedig nagyon is azért vagyok itt, hogy felelevenítsem a tegnap történteket. - Ami egyébként egyáltalán nem igaz, de ha már itt vagyok miért ne játszadozhatnék el vele? Mindig is szerettem hatásos lenni és most a hatás kedvéért meglazítottam köpenyemen lévő övet. Egyetlen kis mozdulatra volt szükség és már is megadóan adta meg magát a lenge anyag, abba a pillanatban vált láthatóvá a rajtam lévő aprócska halóruha. Ha már játszunk akkor nagyban tegyük. Csábosan elmosolyodtam, lassan megközelítettem, vállaira téve kezemet nyomtam le az ágyra, ezzel egy időben már az ölében is termettem.
- Most sem kellek eléggé? - Egészen közel hajolva hozzá suttogtam csaknem meg is csókoltam, csak az a pár fránya milliméter hiányzott, hogy tényleg össze érjenek ajkaink. Tudom tudom, aki a tűzzel játszik az könnyen megégetheti magát, de csak úgy érdekes játszani ha van némi kockázata is.

_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Szomb. Aug. 10, 2013 9:13 am


Jennifer & Stephen


- Tudod mi a legfurcsább az egészben? Volt egy pillanat, amikor talán még Én is elhittem, hogy szerethet, de nem érdekelt. Mégis olyan szánalmasan viselkedett. Nincs benne semmi tartás, semmi méltóság. Ugyan akkor még soha senki sem sírt, amikor dobtam. Jó, talán nem kellett volna előtte... De amolyan búcsúajándéknak szántam. - Vickie a származásához és a szépségéhez mértem már botrányosan buta és naiv. Bennem soha senki sem fogja megtalálni a nagy szerelmet, mind addig amíg Én nem akarom. Nem hiszem el... Tényleg, őszintén azt gondolta, hogy vele maradok? Nos, ehhez csak annyit tudnék hozzáfűzni, hogy van a helyzet, amikor a külső már nem elég. Borzasztóan idegesített már, de még valahogy elviseltem. Nem zavart... Azután viszont rengeteget kérdezősködött, túl sokat. Nem volt gyanús... Vickie mindig is szeretett sokat fecsegni. Eleinte ezért volt hasznos magam mellett tattanom. Az éjjel történteknek viszont fontos szereplője volt, amit elfelejtettem megköszönni. Az ördögbe... Őszintén szólva Ő az a nő, akivel többé már nem szeretnék összefutni, ami valósággal lehetetlen. De előle egyszerűen képtelenség elmenekülni. Megtalál, ha kell a föld alól is előkapar. Ilyen volna a szerelem?
Valahogy most inkább nem szeretném tudni, hogy mit érez. Szerintem neki sem kéne tudomást szereznie arról, hogy most Én mit érzek. Alig tudok még csak rá nézni is, nem azért mert olyan visszataszító látványba volna részem. Épp ellenkezőleg.
- Nem szükséges. - Mosolyodtam el csak új a saját gondoltaimra, már majdnem nevettem is.
- Nemszeretem a hideg kávét. - Jegyeztem meg már az ágyon fekve, bár Én valahol egészen máshol jártam. Jó, most mégis hová kellene néznem?
- Elmúlik hercegnőm. - Feleltem határozottan. Majd megragadtam és egy pillanat alatt magam alá gyűrtem. Annyira egyszerű volna. Túl könnyű. Mibe telne? Csak egy mozdulatomba és egy csöpp kis hálóruha lehelet könnyen adná meg magát nekem, ahogyan Ő sem menekülne. Végre megkaphatnám.
- Tudod mi a baj ezzel az egésszel? Az éjjel semmi rosszat nem akartam. Nem akartalak megdugni. Tartottam volna magam a a mi kis megállapodásunkhoz. Csak annyit kértem táncolj velem, de Te mégis visszautasítottál. Most miért adnád nekem magad? - Érdeklődő tekintettel kezdtem el fürkészni. Kezem ökölbe szorítottam más különben már egészen máshol járna. Olyan közel van. Tudom, hogy akarja. Nem ellenkezne. Ő maga talán megpróbálna ellenállni a kísértésnek, de a teste képtelen volna rá.

_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Vas. Aug. 11, 2013 1:02 am


Stephen & Jennifer



Jézusom! Rosszul vagyok ettől, csak mert nem érdekel a nem létező szerelmi élete. Ha ilyenekkel akar untatni akkor minél hamarabb rátérek pár női témára, hogy viszonozzam ezt a kis apróságot számára. De szerencsére még nem tartunk ott és inkább eléggé hosszú időre jegelném is ezt a témát. Nincs értelme túlragozni, megszabadult végre tőle, ennyit róla.
- Legközelebb talán lehetnél tapintatosabb, de még mindig lehettél volna vele durvább is. Mekkora fájdalmat okozhattál volna neki, ha akkor mondod meg, hogy vége miközben még alattad vagy éppen feletted nyögdécsel. - Ez hatalmas érvágás lett volna Vick számára, és még több panaszkodással járt volna, nekem éppen elég annyi is amit ezek után el fogok még tőle hallgatni.
- Másik kávét bármikor kaphatsz, de ilyen lehetőséged csak egyszer fog adódni. - Micsoda szerencse, hogy nagyon megy nekem a színészkedés, mert tényleg úgy néz ki, hogy Stephen el is hiszi nekem, hogy most megkaphat. Pedig én csak játszani szeretnék vele, de ez nem azt jelenti, hogy be is adom neki a derekamat.
- Nem akarhatod igazán, hogy elmúljon. Hiszen te is érzed a közöttünk lévő vibrálást. - Ami nem több némi hormontól és kémiától. Talán tényleg elmúlna, de addig egészen biztosan szikrázni fog közöttünk a levegő míg nem mondhatja el azt magáról, hogy engem is megkapott. Nem számítottam arra, hogy alulra kerülök, mégsem érzem magam ettől csapdában. Csak egy kicsit módosítanom kell a terveimen, de iszonyú nehéz gondolkozni mikor ennyire közel van hozzám.
- Szeretek megközelíthetetlennek tűnni, ezért is játszom el a jégkirálynő szerepet és ezért voltam kénytelen arra, hogy még téged is visszautasítsalak. De biztosan nem tettem benned semmiféle kárt, hiszen te magad mondtad, hogy nem akarsz eléggé. - Amivel persze sikerült bele gázolni a büszkeségembe, de ha tényleg nem akarna akkor most miért van ennyire közel hozzám? Legalább élvezzem ki a kialakult helyzetet. Egyik kezem vállára siklott, onnan megindult egészen izmos mellkasáig.
- El sem hiszem mennyire vágyromboló vagy Stephen. Itt fekszem alattad és ahelyett, hogy kiélveznéd a helyzetet valami indokot várnál tőlem, hogy megmagyarázzam miért akarnék az újabb trófeád lenni. - Hatalmas szerencsém, hogy még bírja magát türtőztetni, mert nem fogom ma lefeküdni vele, sőt lehet hogy sosem fogom beadni neki a derekamat. Még csak most tűnt fel, hogy keze ökölben van. Szőke vagyok, de nem ostoba, biztosan szenvedhet szegénykém. Ezt iszonyatosan élvezem, sőt ez arra késztet, hogy még ennél is mocskosabb eszközöket vessek be. Jobb lábamat egészen derekáig felhúzom. Belső combom hozzá ér meztelen bőréhez. Olyan forró, de ezek után kell csak igazán lehűteni.
- Nem is gondoltam volna, hogy képes vagy ennyire vissza fogni magad, hiszen hozzám sem mersz érni. - Kezem mellemre siklott, hogy szemléltessem miről is marad le a nagy önmegtartóztatása alkalmával.

_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Kedd Aug. 13, 2013 11:29 am


Jennifer & Stephen


- Ha már annyira szeretnéd tudni egyszer talán kipróbálhatnánk. - Ez ma nem az a nap, amit tönkre tudna lenni. Mondhatni, hogy már a kávé is csak egy plusz. Ugyan is, már felébredtem úgy vagy órája Vicknek köszönhetően. Az Ő egyetlen szerencséje pedig az volt, hogy igen megnyerő érvekkel ébresztett fel, aminek akkor nem tudtam ellentmondani. Túl fáradt voltam még hozzá. De Ő nem eléggé ahhoz, hogy ne használta volna ki ezt. Nem mondom, gyakrabban is el tudnék viselni ilyen és ehhez hasonló ébresztő akár itt, akár a kollégiumban. Hm, talán mégsem most van vége...
- Mintha ezt már hallottam volna valahol... Csak nem éppen a Te szádból és a múlt éjjel? - Most tényleg azt hiszi, hogy hülyére vehet, mert akkor akár már fogatja is szépen a kávéját és távozhat. Mint mondtam nekem ehhez még reggel van. Most vagyok túl egy érzelmes szakításon. Megviseltek a dolgok. Igazán lehetne kicsivel tapintatosabb is. Mégis milyen barátnő az, aki még aznap rámászik az idézőjeles legjobb barátnője volt pasijára? - Lám, most mégis itt vagy... - Hol ott tudtom szerint nem Én invitáltam a szobámba mi alatt tusoltam.
- Attól még elmúlik, ne aggódj. - Lágyan elsimítottam egy kósza tincset az arcáról. El fog múlni! Muszáj elmúlnia!
- Tudom, hogy mit mondtam. - Tettem hozzá jelentéktelenül. Emlékszem, mindenre. Csúnya volt. Nem így akartam. Nem így terveztem. Mindent elrontott. Ezek után most mégis elvárná tőlem, hogy csak úgy önszántamból belesétáljak a kis csapdájába? Ennyi erővel akár már anyaszült meztelenül is átjöhetett volna. Sőt,azonnal a tus alatt kellett volna felkeresnie panaszaival.
- Igen, pontosan. Szóval miért? - Néztem továbbra is a szemébe ahelyett, hogy bármit is tettem volna. Ha most gyerek volnék biztosan elsírnám magam, amiért olyan gonosz módon húzta el előttem a mézes madzagot, de én mégsem kaphatok előle. Aljasság. Kérdés, hogy most nekem mégis mit kéne tennem? Engedni a csábításnak vagy még aljasabbnak lennem... De azt mégsem tűrhetem, hogy csak így következmények nélkül játszadozzon velem.
- Térj már észhez kicsi lány. - Szólaltam fel halkan lágyan végigsimítva combján egyre beljebb haladva.
- Ha úgy akarom Te erről az ágyról nem kelsz fel mindaddig amíg az enyém nem elszel. Ha úgy akarom most azonnal az enyém leszel... Gondolkodj. Nincs idehaza senki. Csak mi ketten vagyunk. Milyen meghitt is volna. Senki sem hallaná az örömsikolyaid. Akarod? - Azzal egyetlen mozdulattal téptem le róla ruhája felső részét, így most már csak a keze maradt, amivel el tudja takarni immár fedetlen kebleit. Sajnálom, hogy ezt kell tennem. De nem hagyott más választást. Még mindig jobb ha fél tőlem, minthogy...
- Még mindig akarod, hogy megérintselek? - Fogtam le mindkét kezét majd lassan kezdtem el nyakát csókolgatni. Apró csókok voltak ezek csakhogy egyre lejjebb haladva...

_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Kedd Aug. 13, 2013 9:47 pm


Stephen & Jennifer



Ezt már én sem bírtam ki nevetés nélkül. Mégis mit képzel rólam? Nem vagyok olyan nő akit miután megkapott kedve szerint kidobhat. Én nem fogok könyörögni neki, hogy maradjon velem, sőt miután engednénk vágyainknak - ha egyáltalán lenne rá példa valaha is - akkor is emelt fővel járnék és nem esedeznék lábai előtt, hogy bánjon velem úgy, mintha a barátnője lennék. Hogy miért? Ha lefekszek vele azaz én önálló döntésem lesz és semmi többet nem fog jelentei egy kósza numerától.
- Kedves tőled, hogy gondolsz rám, de sajnos nem fogjuk kipróbálni. Ahhoz, hogy szeretkezés közben dobni tudj, ahhoz azért előtte kellene, hogy legyen közöttünk valami kapcsolatnak nevezhető illúzió, de erre sosem lesz példa. - Mi sosem leszünk egy pár és ha még meg is történne, hogy egyszer vagy talán többször lefekszünk egymással az is csak a kémiai vonzalomnak lesz köszönhető.
- Előfordulhat, de ebből is látszik, hogy nem értékeled eléggé a vissza nem térő ajánlataimat. - Ott követtem el a legnagyobb hibát, hogy úgy jöttem át hozzá, hogy nem volt tervem, aztán minden hirtelen történt és már ott tartok, hogy szép lassan sikerül bele esnem a saját magam által kreált csapdámba. Zavarnia kellene, de mégis inkább élvezem a helyzetet.
- Nem múlhat el. - Sejtelmes mosolyra húzódnak ajkaim, mert tudom mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy továbbra is sóvárogjon értem. Még az is fájjon neki ha csak rám gondol és arra, hogy mennyire magáénak akarna tudni.
- Nincs különösebb oka annak, hogy most rád vágyom, de ha továbbra is kérdésekkel pazarlod az időmet ahelyett, hogy tennéd azt amit elvárok tőled, akkor talán nem ártana valakit keresnem helyetted aki alkalmasabb lenne. - Persze még mindig eszemben sincs lefeküdni vele, mindössze csak nagyon fel szeretném húzni, de ezt neki elég lesz akkor megtudnia mikor kisétálok az ajtón még mielőtt azt mondhatná rólam, hogy én lettem a legújabb trófeája.
- Stephen, ne akarj lebeszélni szándékaimról. - Térjek észhez? Én? Mert én teljesen észnél vagyok, kettőnk közül Ő fog az lenni akinek nehezére fog esni a józan gondolkodás mikor a testében csörgedező vér elkezd az agya helyett egészen máshová vándorolni.
- Akarom. - Határozottan mondom, mert csak úgy izgi a játék, ha van merszem a lehető legmesszibbre elmerészkedni, mielőtt rájönne, hogy csak szórakoztam vele. Aztán mégis meglepett, nem hittem hogy ilyen messzire elmerészkedik. Hoppácska, hiba csúszott a számításaimba. Nem akartam, hogy a kelleténél többet lásson belőlem, de a benne tomboló férfi ösztönök végett mégis recsegett hálóingem mikor elszakította, ezzel egyidejűleg tárult szeme elé az amit eddig még sosem csodálhatott meg.
- Eddig is erre vártam. - Azt sem vettem számításba, hogy majd kezemet lefogja és annyira érzékien kezdi el csókolgatni nyakamat, hogy szinte érzi hogy arra vágyok, hogy haladjon lejjebb is, mert bizony nem vesztegetni az idejét. Oh, hogy baszná meg! Tényleg akarom, iszonyúan vágyom rá, csak büszkeségem nem engedi, hogy ilyen egyszerűen feláldozzam magam.
- Állj le! - Aztán mégis rászóltam, de nem azért mert megijedtem volna attól ami vár rám, jesszusom dehogy is!
- Ha már ez tényleg megtörténik legalább annyit engedj meg nekem, hogy én irányítsak. - Nem tetszik nekem, hogy alul vagyok mert úgy érzem, hogy Stephen a dominánsabb most és ezért is szeretnék inkább felül lenni, de képtelenség lenne magam alá gyűrni egy ilyen izmos félistent, persze akkor ha neki nem lenne ellenére.

_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Szer. Aug. 14, 2013 11:25 am


Jennifer & Stephen


- Ugyan kérlek. Túl könnyű. Idejössz majd felkínálod magad nekem. Nevetséges., úgy nem mellékesen pedig egy órája sem, hogy leszálltam Vickieről majd dobtam. Tanúsíts már némi tiszteletet és tapintatot a legjobb barátnőd iránt. - Mintha érdekelne. Őt viszont ennél okosabbnak gondoltam, talán tévedtem. De mégse tudom elhinni, hogy van annyira naiv és ostoba, hogy azt gondolja, hogy már is rávetem magam. Alkalom mindig van csak nem mindig lássuk meg. De Ő ennyire bízna önmagában? Mert akkor most bizony csalódást kell okozzak neki.
- De, de igen. Elfog... - Feleltem könnyedén. Hogy mikor arról elképzelésem sincs. Valószínűleg lesz még pár álmatlan éjszakám, amikor is a falat fogok kaparni a szobája felé, de majd túlteszem magam ezen is. Kiheverem. Ugyan is, ha már ennyire nem akar az enyém lenni, akkor az számomra annyit fog jelenteni, hogy nem is elég jó ahhoz, hogy a magaménak akarjam.
- Akkor talán nem ártana... - Ismételtem meg elgondolkodva szavait. - Elengedjelek? Csak egy szavasba kerül illetve mindössze kettőbe. Mégpedig: engedj el! Csak ki kell mondanod, csak egyszer és szabad vagy. - Ha viszont tényleg kimondja, Én tényleg békén fogom hagyni. Nem csak most, nem csak ezen a napon, hanem most már mindig. Mindent meglehet unni és talán már belefáradtam... Egyszerűen nem éri meg. Én pedig csak az időmet pocsékolom ahelyett, hogy valami másra fordítanám, ami talán még annyival jövedelmezőbb és persze előnyösebb is lehetne számmora.
- Oh tudom. Érzem. - Ez már szinte tagadhatatlan. A saját, tulajdon teste árulta el alattam, ahogyan megvonaglik gondolom akarata ellenére. Vajon mennyire fáj, hogy nem tud uralkodni a saját akarata felett? Már a légzése sem az az egyenletes... Mégis meddig akarja eltitkolni előlem a nyilvánvalót? Akar engem, de még mennyire, hogy akar!
- Rendben, de van egy feltételem. Azt akarom, hogy csókolj meg, de nem akárhogyan... - Mivel ma már egyszer visszautasított másodjára már egyáltalán nem volna a tetszésemre. Már nem tűrném el, különben sincs most abban a helyzetben, hogy nagyon tiltakozzék.
- Szenvedélyesen, úgy hogy elhiggyem, hogy akarsz engem. - Ha ez nem jön össze, akkor sajnos gyors és csúnya véget fog érni a mi kis történetünk.

_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Szer. Aug. 14, 2013 11:06 pm


Stephen & Jennifer



Túlzás lenne az állítani, hogy Vickie a legjobb barátnőm, mindössze a kedvenc bábum amit kedvem szerint mozgatok. Mégis kinek lenne köszönhető, hogy rávettem arra, hogy Stephen után loholjon? De amit nem tud az nem fáj, de sajnos túlságosan jól alakította a szerepét, annyira jól, hogy sikerült időközben bele is habaródnia. Idióta, hagyja hogy kicsinyes érzelmei vezessék.
- Most tényleg úgy teszel, mintha érdekelne? Ugyan már, mindketten tudjuk, hogy csak egy játékszer volt számodra, akit párszor használtál, majd oda lett az újdonság varázsa, ezért szépen ráuntál. - Ez a baj az üres fejű libákban, túl könnyen oda adják magukat, aztán pedig záporzó könnyekkel önsajnálatba menekülnek. Jesszusom, de szánalmas.
- Naivan magabiztos vagy magadban, mikor nem tudhatod még Te sem, hogy mi fog történni. - Az is lehet, hogy találok valaki érdekesebb társaságot magam mellé és már cseppet sem fog izgatni Stephen jelenléte, de ettől még Ő továbbra is sóvároghat értem, de fordítva is történhet, vagy mindketten belefáradunk. Sosem lehet tudni.
- Nem akarom, hogy elengedj. - Magabiztosan mondtam, mintha tényleg sejteném mire is vállalkozok holott fogalmam sincs, de túl egyszerű lenne ha csak így visszavonulót fújnék, ennyitől még nem hátrálok meg. Sosem voltam azaz ijedős típus, hát most be is fogom bizonyítani.
- Nem sokára mást is érezhetsz. - Finoman bele harapok alsó ajkamba, miközben mindvégig tartom vele a szemkontaktust. Imádok vele játszadozni, de legnagyobb sajnálatára nem engem fog érezni, hanem a csalódottságot mikor rájön, hogy csak játszottam vele.
- Aranyos próbafeltételt eszeltél ki, de ha ennyire nem bízol bennem... - Felesleges is lett volna folytatnom. Feltéve ha elengedte kezeimet amit eddig lefogott akkor nyaka köré fonom őket, úgy hajolok a lehető legközelebb hozzá. Próbálok természetesen viselkedni, vagyis inkább úgy, ahogy azt elvárná tőlem. Nem finomkodtam, lehető legnagyobb szenvedéllyel, mohósággal, követelőzve estem ajkainak. Olyan puha és édes, hogy elveszett az időérzékem csókolózás közben, megeshet hogy hosszúra sikeredett, persze ha közben le nem állított valami mondva csinált indokkal. Mert belőle kinézem, hogy leszólja a technikámat, csak azért, hogy továbbra is alul maradjak.

_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Vas. Aug. 18, 2013 6:39 pm


Jennifer & Stephen


- De Vickie számmora soha sem volt újdonság. Egyszerűen csak kellett. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, azért olykor a hasznomra tudott lenni. Ne kérdezd hogyan volt erre képes, mert én magam is meglepődtem. - Aztán valami mégis csak történt. Nem mintha bármikor is érdekelt volna úgy igazán. Én inkább csak úgy mondanám, hogy kapóra jött a dolog, én pedig bolond lettem volna nem kihasználni a kínálkozó lehetőséget. Nem tagadom, nem volt éppen egy bányarém, de nem volt az esetem. Nem mellékesen pedig túl könnyű volt megkapnom. Nem volt benne semmi megerőltető. Nekem jóformán semmit sem kellett tenne, csak engednem... A többi már jött magától.
- Ugyan már, ezt még Te sem gondolod komolyan. -  Tényleg ennyire idiótának nézne? Ez már azért picit sértő. Na jó, tőle nagyon is. Nem vártam volna. ennél okosabbnak hittem. Belátom, tényleg nem tudhatom pontosan, hogy mi fog történni, de azért volnának elképzeléseim a helyzetről. Tény, hogy több olyan eshetőségről tudnék beszámolni, ami kevésbé volna a tetszésemre mégis sokkal valószínűbbnek tartom. Ismerem már a "húgomat". Soha sem ennyire egyszerű. El kell ismernem, hogy nem volt ez egy rossz húzás, csak épp még nagyon felszínes. nagyon. ennél azért több kell ahhoz, hogy én...
- Én sem akarlak elengedni, de tudom hogy nem fogsz más választást hagyni. - Ez történetesen még igaz is. Szóval figyelj csak, őszinte4 voltam. Tudom, hogy Ő engem akar! Csakis engem! Mégis arra fog kényszeríteni, hogy elengedjem. Mert túlságosan fölém akar kerekedni, ezt pedig én nem fogom jó szemmel nézni. Szóval nem hiszem, hogy ez a vonzalom majd túl sokáig fenn tartható lesz. Az egy dolog, hogy kell. Talán most még bármi áron! Az viszont egy egészen másik dolog, hogy meddig. Elmúlik! Tudom.
- Most egész pontosan a csalódottságomra, dühömre és sóvárágsomra gondolsz? Mert tökéletesen tisztában vagyok vele. - Hogy akkor miért csinálom? Mert a magaménak akarom. Még soha semmit sem akartam ennyire! Tudom, hogy nem érdemlem meg... Azt viszont igen, amit most velem tesz, méghozzá kamatostól. De akkor is megőrülök érte! Talán egyszer tényleg!
Te magasságos...! Még néhány pillanat és egész biztosan megtérek, még ha nem is kimondottan a vallás felé. Pontosan ezt akartam, így! Elengedtem mindkét karját majd lassacskán felülre tessékeltem, de továbbra sem engedtem, hogy elhúzódjon, ahhoz túl jó volt. Mindkét kezemmel erősen a fenekébe markoltam- Nem térek magamhoz...

_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Vas. Aug. 18, 2013 8:28 pm


Stephen & Jennifer




Újból blablabla. Vickie így, Vickie úgy. Kezd már elegem lenni belőle, de az azért mégis csak jobban zavar, hogy a jelenlétemben róla beszél ahelyett, hogy arról áradozna mennyire csodálatos vagyok. Nem is tudom mi ez, talán részemről féltékenység lenne, mert ugye Vickiet úgymond már behatóan is megismerte. Ebben én is hibás vagyok, nem kellett volna ribancot faragnom belőle, de olyan szórakoztató látni, hogyan adják kézről kézre, aztán dobják mert már túl használatnak vélik. Ilyen háttérrel senkinek sem fog kelleni, max néhány menetre. Upsz, de szívás lehet neki.
- Nem értem mi ezen a meglepő, hiszen Vick az én játékszerem volt előbb. Szépen betanítottam, de nem pont neked szántam. - Az egy dolog, hogy voltak vele terveim, de egy idő után kezdett unalmassá válni számomra, ezért sem terelgettem már azon az úton amit neki szántam, hagytam egy kicsit elkallódni, hogy aztán észhez térjen és hozzám forduljon mikor rájön, hogy valamit nagyon elszúrt. Ez az alkalom pedig a mai reggel volt, drámai, de egyáltalán nem meglepő.
- Micsoda szerencse, hogy nem látsz bele a fejembe és nem tudom, hogy mit gondolok komolyan. - Mert megvannak a kis lépéseim, ahogy a sajátságos sakkfiguráim is. De csak pár lépést tervezek előre, azt pedig még én sem tudhatok, hogy ezeknek a megnyilvánulásoknak miféle következményei fognak lenni. Nem fogok mindent túlbonyolítani, különben is profin a javamra tudok bármit fordítani.
- Ugyan Stephen, ne tegyél úgy, mintha nem lenne más választásod. - Nem úgy ismerem, mint aki képes lenne beletörődni bármibe is ha neki az nem tetszik, inkább tesz ellene és úgy alakítsa a dolgokat, hogy neki jó legyen. Ebben is mennyire hasonlítunk, ez már majdnem rémisztő.
- Nem pontosan erre szerettem volna célozni, de ha erre vágysz, akkor megoldható. - Azt hittem játszhatok vele következmények nélkül, aztán gyorsan átvette az irányítást, ami végett olyan dolgokra kényszerültem, amikkel még várni szerettem volna. De pár elcsattanó csók még igazán nem jelent semmit sem. Egy röpke pillanatig kételkedtem abban, hogy tényleg állja-e a szavát, de mikor felül találtam magam akaratlanul is belemosolyogtam a csókba, persze annak is köze volt hozzá, hogy milyen mohón markolt bele fenekembe. Ha most megriadnék gyávának titulálna, ezért is folytattam tovább a csókot immár úgy, hogy alattam volt. Nekem szerencsémre, neki pedig mondjuk úgy balszerencséjére köntösömben lévő telefonom megcsörrent. Abban a pillanatban váltam el ajkaitól és már kaptam is fülemhez a telefont, miközben másik kezem mutatóujját ajkira tettem. Szerettem volna, ha csendben marad.
- Szia anyu. - Komoly ábrázattal néztem Stephenre, mert nem szeretném ha bármit megsejtene ez a pénzéhes ribanc.
- Hogy mi? Felesleges hazajönnöd, nem tudom a szomszéd miféle buliról értesített téged, csak Vickievel csaptunk egy csajos estét ami talán túl hangosra sikeredett. - Úgy látszik át kellene néznem a drága szomszédunkhoz, hogy befogjam a száját. Ezt az ünneprontó idiótát.
- Oh értem, pár perc múlva akkor találkozunk, már alig várlak. - Magamra erőltetve némi jókedvet beszéltem hozzá vissza, mikor értesített arról, hogy pár percen belül megérkezik. Letéve a telefont tettem vissza zsebembe.
- Vége a kis kétszemélyes privát bulinknak, de egészen élveztem amíg tartott. - Drámaian felsóhajtottam, majd leszálltam róla, feltéve ha Stephen képes elengedni.

_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Hétf. Aug. 19, 2013 12:44 pm


Jennifer & Stephen


- Hm, talán mégis csak megtartom. Elvégre egyedül vagyok a szobámban, ami olykor magányossá tud tenni és pokolian szer érzés. Amilyen ostoba bármikor visszajön hozzám és ki tudja? Talán egyszer megszeretem. Na jó belátom, hogy ez még viccnek is rossz volt. Már ami a csöpögést illeti. De azért tud valamit, valami olyasmit amit még Te sem húgi. - Tudom, hogy bosszantom azzal, hogy a húgomnak szólítom, de gondolhatja, hogy én sem jó testvéri szeretetből teszem, hogy lássa mennyire törődöm vele... De ez mind addig így is fog maradni, amíg be nem bizonyítja, hogy Ő ennél bizony sokkal több és jóval többet érdemelne tőlem. Mert Vick pontosan ezt tette, ezért is figyeltem rá. Ő nem a szavak útján szeretett volna fölém kerekedni. Ezt pedig tetszett, nagyon is!
- Oh, ahhoz nekem jó ideje nem kell már az elmédbe látnom. - Vajon tényleg ennyire jó érzés kínoznia magát? Mert akkor talán én is kipróbálom majd egyszer. Szenved. Akarja, mégsem enged a kísértésnek, ezzel is azt bizonyítva, hogy Ő milyen erős. Na de milyen áron? Milyen kis naiv, így sosem fogja megkapni azt, amire igazából vágyik. Megtagadja önmagától. Bolond ha azt hiszi, hogy majd találni fog valaki mást!
- Nem hagyod, nem engeded. - Mégis mi értelme van ennek? Tudom, hogy úgysem lesz az enyém, soha! Soha sem adná meg nekem ezt az örömet, jól tudom. tudom, csak épp képtelen vagyok elfogadni. Nem bírok magamon uralkodni. Ilyenre még nem volt példa. Még soha senki sem volt rám ilyen hatással. Talán mert eddig mindenkit könnyűszerrel megkaptam. Mist is olyan, annyira közel van. Egyszerű volna... Könnyedé a magamévá tehetném, de akkor én miben különböznék másoktól?
Ez nem lehet igaz. Túlságosan későn kapcsoltam és kaptam a telefon majd a karja után, épp ezért nem sikerült kicsavarnom belőle. Ha meg mégis gyorsan a földön találtuk volna magunkat, az pedig igen fájdalmas lett volna egyikünknek.
- Csak most menj ki kérlek. - Emeltem fel egyik kezem, másikkal pedig mint akit odaszíjaztak az ágyhoz mozdulatlanul mégis kényszeresen az ágyneműt markoltam. Esküszöm, ha még fél percig bent maradok, én... Na jó, inkább tökön szúrom magamat.
- A reggelinél találkozunk. - Feltéve ha addig nem fojtom magam az egyik párnámba, épp kéznél van néhány. Felkeltem az ágyról majd a fürdő fel indultam, megint. Azt hiszem le kell kicsit hűtenem magam. Talán célra törőbb volna simán csak beállni a hideg vizes tus alá. Mindenképpen hatásosabb volna. Mert a józan eszem mostanára egyértelműen kezdi felmondani a jó szolgálatot... Ami pedig a bennem tomboló, hogy úgy mondjam vágyakat illeti. Nos, jó volna ha lankadna egy kicsit a törölköző alatt.

_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Hétf. Aug. 19, 2013 8:16 pm


Stephen & Jennifer



Egészen meglepő amit Stephen mond, de azért próbálom tartani az unott arckifejezésemet, nehogy azt higgye, hogy annyira érdekel ez a rémálomnak is selejtes illúziója, hogy talán valamikor közöttük több is lehetne. Stephen nem képes érezni, eddig nagyon is ezen a véleményen vagyok, nem hogy majd végül pont Vickie lesz majd az akibe bele szeretne. Ugyan már!
- Mégis mit olyat tudhat, amit én nem? - Ez pedig felettébb felkeltette az érdeklődésemet. Remélem nem valamiféle olyan választ fogok hallani, hogy Vickie képes engedelmesen széttenni a lábát, mikor Stephennek éppen kanos kedve van. Mert neki szinte mindig kanos kedve van, nem kicsit túlfűtött szexuálisan, de valamiért ezt is vonzónak tudom benne találni.
- Már megint túl magabiztos vagy magadban drága bátyám. - Ha már Stephen megengedheti magának, hogy a húgának nevezzen, akkor még szép, hogy viszonozzam neki ezt az apró kis szívességet. Milyen szép is az mikor ennyire szeretik egymást a családtagok, még ha nem is ugyanaz a vér csörgedezik az ereinkben.
- Talán engednem kellene? Tudod sosem úgy tekintettem magamra, mint egy trófeára. Én inkább főnyeremény típus vagyok. - Azért sok a különbség be kell látnia, trófeái bármikor lehetnek, de ki tudna lemondani a főnyereményről? De ameddig kangörcse van, addig biztosan nem fog felhagyni a vadászhajlamaival, én pedig nem fogok lealacsonyodni trófea szintre, túl jó vagyok ahhoz, hogy csak úgy eldobjon.
Heves csókcsatánkat anyám hívása szakította félbe. Egyszerűen nagyszerű hírei voltak, pár perc és újra élvezhetjük csodálatra méltó társaságát, remek.
- Ch, még hogy nem kellek eléggé. - Önelégülten elmosolyodtam, mert ölében ülve pontosan érzem mennyire is szeretett volna már megkapni. De most nincs időnk tovább folytatni ezt a játszadozást. Sajnálatos, még sincs más választásunk. Megtehetném, hogy kínzom tovább és még nem megyek ki, de van bennem némi emberiség, ezért is megyek oda az éjjelihez, hogy bögrémet megragadva induljak meg az ajtó felé.
- Mindenképpen. - Ezzel magára is hagytam, gondolom még szeretne reggeli előtt elintézni pár dolgot, nekem is fel kellene öltöznöm mielőtt a hárpia megérkezik. Nem volt túl sok kedvem kiöltözni, ahhoz túl másnaposnak érzem magam, ezért egyszerű, de nagyszerű öltözéket választottam. Pont időben értem ki az ebédlőbe, mert drága anyám ekkor tessékelte be nem túl enyhén plasztikázott műmelleit az ajtón.
- Jó újra látni Helena. - Magamra erőltettem némi mosolyt és a miheztartás végett rávettem magam arra, hogy egy öleléssel köszöntsem.
- Téged is Violet. Látom feleslegesen siettem ennyire, hogy ellenőrizzelek titeket, mert eddig mindent rendben találok, nem úgy néz ki a ház, ahol tegnap este hatalmas buli lett volna. Lesz egy-két keresetlen szavam a paranoiás szomszédunkhoz. - Valaki nagyon ingerültnek tűnik, talán nem kapta még meg a mai botox adagját?
- Én megmondtam. - Elégedett mosollyal ajkaimon ülök le az asztalhoz drága anyámmal együtt, ami már megterítve várt minket. Remélem egyik szolgának sem lesz kedve csacsogni még véletlenül sem, biztosan félnek tőlem annyira, hogy tartsák a szájukat.
- Jó reggelt. - Köszönök Stephennek mikor felbukkan, úgy téve mintha ma most találkoznánk egymással először.
- Stephen drágám, apád csak késő este fog megérkezni tudtommal. Még mindig valami megbeszélésen van. - Akár azt is mondhatta volna anyám, hogy éppen valami szállodában, könnyűvérű nőkkel játszadozik, mert szerintem ez közelebb állna az igazsághoz.
- Kár, hogy Vickie korán haza ment, nagyon megviselte hogy élete szerelme lapátra tette. - Újságolom anyámnak, mielőtt még rákérdezne hol is van a barátnőm, ha már elvégre vele töltöttem az éjszakát.
- Ha legalább annyira naiv, mint az anyja akkor meg is érdemelte, hogy így járt. - Minden erőmmel azon igyekeztem, hogy vissza tartsam a belőlem kikívánkozó nevetést. Azért mégis fél szemmel drága bátyámra pillantottam. Most valahogy még a szokásosnál is különösebben érzem magam a jelenlétében a történtek után.

ruha

_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Kedd Aug. 20, 2013 7:35 am


Jennifer & Stephen


- Te félsz Violet? Igen, te félsz. Azt is megmondom, hogy mitől. Attól, hogy majd egy napon engedsz a csábításnak és beleszeretsz valakibe, akibe nem lett volna szabad. Életed legostobább hibáját fogod elkövetni, mert rettegsz tőle, hogy Ő majd nem fog jól bánni, hogy csak egész egyszerűen használ majd... Kihagytam volna valamit? Na igen. Bizonyítani akarsz magadnak és másoknak csak valahogy senki sem akarja meglátni, mert nem a fenekeddel teszed. De nyugi húgi, te ez ellen nem tudsz mit tenni. Nem a Te hibád! Ami pedig Vickiet illeti... Nos, nem egy lángelme, de Ő legalább akar valamit. Neked viszont fogalmad sincs róla, hogy mit akarsz. - Nem tudom eldönteni, hogy ez most akkor inkább szánalmas vagy már nevetséges is egyben? Eddig tényleg azt gondoltam, hogy Ő csakis engem akar, nem is akarhatna mást. De most már belátom, hogy tévedtem. Nem így van. Már látom a szemében. Fogalmam sincs arról, hogy mégis mit kéne tennie. Tanácstalan... Ő nem engem akar!
- Félsz valamitől, amit nem is ismersz. Árgus szemekkel figyelsz, de sajnos csak azt látod meg, amit mások akarnak. Azt akarod, hogy jól bánjanak veled? Édesem, nem attól leszel főnyeremény, hogy faaltnyi ruhákban kéreted magad, legfeljebb egy kapós kurva valamelyik utcasarkon továbbá esetleg még megkockáztatom, hogy apáca egy zárdában... Amúgy meg én mindegyik nővel úgy bánok mint egy főnyereménnyel, amíg tart. - Erős volt akár a kávéja. Egyszerűen csak már tele van a tököm a buta játékaival. Unok már mindig előtte járni két lépéssel. Rendben van. Azt elismerem, hogy nem számítottam a látogatására. De könyörgöm... Az ágyamban feküdt valami ruhának nevezendő akárminek, ami tényleg csak azt takarta, amit kell. Nem többet... Valamint épp hogy csak meggátolt abban, hogy ne csurranjon el a nyálam. Ennyire idiótának néz?
- Ugyan már, kanos voltam. Te pedig épp rajtam ültél. Arról meg már had ne én tehessek, hogy Te mindig rosszkor vagy a rossz helyen.- Őszintén szólva kezdem már unni. Belementem a játékba. Azt is elfogadtam, hogy Ő nem az a könnyen megkapható nő. Még soha senkiért sem kellett tepernem. Bevallom ez kicsit bosszantó. Már Ő is régen beadta volna a derekát, csak hogy időközben rájött valamire, amivel sajnos egyikünk sem számolt. Ez az apró részlet valahogy nem szerepelt a rövid távú terveim között. De sajnos ezzel a problémával most egyedül marad. Neki kell megoldania.
- Jó reggelt a hölgyeknek. - Ültem le az asztalhoz nem túl jó kedélyűen.
- Nagyszerű. - Eggyel több ok, hogy ma tényleg ne akarjam a kis családdal tölteni a napot. Őszintén szólva máris elment az étvágyam illetve azt már valaki kielégítette. Talán nem maradéktalanul, de elég jól ahhoz, hogy másból már ne kérjek.
- Minden nő naiv és ostoba... Lehet, hogy szép de attól még buta. Aki pedig véletlenül okos, nos azt a nőt, nem is hagyják el. Igazam van? - Fordultam Jenni anyja felé. Nekem kifejezetten most volna kedvem nevetni, csupán csak úgy kínomban, mert ez inkább siralmas.
- Violet, Te viszont nagyon is felelőtlenül viselkedtél. Mégis hogy engedhetted el úgy, hogy még mindig patakokban folytak a könnyei? Ki tudja? Még majd a végén valami őrültséget csinál. És ha már felvert a hisztijével, szólhattál volna és hazaviszem. - Undorító. Ez a kávé pedig íztelen. Ennyire azért már ismerem magam. Akkor kötök bele mindenbe, mikor azt hiszem elszúrtam valamit. Rosszul döntöttem volna?

_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Szer. Aug. 21, 2013 1:08 am


Stephen & Jennifer



Utálnom kellene, hogy ennyire képes belém látni, de mégsem vagyok erre képes. Igaza van, teljesen igaza van! Fogalmam sincs mit akarok, csak játszom a kis játékaimat és abban reménykedek, hogy majd az egyik sikeres manőverem végén ráfogok jönni arra, hogy mire is van valójában szükségem. Elveszve érzem magam, tanácstalan vagyok és már képtelen kizárni azokat az érzelmeket, amikre sosem kellett volna éreznem iránta. Most pedig a félelemem egy kétségbeesett próbálkozásba hajszolt bele. Ezért vagyok most itt, hogy kiderítsem mit is szeretnék valójában, de nem érzem úgy, hogy készen állnék megtudni.
- Igen. Lehet, hogy félek csak mert nem vagyok tisztában az érzelmeimmel. Nem tudom mi ez pontosan ami közöttünk van, ez a vibrálás vagy akármi. Azt gondoltam, hogy majd mindennek vége lesz ha végre lefekszem veled és az egész elmúlik, mintha sosem éreztem volna semmit. De csak most jöttem rá arra, hogy azzal is számolnom kell, ha odaadom neked magam ezek az érzések még ennél is jobban felerősödnek, míg végül teljesen fel nem emésztenek. - Szánalmas, hogy ennyire őszinte vagyok vele, mikor azt sem hiszem, hogy egyáltalán érdekelné amit mondok. Ő is csak használni szeretne, azt akarja, hogy egy fényes trófea legyek a gyűjteményében és elmondhatja rólam, hogy engem is sikerült becserkésznie.
- Igazad van, de nálam ez a megszokott védőmechanizmus. Tudod miért? Mert egyszerűen könnyebb ilyennek lennem. Sosem számíthattam soha senkire sem, mindig egyedül voltam és leszek is, de legalább így könnyebb megvédeni magam. - Ismételten egy újabb őszinteségi hullám fültanúja lehetett. Mindössze szükségem van pár pillanatra, hogy képes legyek magam összeszedni és ez többet nem fog előfordulni. Nem akarok gyengének és sebezhetőnek látszani főleg nem előtte, mikor az én legnagyobb gyengeségem Stephen legnagyobb erőssége, ha fel szeretné valaha is használni ellenem ezeket az információkat.
- Nos biztosítalak arról, hogy soha többé nem fogok bejönni a szobádba és arról is, hogy az imént történtek egyszeri eset fog maradni. - Arról még elképzelésem sincs, hogy mégis hogyan fogom magam távol tartani tőle, mikor elvileg egy házban lakunk és egy iskolába járunk, de talán ha nem találkoznék vele ennyit, akkor ez a bizonyos vibrálás talán megszűnne. Mindkettőnknek ez lenne a legjobb, lehet találnom kellene magamnak valakit, aki tényleg csak használni szeretne, legalább elkeseredésemben nem rá gondolnék, hanem arra, hogy végre megtapasztalhatom milyen az amikor velem játszanak, mert eddig mindig én játszottam mindenkivel.
- Az okos nőket is el szokták hagyni. Valamiért a férfiak jobban szeretik ha a nők ostobák, mert az azt az érzetet adja nekik, hogy tudják őket kezelni, irányítani. Ezért is kényszerülünk rá arra, hogy ha az alkalom úgy kívánja nekünk is meg kell játszanunk magunkat. - Próbáltam nem mosolyogni, de anyám szavai annyira szívhez szólóak és őszinték voltak. Már csak ilyen a sanyarú női sors, sok mindenre képesek vagyunk ha férfiakról van szó.
- Ugyan, még ahhoz is ostoba, hogy valami őrültséget terveljen ki. - Őszintén most Vickie a legkisebb problémám. Annyira frissek még bennem a történtek, hogy másra sem tudok gondolni. Remélem ez csak a másnaposság mellékhatása vagy lázas leszek vagy akármi, mert ennek gyorsan véget kell, hogy vessek.
- Pár percre meg kell szakítanom ezt az idilli családi reggelit, fontos hívást várok és kint felejtettem az autóban a táskámat a telefonommal együtt. - Meglepetten néztem anyámra aki nem vesztegette az idejét, felkelt az asztaltól is elindult az ajtó felé. Remélem minél hamarabb vissza jön, hogy ne legyek Stephennel sokáig kettesben. Ez most több mint kínos, meg szeretném előzni a kínos csendet meg társait, ezért mikor anyám kilépett az ajtón megszólaltam.
- Nézd, sajnálom az imént történteket. Nem tudnánk valahogy semmisé tenni? Csupán szerettem volna próbára tenni magam és azt hiszem elég szépen elbuktam. - Túl egyszerű és gyanús is lenne ha csak úgy rábólintana. Különben is Stephen nagyon szereti a bosszút és nem hinném, hogy meg fogom azt úszni, hogy belegázoltam férfiúi büszkeségébe.

_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Hétf. Aug. 26, 2013 12:17 pm


Jennifer & Stephen


Bevallom most már értetlenül állok a dolgok előtt. Ugyanis eddig azt hittem, hogy pontosan tudom, hogy Ő mit akar és hogy mire van szüksége. De most már annak sem zárom ki a lehetőségét, hogy tévedtem. Őszintén fogalmam sincs mit vár tőlem, így viszont pokolian nehéz lesz eleget tennem az óhajainak. Próbálom megérteni, de sehogyan sem megy. Nekem ez már túl sok és értelmetlenül bonyolult. Mégis mit kéne tennem? Hitessem el vele, hogy különleges az egyetlen a számomra, vágjam hanyatt csak azért, hogy végre csalódni tudjon bennem akkorát, hogy mindez elmúljon, hogy ne legyen többé bizonytalan? Tényleg ez volna a helyes út? Nem hiszem...
- Várjunk, Te most attól félsz, hogy belém szeretsz? - Hm, micsoda meglepő egy fordulat. Ebben az esetben viszont önmagában csalódna, hiszen kiderülne, hogy túl gyönge volt ahhoz, hogy ellenálljon a kísértésnek. Na és vajon megéri? Nem túl nagy ár ez? Ez úttal ugyanis a büszkesége és a boldogsága feszül egymásnak. Érzi, hogy tudnám szeretni, mégsem enged a vágyainak, mert ugyan akkor azzal is tisztában, hogy nem teheti.
- Jenni hidd el nekem, hogy nem attól leszel erősebb vagy jobb ha hátat fordítasz az érzelmeidnek és nem veszel róluk tudomást. Ellenkezőleg, akkor ha szembe nézel velük. - Tudom, hogy ez az én számból hihetetlenül hangzik, hisz Én eddig jóformán senkit sem voltam képes szeretni, egészen mostanáig. Persze a kudarc soha sem zárható kis teljesen.
- Tudom, hogy nem akarsz hinni nekem. De hányszor akarod még feltenni magadnak a kérdést? Mi lett volna ha... -  Én személy szerint nagyon utálom. Szeretnék már lépni végre az ügyben, de úgy érzem mindaddig semmit sem tehetek, amíg nem jön legalább egy apró jel, hogy bátran mondjam el. Játszadozunk egymással, játszadozom Vickievel. Persze folytathatjuk tovább is. Végigmehetek a teljes baráti körén, még végül rájön, hogy mindenki megtapasztalta már milyen érzés az enyémnek lenni, csak épp Ő nem, aki a legjobban szeretne az enyém lenni. Tudom semmit sem bizonyítanék vele. Ellenkezőleg, ízléstelen volna még tőlem. De én szó szerint bármit hajlandó vagyok megtenni azért, hogy belássa végre akar engem. Úgy ahogy én Őt! Tönkreteszek bárkit, megteszek bármit csak azért, hogy az enyém lehessen!
- Értem, hát akkor majd idővel kapsz tőlem egy kis macskát és szeretgetheted amíg Én Vickievel leszek elfoglalva. - Ez egy olyan döntés amit egyszerűen nem hozhatok meg helyette. Neki kell akarnia, mernie... Komolyan mint derült égből a villámcsapás úgy eszméletem rá, hogy mennyire kell nekem. Nem a saját érzelmeimtől tartottam, sokkal inkább attól, hogy viszonzatlanok. Még akkor is ha megérdemlem. Azt is megértem ha soha sem lesz képes engem szeretni. De ugyan akkor soha sem fog elmúlni.
- Tudom, hogy mit gondolsz. Nem szeretem... és igazad van. Valóban nem. De Ő legalább mer valamit érezni irántam és képes kimutatni. Ezt értékelem. Nem vagyok belé szerelmes, Ez tény és való. De bármit is teszek még sosem hagyott el. Igen, talán túl görcsösen is ragaszkodik valami olyasmihez ami soha sem fog megvalósulni kettőnk között, mégsem áltatom, hogy majd idővel megszeretem, mert nem fogom. De lássunk csak téged. Te még önmagadnak is félsz bevallani, hogy talán érzel valamit irántam. Inkább gyűlölsz ahelyett, hogy... Eltaszítasz magadtól amiatt, mert szeretni is tudnál? - Ezt nevezem Én védekező mechanizmusnak. Valóban ennyire tartana a csalódástól? Eltolt magától. Játszadozik velem. Rendben van. Ő nyert. Igen, iszonyatosan akarom. Ez volnék én. Na de mi a helyzet vele? Komolyan azt gondolja, hogy ezzel most felül kerekedett rajtam? Mert én egyáltalán nem érzem magamat a vesztes oldalon.
- Igen, ebben biztos vagyok. Ugyanis én ezennel feladom. Befejeztem. Végeztünk. Te nyertél. - Azt hittem idővel majd megtalálom azt a bizonyos apró jelet, amire oly annyira vártam, amit annyira szerettem volna meglelni, de nem így történt. Ennél többet azonban nem tudok tenni. Azt hittem megéri, talán mégsem. Szeretni bármi áron, feltétel nélkül? Na persze. Én nem fogom megváltozni. Ideje volna ezzel szembe nézni.
- Pedig most elégedettnek kellene, hogy legyél. De nagyon szépen kérlek ne most gyere azzal, hogy beszéljük meg. Nekünk egyszerűen nincs már mit megbeszélnünk, ugyanis az ég világon semmi sem történt és most nem is fog. Tévedtünk és hibáztunk. Csúnyán elrontottam, de azt hiszem most megyek is hogy helyrehozzam a dolgot amíg még tudom. - Íme az én védekező mechanizmuson. Ha jobb szeretne egy másik nővel látni mint maga mellett tudni, akkor legyen.
- További szép napot. - Álltam fel az asztaltól. - Még valami ha az elkövetkező néhány napban úgy éreznéd, hogy kerüllek, nem akarok szóba állni veled vagy még csak rád sem tudok nézni. Ne kérdőjelezd meg a dolgot.

_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Hétf. Aug. 26, 2013 7:15 pm


Stephen & Jennifer



Nem kellene itt lennem, veszettül elcsesztem, de nem ülhetek a szobámban tétlenül arra várva, hogy majd ez a valami amit érzek hirtelen köddé válik. Egyszerűen csak tennem kellett valamit, de már belátom, hogy ez a lehető legrosszabb amit egy ilyen helyzetben tehetek. Mert csak magamat kínzom és nem éppen vagyok egy mazochista típus aki szereti magát szenvedtetni.
- Igen, valami ilyesmiről van szó. - Most tagadnom kellene? Habár attól is tartok, hogy nem viszonozná a felé táplált érzéseimet és szépen kihasználna amibe bele is roppannék. Abszurd, hogy olyan dolgok járnak a fejemben, hogy mi lenne ha mégis tudnám szeretni és ez a közöttünk lévő vibrálás többről szólna mint egyszerű szexuális vonzalomról.
- Szép szónoklat volt, de nekem ez cseppet ellentmondásos úgy, hogy pont te beszélsz az érzelmekről. - Stephen nem arról híres, hogy túltengene benne az érzelem, inkább csak a vadászszenvedélye lett úrrá rajta és neki csak az számít, hogy minél több nőt vigyen ágyba. Én pedig attól tartok nem szeretnék egy lenni a sok közül akiről el tudná mondani, hogy sikerült becserkésznie.
- Addig fogom feltenni magamban ezt a kérdést még meg nem tapasztalom, hogy mi lett volna ha... Aztán pedig szépen rájövök, hogy nem veszítettem volna azzal semmit ha nem tudtam volna meg, de gazdagabb leszek egy újabb tapasztalattal és egy hatalmas hibával. - Mert számomra most a legnagyobb hiba az lehet, hogy engedek a kísértésnek és lefekszem vele. Az egy dolog, hogy vágyom rá, de túl nagy árat nem akarok fizetni azért mert képtelen voltam ellenállni a csábításnak. Mert most nagyon is akarom, de talán ez csak egy múló szeszél, az újdonság varázsa és az is közre játszhat, hogy nem lenen szabad közelednem felé és mint tudjuk a tiltott dolgok mindig érdekesebbek.
- Nagyon kedves részedről, hogy így aggódsz értem, de ne tegyél nekem ekkora szívességet, cica nélkül is jól megleszek, eddig is megvoltam. - Ez most komoly? Ajándékozna nekem egy macskát? Köszönöm nem kérek belőle, már csak azért sem mert eléggé sejtem, hogy ennek az ajándékának miféle célzata is lenne. Egyáltalán nem lenne részéről burkolt célzás. Játszadozzak el a macskával addig még Ő másokkal teszi? Ch.
- Megvan arról a véleményem ami köztetek zajlik, de ehhez nekem semmi közöm sincsen, azt teszel vele amit csak akarsz és remélem jól szórakozol közben. Ami pedig engem illett csak szívességet teszek ezzel kettőnknek, hogy eltollak magamtól és nem élem bele magam olyan illúzióba, ami életképtelen. - Álmodozhatnék arról, hogy majd egy szép napon mellette ér a reggel, felkelve Stephen lenne az első akit megpillantanék, mosolyogva megölelne, majd hálásan megcsókolnám azért mert velem töltötte az éjszakát és iszonyatosan boldoggá tesz. De ezzel csak magamnak okoznék csalódást és fájdalmat ha ilyen tévképzetekbe hajszolnám bele magamat, mert tudom, hogy ilyen sosem fog lenni, maximum egyszer engednék a csábításnak, elmondhatnánk hogy mi ezt megpróbáltuk, aztán mindketten mennénk amerre látnánk. Nem hinném, hogy ez tudna működni. A szex rész biztosan működne de a többi az már kétesélyes és nem nézném végig ahogy felemészt a féltékenység csak mert másokra is fáj a foga. Ha esetleg látnék benne némi hajlandóságot, hogy meg tudna változni és abba hagyná a szoknyák hajkurászását akkor esetleg komolyabban elgondolkoznék erről.
- Valahogy most nem tudok örülni a győzelmemnek. - Mégis hogy nyerhettem volna? Életemben először érzem magam vesztesnek két dolog végett is. Az első dolog az, hogy képtelen voltam ellenállni a csábításnak és nem kellett volna hagynom, hogy a dolgok idáig fajuljanak a második pedig az, hogy nem is mertem igazán elcsábulni. Annyira tudom ilyenkor utálni magam, mikor fogalmam sincs mitévő legyek.
- Mindkettőnknek az lesz a legjobb ha ezt az esetet sosem emlegetjük, szóval részemről nincs is miről beszélni. Sok szerencsét a helyrehozáshoz. - Mégis mit mondhattam volna? Első sorból nézhetem végig ahogy ismét Vickie gondolkodás nélkül ugrik karjai közé. Azt hiszem rosszul vagyok, ezek után egy falat sem fog lemenni a torkomon, ennyit a reggeliről.
- Felnőttek vagyunk már édesem, ne viselkedj gyerek módjára, nem kell kerülnöd. Persze azt teszel amit csak szeretnél, majd megpróbálok szívességet tenni neked és kitérek a látómeződből. - Ha már Stephen felkelt az asztaltól én is megtettem, amolyan szemléltetésképpen már nyitottam is ki a két szárnyas udvarra néző ajtót és el is tűntem a szeme elől.

_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
my pretty face
avatar

I'm a prince

this is me

Hozzászólások száma : 83
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : London



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Hétf. Aug. 26, 2013 7:27 pm


Jennifer & Stephen


Ezt nem hiszem el. Idejét sem tudom már annak, hogy mikor hívtam el egy lányt utoljára randizni. Ennek a ténye egyáltalán nem zavar. A vacsora mint elmélet mindig megvolt, az asztalfoglalás is megtörtént, csak általában az étteremig nem jutottunk el soha. Most viszont megígértem Vickienek, hogy az egész napot együtt fogjuk tölteni és őszintén szólva már most a falra tudnék mászni tőle. Abba meg már bele sem akarok gondolni, hogy vajon ma hányszor fog kiborítani, de valószínűleg a vacsoráig mi sem fogunk eljutni, szóval az asztalfoglalással sem vergődtem. Amúgy is túl későn értesített szándékairól ahhoz, hogy asztalt tudjak foglalni. Körülbelül annyira érzem magam lelkesnek mintha egy parádés családi összej9vetelen kellene részt vennem. Annál talán semmit sem utálok jobban, vagy mégis? Az utóbbi időben viszont a családom mint tagját kerülöm, főként a húgomat. Nem csak itthon, hanem a kollégiumban, a kampuszon, de még a folyosókon is. Vickienek pedig határozottan megtiltottam, hogy bármit is tegyen... Nagyon remélem, hogy felfogta. Őszintén szólva most Őt szeretném a legkevésbé látni tekintve, hogy szerintem nekünk tényleg nincs már miről beszélnünk. Én ebből a játékból kiszálltam. Eredménytelen volt. Jobban mondva képtelenek voltunk túltenni a másikon... Én pedig már nem is akarom. Nem kaphatom meg, hát rendben. Nem fogom éjszakákon át a falat kaparni, sem az ajtaját... Nem az bánt, hogy bennem nem volt képes megbízni, de még csak saját magában sem. De akkor most elárulom, hogy még soha egy nőért sem tepertem ennyit egyetlen éjszakáért. Azt gondoltam, hogy ezt majd Ő is belátja, de nem így történt. Eleinte tényleg csak szexre kellett... Megtehettem volna, hogy az első adandó alkalommal rámászok és nem engedem mondván, hogy tudom, hogy akar engem. Ez így is van. De nem akartam összetörni. Lehetőségem lett volna rá, én mégis elfordítottam fejem. Ez úttal én is túl sokat képzeltem. De ugyan akkor minden igaz volt.
Abban a tudatban voltam, hogy egyedül vagyok a lakásban. Így csak egy alsóban vánszorogtam le a nappaliba. Szerencsére a zene épp elég hangos lett volna ahhoz, hogy észrevétlen tudjak maradni. Én mégis az ajtófélfának dőlve figyeltem a kis műsort, amit a húgom adott éppen. Nagyon is önfeledt volt. Ahogy ringatta a csípőjét, mint egy álom. Azt hiszem pislantani is elfelejtettem néhány másodpercig. De mint minden álomból előbb-utóbb ebből is fel kell ébredni. Amúgy meg nekem ehhez még túl korán. Könyörgöm még nyálam sincs, hogy csurgassam utána. Pedig ha tudná milyen dögös. Szerintem pontosan tudja... Ez már mindig így lesz? Az a büntetésem, hogy nyál csurgatva sóvárogjak utána tehetetlenül? Inkább előtte tökön szúrom magam vagy kiszúrom a saját szemem, hogy legalább látnom ne keljen. Utána könnyebb lesz... Stephen, neked most elvileg egy randevúra kellene készülnöd és arról fantáziálsz hogyan tepernéd le a húgodat a nappali kanapéján? Nos, igen.
- Khm, sokkal észvesztőbb lenne valami sötétebb szín mondjuk a kék, fekete vagy valami élénkebb mint például a piros. Ez a szín valahogy nem illik hozzád, túl visszafogott és nekem túl egyszerű. Olyan semmitmondó. - Fontam össze karjaimat még mindig az ajtóban szobrozva. Őszintén nem bánnám ha felvenne még valamit. De ami azt illeti szörnyen bánnám. De amíg ebben a falatnyi kis göncben illegeti magát, addig jobb ha tartjuk a tisztes távolságot. Mert számomra az egyszeri alkalom attól lesz egyszeri, hogy többször nem fordul elő. Olyan ez mint a véletlenek...

_________________
 
Stephen Deschanel

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
my pretty face
avatar

I'm a princess

this is me

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jul. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Westburry University



TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    Hétf. Aug. 26, 2013 8:17 pm



Stephen & Jennifer




Tabu! Próbálok erre gondolni mikor Stephen jut eszembe, de igazság szerint jobb lenne ha nem is gondolnék rá. Megpróbáltam, nagyon is erősen próbálkoztam azzal, hogy legalább pár Stephen mentes pillanatom legyen, de mint tudjuk ilyenkor csak azért is sikerül arra gondolnunk amire nem lenne szabad. Ez meddig fog így menni? Meg fogok bolondulni mert egyfolytában csak arra tudok gondolni, hogy ha anyám nem hívott volna a lehető legrosszabbkor akkor már régen túlestünk volna azon amibe belekezdtünk. Most pedig csak tényleg az maradt nekem, hogy azon merengjek mi lett volna ha... Nincs is rosszabb a kínzó gondolatoktól, de valljuk be teljesen megérdemlem amin most keresztül megyek. Valójában nem tudom, hogy mit veszítettem, de azzal tisztában vagyok hogy még talán lenne rá egy nagyon kevéske kis esélyem, hogy megtudjam.  A nap poénja pedig az, hogy nem tudom, hogy tényleg szeretném-e tudni, de addig úgyis minden gondolatomban ezzel leszek elfoglalva még ki nem derítem. Még aludni sem vagyok képes, mert még az álmaim is ellenem fordultak. Abszurd, hogy álmaimban is újra és újra ugyan az a jelenet játszódik le, mikor az ágyában esünk szenvedélyesen egymásnak. Tennem kell valamit, hogy kiverjem a fejemből. Még korán van, de máris az üveg után nyúltam. Tudom, hogy az alkohol nem ad választ a bennem felmerülő kérdésekre, de legalább ameddig iszok arra a rövid időre sikerül elfelejtenem, hogy mik is voltak a kérdések. Valamikor akkor határoztam el, hogy nekem már csak azért is jó kedvem fog lenni és nem kezdek önsanyargatásba mikor bekapcsoltam a zenelejátszót és egy személyes privát buliba kezdtem. Korán van még ehhez, de attól még járhatok sikerrel ezzel a "mentsük meg magam" akciómmal. Hangos volt a zene, de miután pár pohárkával lecsúszott már nem tudott zavarni. Kedven szerint táncikáltam, nem zavartattam magam, miért is tenném? Abban a tudatban voltam, hogy senki sem fogja megzavarni a kis szórakozásomat aminek az a célja, hogy jó kedvre derítsem magam. De aztán mint a falra festett ördög Stephen megjelent. Ez volt minden vágyam.
- Mégis mióta állsz ott? - Vagy inkább helyesebb lenne feltennem azt a kérdést, hogy mégis mennyit látott a kis műsoromból? Ezek szerint már nem kerül, vagy csak nem bírta szó nélkül hagyni nem kimondottan szolid táncomat? Egyébként sem tartom magam félénknek, de ha már így szóvá tette milyen szín is állna rajtam jobban... Nos olyan ötlet támadt leleményes elmémben ami csak az elfogyasztott alkohol mennyiségnek köszönhető.
- Tudod mit? Igazad van, nem áll jól nekem a sárga szín. - De mint szinte mindenre most is tudom a megoldást. Egyszerűen egyik kezemet hátamra vezettem, és már húztam is lefelé a cipzárt. Pár pillanat kellett csak ahhoz, hogy a ruha megadja magát és megadóan a földre hulljon.
- Így már elértem a kellő hatást? - Felé fordulva álltam előtte fekete csipkés fehérneműmben. Egyáltalán nem éreztem magam zavarban, hiszen már többet is látott belőlem. De igaz volt a sárga nem az én színem és le kellett dobnom magamról azt a ruhát, ha fel szeretnék érni ahhoz a bizonyos észvesztő kategóriához. Mondjuk ez így fair, ha már egy alsóban áll előttem és fitogtatja azt a csábító kockás hasfalát. Várjunk csak! Mégis mit keres itt mindössze csak így? Lényegtelen, hiszen a látvány önmagáért beszél.





_________________


Szeretlek medvesajt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com/
Ajánlott tartalom
my pretty face


this is me




TémanyitásTárgy: Re: Stephen & Jennifer -    

Vissza az elejére Go down
 

Stephen & Jennifer -

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Westburry University :: London :: Belváros-